Csak úgy - írogatok ... (7.)
Látogatók száma: 81
Uroborosz
A köhögési rohamoktól, sírástól fuldokló nő, mint egy sebzett vadállat felugrott, s Évának esett.
- Ne játszd meg magad, hogy nem ismersz meg - ordította.
- Juci!!!! … de hát hogy, … miért … Te … ? … itt …? … és Bali … és Mauro … ? … nem értem … hogy lehetséges ez egyáltalán … Te … ?... miért … ?
- Menj a francba, te nyavalyás kis szürke veréb, te senkiházi vitéz mihályné, ha el mered mondani valakinek, hogy engem így láttál, engem a Jucit, kikaparom a szemed … ne nézz rám így te kis pondró azzal a ártatlan Madonna arcoddal, te se vagy jobb a Deákné vásznánál meg a drága uracskád is megérte a pénzét … volt nekem vele is egy kis kalandom ….
Na mi van, most lesett az állad … mi ? …. - Juci még tovább sikítozott volna magából kikelve, de a nyugtató kezdte megtenni jótékony hatását.
Éva szomorúan ránézett barátnőjére, s csak ennyit mondott – Sajnállak Juci, nagyon és kívánom hogy gyere rendbe. Nem tudod megmérgezni a lelkem, hisz azt én megtettem magam. Azt meg … már … tudom, hogy Ádámnak nem volt köze hozzád.
- Születésnapos Anyu! Mit csinálsz, készülődj! – szólt be Rómeó anyjának a fürdőszobába.
Éva, megrázta magát, s elhessegette a sötét gondolatokat. Fiának hangja jól eső meleget adott, elűzve a jeges borzongást.
- Igyekszem kisfiam! Ma szép akarok lenni érted és magamért. – hangjából derű áradt, arcát kedves, finom mosoly ragyogta be.
Éva nemsokára belibbent a nappaliba. Fia önkéntelen is összecsapta kezét s felkiáltott
- Anyu! Te lélegzetelállítóan gyönyörű vagy!
… s ez igaz is volt …
- Mielőtt elindulnánk, mondanom kell neked valamit. – szólalt meg Éva csendesen, de hangjában mégis valami új színnel. Szavai, fénnyel voltak festve.
- Szeretlek Attila, téged szeretlek, aki vagy és már látlak … bocsáss meg nekem …
Anya és fia körül e pillanatban megszűnt a világ létezni, még a csend is rezdületlen maradt, csak egy ölelés, csak az érintés beszélt …
A következő években Éva azon az úton járt, ahol – biztos volt benne - egyszer rátalálhat igazi önmagára.
Most nem mesélem el mindennapjat, társkeresési próbálkozásait, …. próbálkozott ( … hát, … egy nő akkor is boldog akar lenni a férfi mellett, ha nagyszájúan hangoztatja, milyen jó is az egyedüllét - függetlenség . A magányos álmatlan - didergő éjszakákat s a színtelen reggeleket, az egyedül, illatát vesztett kávézást, az összebújás hiányát, az összetartozás cinkos pillantásának nélkülözését …. nem mesélik a barátnőknek)
Éva még le - letért arról az útról, amire rálépett … s párját még mindig egy elképzelt álom - idea szerint akarta … még sokszor aprópénzzé vált …. s még mindig szerepeknek akart megfelelni … jó feleség , jó anya, jó szerető,kiválóan teljesítő dolgozó asszony … még mindig úgy gondolta, nehéz úgy élni, hogy az ezekhez fűződő elvárásoknak megfeleljen …. mert meg akart felelni … „olyan” akart lenni … a szabadságot még mindig kívülről kereste, nem saját lelkében ….
( milyen ismerős is ez, hisz mennyi – mennyi írás vall erről)
Mindnyájan tudjuk, a számunkra még ismeretlen utakon, találhatunk akadályokat. ( még a jól ismert, kitaposott ösvény is rejthet bukkanókat) Nem kikerülni kell , hanem bátran nekimenni és szemtől – szembe egy találkozóra hívni őket …
Éva csak tanulta látni önmagát, így volt hogy csúful járt, volt hogy megbántották, volt hogy bántott, volt hogy szégyenében a föld alá bújt volna, volt hogy nem tudta a kincset meglátni, mert annak apró , meleg fénye csak értő szívhez szólt, s nem gyémántként mívesen csiszolva mutogatta magát …
Egy év múltával …
Éváéknak ez a szerda is éppúgy indult mint a többi, reggel munkába indulás, délután hazaérkezés … semmi különös, semmi szokatlan, sem reggel sem napközben … mégis valami megmagyarázhatatlan érzés nem hagyta nyugodni …
Estefelé, épp vacsorázni készültek , mikor csengettek. Éva a hangra összerezzent , jégszilánkok szúrtak szívébe, s a fagy sóhaja érintette meg …
Az ajtóban két rendőr állt.
- Jó estét!- köszöntek
- Valami baj van? – kérdezte suttogva Éva
- Asszonyom, szeretnénk megkérdezni a nevét.
- Miért, mi történt?- remegett Éva hangja
- Kérem, … megmondaná a nevét?
- Köszönjük, beljebb mehetnénk? Szeretnénk ha leülnének.
Éva és Rómeó egymás kezét fogva, csak néztek egymásra, és érezték mit fognak hallani ….
- Sajnálatos baleset történt. A helyszíni szemlénél megállapításra került a vétlen sofőr kiléte, s a baleset körülményei is tisztázódtak. A balesetet szenvedett, a szomszéd utcában levő ismerőséhez indult, miközben egy szabálytalanul behajtó, a megengedettnél nagyobb sebességgel haladó autó beleütközött . Az ütközés során a vétlen személy meghalt.
