újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Egy érdekes eset

2010. június 20. - Látogatók száma: 30

Egyszer régen unokatestvérem, olyan két-tannyelvű iskolába járt felettem pár évvel. Esélyük volt elmenni egy kéthetes külföldi csere üdülésre. Bejelentkezett, de az indulás előtt fertőző betegséget kapott, így nem utazhatott. A család úgy döntött, menjek.

Így kerültem helyette ki Párizsba 16 évesen egy sorsszerű szerencsés véletlen folytán. A megérkezés érdekes volt, mert X János néven érkeztem, mert arra már nem volt idő, hogy a családot értesítsék nem fiú, hanem lány érkezik. Kisebb magyarázkodás és várakozás után a család úgy döntött haza visz mégis. Nagy sporttáskával és kiránduló bakancsban érkeztem meg. Útközben annyit megtudtam, hogy fiúkat fiús családok , lányokat lányos családok látnak vendégül. Na, ez érdekes lesz gondoltam. Mikor megérkeztünk nagyon elcsodálkoztam, mert úgynevezett inas és szolgáló személyzet volt a családnál, akik ott laktak a kert egy kisebb házában. A család nagyon jómódú volt. Autó, motor és minden, ami extra és szuper volt ott megtalálható volt. Meglepődtem és kicsit szomorúan gondoltam haza, de ha már itt vagyok elhatároztam jól érzem majd magam. Nem tátottam a számat, megkérdeztem gyér francia tudással merre lesz az Én szobám. Megmutatták és megmondták , ha elpakolok és lezuhanyozom menjek le a nappaliba, majd bemutatkozik a család. Mondtam jó. Nem sok holmit vittem csak a legszükségesebbeket, meg amúgy is mi munkás családból származó szegény család vagyunk, nincs nagy parádé. Elkészültem és lementem. Elsőnek érkeztem, még mindenki valamerre volt a lakásban. A minket beengedő idős úrtól megtudtam, hamarosan mindenki megérkezik, de addig igyak egy kellemes teát, és türelmemet kérik. Kortyolgattam a teát és nézelődtem a falon csodálatos festmények és nem reprodukciók, hanem eredeti képek. Csodás tájakról. Majd hogy ne tátsam a számat szépen leültem és elhelyezkedve kényelmesen iszogattam a teát.
Egyszer beviharzott egy nagyon jóképű helyes, de tőlem idősebb fiatalember és pardon mondta és felszaladt a lépcsőn, de visszanézett csodálkozva és mosolygott kedvesen.
Kicsit később megérkezett a család. Az apa, akit Fredericknek hívtak, az anya, akit Helennek hívtak. Helen szólt a fiúk még késnek, de mindjárt jönnek Ők is. Meglepődtem fiúk? Azt hittem egy fiú van, de tévedtem. Megérkeztek nemsokára. A fiatalabb, aki annyi idős lehetett, mint unokatestvérem az Pierre volt. Kedves helyes fiú és éreztem rajta Ő is esetlennek tartja a helyzetet, mint Én. Mögötte ott állt az imént felrohanó fiatalember is, Ő Paul volt. Helen elmesélte gondolkoztak mi legyen velem, de mivel későn érkeztünk, így úgy döntöttek haza hoznak, de holnap ha gondolom elvisznek egy lányos rokonukhoz, hogy mégis jól érezzem magam az Ő országukban. Mondtam ahogyan gondolják, engem amúgy is a történelem és a művészet érdekelne leginkább. A Frederick erre mély hangon megszólalt, de ha holnap úgy érzem szívesen maradnék, akkor Ők is elkalauzolhatnak a látnivalók között. Mosolyogtam és elfogadtam ajánlatát.
A két fiú csendesen egymásra nézett és mosolyogtak. Nem voltam, mint ahogyan ma sem vagyok egy szépség. Félhosszú barna hajam volt, nagy barna szemem (kissé mandula formájú), ha mosolygok arcomon két kis gödröcskével. Magas vékonyka lány, de nem nádszálvékony. Sportoltam, futottam kosaraztam és kézilabdáztam, így az izmaim is eléggé kötöttek voltak. Este a vacsora nagyon jó hangulatba telt. Én átnyújtottam az ajándékokat, amiket unokatestvéremék vásároltak össze a családnak és nevükben elnézést kértem a csere miatt. Helen érdeklődve figyelte minden mozdulatomat, és mindig kedvesen mosolygott rám, ha ránéztem. Aznap nem sok minden történt. Este hullafáradtan elaludtam. Reggel elég hamar megébredtem és mivel a szobámhoz tartozott a zuhanyzó gyorsan elkészültem, összepakoltam megigazítottam az ágyat és elindultam a nappali felé. Beszélgetést hallottam, a család hangjával, tehát Ők már fent voltak. Gyorsan megreggeliztünk és megbeszéltük, vagyis Ők megbeszélték, ki mit csinál. Én a fiúk gondja maradtam, helyesebben Frederick tanácsára a környéken barangoltunk és meséltek a történelemről és városról. A fiúk helyesek és aranyosak voltak, de volt valami érdekes bennük. Először nem tudtam mi az, ami nagyon fura. Ma már tudom a tekintetük érdekes volt. Néha méregető és kutakodó, néha elzárkózó és kívülálló, attól függően ki beszélt. Sok mindent megtudtam, és sok felé eljutottam a kíséretükkel és segítségükkel. A szülők is nagyon aranyosak és kedvesek voltak. Minden este beszámoltunk merre jártunk és mit csináltunk. Megnéztük a híres Louvre-t, az Eiffel-tornyot este, amikor gyönyörű. Voltunk Versaille-ben, Il'-de- Francot is megnéztük. Csodálatos volt, és végtelenül élveztem minden pillanatot. A család fantasztikus volt és elbűvölő. A szülők kedvesek, figyelmesek és sokat kérdeztek Magyarországról. A fiúk érdeklődőek, de kicsit rivalizálóak is voltak. Mielőtt hazajövetelről szó esett volna, az apának hirtelen el kellett utaznia Amerikába, de családostól egy hivatalos és baráti útra New-Yorkba. Nem tudták velem mi legyen, elvigyenek -e a baráti családhoz vagy hogyan legyen. A kertben labdajátékot játszottunk, mikor Helen hirtelen Paullal beszélve beszaladt a házba. Nem tudtam mi történt, kérdeztem Pault :
- Ce qui est arrivé, où a couru ? ( Mi történt, hova szaladt?), de Ő csak mosolygott:
-Vous le découvrez immédiatement si on le calcule! ( Mindjárt megtudod, ha kijön!) .
Aztán megtudtam, mert a követségen keresztül elintézték a Paul kérésére, hogy mehessek velük New-Yorkba, és egy hónappal hosszabb ideig tartózkodhassak kint Párizsban az Ő számlájukra. Ez nagyon meghatott és meglepődtem.
- Avec quoi je l'ai mérité qui ? (Mivel érdemeltem ezt ki?)
- Est tombé sur un seul correct vous êtes une fille et notre famille vous aime! Válaszolta most már Frederick mély hangján. (Tetszettem a családnak és helyesnek tartottak)
Mondjuk Én magam is jól éreztem ott magamat. A repülés a híres Államokba hosszú és jó volt. Az ottani fogadtatás nagyszerű és érdekes. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy porcelánbaba, mert sokan érdeklődtek az idegen magyar kislány iránt. Voltak ott kint '56-os Magyarok is , akik szerényen érdeklődtek hazánk iránt. Ők már törték a magyart, de örültek, hogy beszélhettek a nyelvükön. A pár nap gyorsan elszállt és visszatértünk Párizsba. Nagyon jó volt "végre otthon". Aztán összepakoltunk és elmentünk megnézni a Loire- völgyi kastélyokat. Ide már Paul hozhatta a motorját, mivel idősebb révén az az övé volt. Motoroztunk is és csodálatosak voltak a kastélyok.
A Chaumont Kastély elbűvölő volt. Mondom, a család mindent megtett, hogy nagyon jól érezzem magamat. A fiúktól mindig kaptam valami apró kis csecse-becsét. Egyszer Paul meglepett egy csodaszép mezei virággal, ez volt a legszebb számomra, mert a folyóparton saját maga szedte, ahol megálltunk bevárni a többieket az autóval, mert motorral gyorsabban haladtunk. Csodálatos volt, ahogyan mondta várjak és elszaladt és pirult arccal megállt előttem, és kisfiús mosollyal átnyújtotta:
- Avec l'amour pour une beauté, comment il devrait me donner un sourire finalement!
(szeretettel egy szépségnek, hogy mosolyogjon végre rám!)És ahogyan átvettem tőle és rámosolyogtam, egy puszit nyomott az arcomra. Meglepődtem, de a szülők közben beértek. Az út további részében az autóban ültem a szülőkkel és Pierre mellett. Nem sokat beszélgettünk, de érdekes volt, ahogyan Pierre ki szerette volna dobni a csokrot, hogy vacak és nem elég szép. Nekem tetszett, így megtartottam. Paul sokat mosolygott aznap rám titokzatosan. Másnap egy fogadásra mentünk. Apró gond volt, hogy nekem nem volt megfelelő ruhám. Így Helen cégénél készítettek nekem egy estélyiruhát és hozzá sminket, frizurát és mindent, cipőt és egyebeket kaptam. Úgy néztem ki, mint aki egy képről lép elő. Nagyon elegáns és úri hölgy látszatával jelentem meg. A szülők boldogok voltak, a fiúk is elegánsak és Helen a szokásos elbűvölő lényével jött elő. Az estélyen nagyon sok híres ember megfordult. Ott találkoztam Paul Belmondo-val is. Nagyon charme-os és igazi karakteres ember. Nem volt szem, aki ne Őt nézte volna. Az est folyamán mindenkivel, azt hiszem mindenkivel táncoltam. Csodálatos volt a keringő . A záró táncot Pierrel táncoltam. Nagyon klassz volt és éreztem erősen tart, ami egyrészt azért volt jó, mert már a lábamon alig álltam a sok tánctól. Másrészt viszont érdekes volt, mert mindig belesúgott valamit a fülembe, de a zene miatt alig értettem:
- Vous êtes magnifiques, je vous ai regardés étant stupéfié le soir entier. (csodálatos vagy, elámulva néztelek egész este.) Hallottam meg végre.