Tudjuk, hogy Önök elváltak, de az áldozat tárcájában , az Ön nevét találtuk meg, mint legközelebbi hozzátartozó, s ezt a fényképet.
Fogadják őszinte részvétünket.
A még kellő információk végett, kérjük holnap fáradjanak be a Kapitányságra. Köszönjük megértésüket.
- Viszontlátásra.
Éva könnyei fátylán át látta a fényképet kettejükről, s az írást mely Ádám keze nyomát őrizte – Ádám és Éva Örökké
… a fájdalom ideje …
… könnyek megállíthatatlan hullása … hulló könnyek fájdalomgyöngyökké válása … a fájdalom foglyaként kegyelemért könyörgő lélek sírása … az üvöltő csend irgalmat nem ismerő hangjának hallása … a megváltó halál akarása … az őrült sikolyok dobhártyaszaggató vijjogása … a szív fagyának testbe hatoló karmolása … a megfagyott szív szakadó jégtábláinak iszonyú csikorgása … a jégtűk hegyének kegyetlen szúrása …. tűzvész poklának pusztító lángja … hegyek leomlásának mindent magával söprő bömbölő viharáradata … ….
… a homokórán lepereg az idő pora …
… a könnyek elfáradnak … a szív dobogni kész … megértjük a Főnix madár meséjének üzenetét …
Az élet megy tovább …
Éva felismerte önmagát. Nem keresni kellett, nem megtalálni, hanem felismerni azt, aki mindig volt, a mindig létezőt, csak elfelejtettet. Rájött, hogy nem szerepeket osztottak rá, amit Ő jól vagy rosszul eljátszhat, rájött …. hogy mindez egyszerre benne születik meg, benne él - ha gyermeket ápol, ha várandós, ha fáradt a munkától, ha két keze tele van megrakott szatyrokkal, ha kicsi lány, ha pirulós kis kamasz, ha már nagykislány, ha feleség, ha szerelmes, ha idősödő asszony, ha már megöregedett … Ő akkor is és mindig minden helyzetben – időben – Nő , Igazi
( … álarcban más leszel, az igazi sem ismer fel , s a többi álarcban élő, álarcodban bárkinek néz)
………
Éva tudta már , hogy mennyit hibázott, mennyit vétett . Megtanulta mások bocsánatát kérni, de azt is , hogy mindenekelőtt magának kell megbocsátania.
……..
… éhe az életnek … éhe a szeretetnek …
Éva és Zoltán szólt így egymáshoz
Holtomiglan
Holtodiglan
…. s nem sokkal ezután az oltár előtt …
Rómeó és Ivett
Holtomiglan – Holtodiglan
Komolyan. Igazán.
Örökké …..
………
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagy voltál! Vagy! Te kiről beszélsz? Én tudom.... Rólunk!
Úgy fejezed ki az érzéseket, mint senki más! Képtelenség, de átérezni képes vagyok. Hiszen rólam is szól ez a történet, átvitt értelemben. Egy, a sok közül való vagyok.
Megrázó, szívből jövő "hatalmas"... "negatív" érzések ezek! Amin akkor is keresztül megyünk, ha nem tudjuk igazán kifejezni, mi is történik velünk. Hát valahogy ez!
Már csak arra lennék kíváncsi, ha ezt a részt akarom keresni, hol találom? :-)
Azért valami ismertető jelét add, hogy ide eljussak még párszor!
Puszi,
Éva
Sok viszontagság és veszteség után jön rá az ember, hogy mit kellene tennie. Van aki rájön hamar, van aki később, de mindenki egy életen át keres. Arany igazságokat írtál le, köszönjük neked!
Pussz, Tündér
Ha könnyű lenne, nem is értékelnénk, de így? Megbecsüljük, amit kaptunk. Mert megszenvedtünk érte.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv: Ailet
Erre a sorozatára büszke lehet.
Gratulálok!
Bokor
Tisztelt Zita!
Erre a sorozatára büszke lehet.
Gratulálok!
Bokor
Nagyon köszönöm!
Tudom, csak ablakon bekukucskáló kisinas vagyok az írók iskolájában, így még nagyobb megtiszteltetés, az elismerés.
A felbukkanó rendezetlenségek oka - nem sajátom a a folytatásos, hosszabb lélegzetvételű történetek írása.
A kezdetben, még nem is ezt a történetet akartam írni - ... boldogságos - fájdalmasat ... az enyémet
... talán egy szó, egy villanás és jött egy fordulat ...
... asszonyok vallomásaiból született meg, s íródott Éva
Szép napot kívánva üdvözli Önt
Zita
Köszönöm, hogy olvastatok!
Szép napot Mindenkinek!
Üdv,
Zita
Szia Zita!
Nagy voltál! Vagy! Te kiről beszélsz? Én tudom.... Rólunk!
Úgy fejezed ki az érzéseket, mint senki más! Képtelenség, de átérezni képes vagyok. Hiszen rólam is szól ez a történet, átvitt értelemben. Egy, a sok közül való vagyok.
Megrázó, szívből jövő "hatalmas"... "negatív" érzések ezek! Amin akkor is keresztül megyünk, ha nem tudjuk igazán kifejezni, mi is történik velünk. Hát valahogy ez!
Már csak arra lennék kíváncsi, ha ezt a részt akarom keresni, hol találom? :-)
Azért valami ismertető jelét add, hogy ide eljussak még párszor!
Puszi,
Éva
Köszönöm!
... hol találod ... ? hol az a rész ....?
Benned!
puszi
Zita