Aztán elhalkult a zene és elindultunk szépen haza. Pierre nagyon erősen szorította a kezem, míg Frederick át nem karolt és magával nem húzott. Odavonszolt egy nagy batár autóhoz, melyből kiszállt a Belmondo és meghívott minket másnap a Yahtjára egy kis hajókázásra. Kézcsók és irány haza. Pierre nagyon dühös volt láttam rajta. Nem értettem a dolgot.
Másnap reggel halk kopogásra ébredtem, a szobalány volt egy csodálatos csokor rózsával a kezében, hogy ez az enyém. No nem semmi. Kis cédula :
- Avec celui aimé pour sa dame la plus enchanteresse hier: Pierre.
Hát, nem tudom mit látott, de a legelbűvölőbb valószínű nem Én voltam, hiszen olyan csodás hölgyek és egyéniségek voltak ott, hogy szóba sem jöhettem mellettük.
Voltunk hajókázni, nagyon szuper volt. Belmondo egy igazi Úr és charme-őr a szó legszorosabb értelmében. Helen nagyon elegáns és csodás volt. Én pedig egy kakukktojás, de hát a nagyok között el voltam, a fiúk mellettem voltak mindig, egy lépést sem tettek semerre nélkülem. Élveztem és valahol féltem is azoktól a dolgoktól, melyek valahol kicsi naiv lelkem mélyén ébredeztek. Nem tudtam volna megmondani azt sem melyik tetszik jobban, mert egyik ezért, a másik azért volt aranyos, vagy kedves lelkemnek. Nem beszéltem, mint ahogyan ma sem beszélem jól a nyelvet, tehát sokszor segített az Ő megértő szándékuk is a dologban. Lassan eljött a hazautazás ideje. Kis csomagomba már nem fért bele a cucc, amivel haza kellett volna jönni. Így kaptam egy nagyobb pakkot. A visszaúton Pierre hazautazott velem és nálunk töltött három hetet.
Nagyon jó volt, hogy nem egyedül utazom, és az is, hogy eljött és Én is megmutathattam neki csodás országomat. Bár szerettem volna, ha PauL is jön, de Ő maradt, mert dolga volt. Ugyan nem tudom mi lehetett a dolga, de Ő nem jött. Pierre nagyon kedves, aranyos volt. Figyelmes és elbűvölő. Mondanom sem kell talán, hogy elrabolta végül naív szívemet, de csak a szívemet és lelkemet. Beleszerettem, mikor a Bükk lankái között kóboroltunk. Vagyis ott beismertem hozzá vonzódom inkább. Bár ma már nem tudom miért is, de ott csókolt meg először és talán azért. Lehet első perctől kezdve tetszett, de naív 16 éveskén még azt sem mertem bevallani, ki tetszik, nemhogy megcsókoljam. Mindegy, akkor ott megtörtént az első csók. Édes és izgalmas volt és a lelkem a hegyek fölé szállt örömömben : Aztán eltelt az idő és Ő hazautazott. Maradtam itthon, de unokatesóm segítségével leveleztünk és telefonon is beszélgettünk sokszor. Aztán pár év múlva én már menyasszony voltam, mikor Ő ismét eljött. Na, ez hiányzott. Felkavarta az állóvizet, de nem tett semmit a házasságom, vagy jegyességem ellen. Némi szomorú szemmel nézett és nagyon bánta, hogy sokáig várt és ahogyan mondta:
- Affligé j'ai libéré mon coeur l'amour mon âme. Pedig lehet, ha akkor tesz a szerelem végett valamit, akkor nem történik meg egy házasság, mely később úgyis tönkrement. Elengedte a szerelmet és nem harcolt érte. Ezzel hazautazott. Felhívott még és sokat beszéltünk. Mikor a házasságom vágtázott a vége felé, mindig mondta nyugi, majd elveszlek én és szeretlek újra. Vett egy lakást és a lakás egyik szobájának falára ráfestette azt a képet, mely azt ábrázolta, amikor az Eiffel-toronynál együtt álltunk, és átölelte a vállam. Nagyon szép volt, küldött akkor róla képet is. Mikor elváltam és megtudta szabad vagyok, jelezte nemsokára eljön és elvisz magához és együtt élünk majd boldogan. Nem tudtam őszintén mit is kellene felelni. Persze igent, de szülők, gyermekeim és egyáltalán mihez kezdek. Na, a sors ezt lerendezte nem kellett sokat agyalnom rajta. Egyszer, mikor vártam telefonál már, nem történt semmi. Hiába. Aztán azt hittem elfelejtett. Munkahelyemen voltam és telefonált a szomszédom menjek haza, mert keresnek külföldről, de egy szót sem ért abból, amit mond az illető: Kértem adja oda a kagylót. Azt hittem elejtem az enyémből, mikor meghallottam Paul hangját. Kérte menjek gyorsan.
Hazamentem, elengedtek. Ott tudtam meg Pierre egy balesetben elhunyt, de nem akarták, hogy levélből tudjam meg, így elutazott és személyesen mondja el a hírt. A világ egy percre megszűnt létezni és csak néztem és nem értettem mit mond?????????? Mit akar? Nem létezik, ilyen nincs!!!!!!!!!!
Másnap mikor magamhoz tértem és benéztem a másik szobába és megláttam Pault, rájöttem vagyis felfogtam amit mondott. Mikor felkelt és beszélgettünk csak sírtam és miért, hogy, azt kérdeztem magamtól. Paul azt mondta menjek ki lakjak ott, majd segítenek és ott lesz mellettem, hiszen Ő is szeret, csak Pierre volt a bátrabb és azért történt minden. Mikor letisztultak az agyamban a dolgok, akkor elmondtam Neki aranyos és kedves, de ezt nem tehetem meg sem vele, sem magammal, sem a szüleivel, sem testvére emlékével. Szerettem, s kit szerettem meghalt, akkor majd az ég ad új embert, de nem tehetem, hogy egy családban, aki engem szeretettel befogad majd egy életen át emlékeztessem egy katasztrófára, más gyermekeivel a nyakamban. Erre nem voltam képes. Megmutattam valamennyit Paulnak is az országból, de egészen más helyekre mentünk, mint Pierre-el. Sétáltunk, beszélgettünk, de nem kerültünk közel egymáshoz. Megmaradtunk kedves barátoknak és szép emlékek egymásnak. Elengedtük, amit el kellett. Mikor elbúcsúztunk, még akkor is azt mondta gondoljam át és szóljak, ha meggondoltam. Azóta sem gondoltam meg. Idővel sokára, vagyis nemrégen megnősült értesített a dologról. Örültem neki és gratuláltam kis ajándékot küldtem.
A szívemben megmaradt Pierre emléke és a csodálatos Párizs képe, mely talán soha nem lesz olyan szép, mint amikor Én annak láttam, és ott voltam. De az is lehet, az Én emlékeim teszik olyanná, amilyen volt. Az ifjú bizsergő szív és az álom és valóság határán lebegő kesze - kusza emlékképektől oly csodálatos. Ma már nem tudom megmondani. Életem első mindent elsöprő szerelme elment, s elvitte a csoda képét is a szívében. Mikor gyermekem felnőtt fejjel ott járt és mutatta a képeket, mintha nem is ott lenne, nem is az lenne, pedig igen, csak az emlékek színe és íze más. A képek mást mutattak, mint amire Én az emlékeimben rábukkanok. Igen, minden kornak megvan a maga színe, íze. Most az enyém már fanyar és kissé keserű, de azért még van bennem tűz és élet, mert most emlékeimben újra éltem az egészet és szép volt most is, sőt a színek is éltek és a csoda újra meg tud történni, ha van lelkünk felidézni és újraélni!!!!!!!!!! Nagyon jó érzés, Próbáld ki Te is!!!!!

A cikket írta: Divi Éva

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. június 24. 23:31
Igen meseszép, s még ma is borzongok ha végig gondolom. Talán ez is bebizonyította Nekem, hogy elégedjek meg azzal ami van, és ne akarjak többet mint ami adatik. Beletörődtem. Néha azért még fel-fel hív a Paul, de mára már Ő is boldog mert várják a babát. Igaz Ő sem fiatal, de örül Neki és én is örülök az Ő boldogságának. Részemről jobb hogy maradtam. Vonz ez a föld vagy e kis "haza" lehet máshol boldog sem lehetnék. Puszi Éva.
2010. június 24. 10:47
Szép és érdekes történet. Köszi, hogy megosztottad életed egyik legszebb emlékét az itteni emberekkel.
2010. június 20. 20:20
Mesebeli történet, bár szomorú a vége, de élvezettel olvastam. :-)

Pussz,
Tündér:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: