Egy év, egy oldal
Látogatók száma: 74
A nő emlékezni akart minden egyes apró részletre, ami egy kicsit is közelebb hozhatja a teljes igazsághoz. Igyekezett arra koncentrálni, melyik volt az a pillanat, ami ehhez a közösségi oldalhoz vezette 2010. augusztus 25-én.
A véletlen folytán talált rá, a keresgélése nem volt tudatos. Egyszer feleség volt ő maga is, talán a szó, ami a szeme elé került juttatta az eszébe. A többi már ment magától. A regisztráció után minden olyan gyorsan történt. Az ismerkedés, a beilleszkedés.
Így kezdődött. És a még ismeretlenen hamar túljutott. A rengeteg szabadidő, a lehetőség, hogy írogathat kedvére, és nem kell a feledésre ítélnie a megszerzett tapasztalatát ezen a téren. A benne felgyülemlett rengeteg emlék, mint egy lehetőség kínálkozott számára. Ez vonzotta akkor elsősorban.
Ismét fontossá váltak számára a napok és ez az új elfoglaltság, hogy ír egyre több emléket hozott elő a múltból, olyanok is a felszínre kerültek, amelyek, azt hitte, már rég a feledés homályába vesztek.
Minden egyes megélt fontosabb, az életét nagyban befolyásoló örömteli események, a csalódások sorozata, a kudarcok, az öröm és bánat pillanatai, az ezekre való visszaemlékezés adta mindennek az alapját a teljes igazság, a valóságos történetei megírásához.
Az igazságot a saját személyén keresztül átélt események szolgáltatták a saját szemszögéből látva, érzékelve, megtapasztalva tárta fel a nagy nyilvánosság előtt kezdőzetlenül, leplezetlenül felfedve olykor akár a kényes részleteket is.
Úgy érezte, saját magának tartozik ennyivel, ha tele van a világ gonoszsággal, hazugsággal, hamissággal, gyűlölettel, bántással, meg nem értéssel, hogy a csalódásait, a szeretetlenség okát megpróbálja legalább saját maga előtt felfedni azzal, hogy kiírja magából az által megtapasztaltakat, mindazt a rosszat, ami többségben volt jelen az életében, ezzel is közelebb kerülve némileg a vélt valósághoz.
Először a saját megkönnyebbülése volt a cél, de ahogy egyre inkább előkerültek a lelke legmélyén elraktározott események, úgy élte magát ismét, egyre jobban bele a múlt történéseibe, keresve még mindig rá az okot, a magyarázatot és menet közben rájött, hogy az igazság keresése, feltárása nem feltétlenül jelenti a megkönnyebbülést, mint inkább a rég elfeledettnek hitt események gondolatban megjelenítésével, majd leírásával ismét átélte azokat.
Viszont csak így tudta hitelesen átadni, leírni a vele történteket legyen az akár a gyermekkora, a fiatal évei, a felnőtté válása, a házasságban és kapcsolataiban átélt kudarcai, valaminek a látszólagos vége.
De egészen legbelül érezte, hogy valaminek a vége még nem azt jelenti, hogy el is múlott számára, a neheze mindig az után következett be, amikor azt fel kellett dolgoznia, elfelejtenie, újraépítenie saját magát és élnie tovább az életét...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon boldog vagyok, hogy erre az oldalra tévedtem. Olvasva gondolataidat megértettem, hogy a múlt fájdalmával élni nehéz, de ha megpróbáljuk kiírni önmgaunkból érzéseinket talán picit megkönnyebbülünk. Nagyon zárkózott vagyok, ezért arra gondoltam hogy mivel nem mondom el senkinek megpróbálom én is elmondani mindenkinek mi is zajlik lelkemben. Ezért kezdtem bár kezdetleges módon, nem törekedni rímekre, szerkesztésre, de belső vívódásaimat, vágyaimat, érzéseimet versbe foglalva megosztani Veletek.
Köszönöm, ha olvassátok, ha megpróbáltok azonosulni érzés és gondolatvilágommal.
Örülök, hogy rátaláltál erre az oldalra. Remélem jól fogod érezni magad itt közöttünk. Olvashattad, én egy éve nyüvöm már a lapot. Ha te is eltöltesz majd ennyi időt, akkor megérted tartozni valahová, egy közösséghez jó dolog. Egymást olvasva, naplóbejegyzéseket, cikkeket írogatva színt viszünk az életünkbe. Kölcsönösen figyelünk egymásra és segítünk, ha baj van.
Írj és olvass sokat, és a zárkózottságod idővel oldódni fog. :-)
Pussz,
Éva
Szia kedves Janó!
Megtaláltál, mint mindig.
Tündért? Valószínűleg azzal, amivel téged. Jó kislány lettem. :-) Bár meg kell mondanom, nem ez az igazi énem, én alapból kissé lázadó, nem egy nyugis természet vagyok, de az önmegtartóztatásom sokak megnyugtatására előnyömre válik.
Nem tudom meddig bírom! :-) Ilyenkor kissé komolytalankodom. Mert azt is szeretek hülyéskedni, viccelődni. Nagyon sokakkal összebarátkoztam. Néha több, máskor kevesebb sikerrel, de elboldogulok most már. Azt hiszem majdnem mindenkivel szót tudok érteni.
Abban igazad van, nem is akarok igazán mindenkinek megfelelni, csak sokaknak nyújtani valamit abból, ami bennem van és kikívánkozik.
Nagyon köszönöm, hogy néha ellátogatsz ide hozzám. :-) Ezt most félre fogják érteni, de nem baj. :-)
"Barátokból" sosem elég!
Puszi,
Éva
Köszönöm, ha olvassátok, ha megpróbáltok azonosulni érzés és gondolatvilágommal.
Szia Virág!
Bárcsak a próféta beszélne belőled. :-) Hogy te miket mondasz? El tudnék játszani a gondolattal, ami ezzel járna, tudnék vele mit kezdeni. :-) Gondolom te is!
Pussz,
Éva
Csak így tovább! Lehet, hogy idén te leszel az év írója! :)
Bárcsak a próféta beszélne belőled. :-) Hogy te miket mondasz? El tudnék játszani a gondolattal, ami ezzel járna, tudnék vele mit kezdeni. :-) Gondolom te is!
Pussz,
Éva
Nem tudom, mi történt, de mintha Tündér kicsit másképpen beszélne veled mostanában. Mivel "bűvölted" el?
Megtaláltál, mint mindig.
Tündért? Valószínűleg azzal, amivel téged. Jó kislány lettem. :-) Bár meg kell mondanom, nem ez az igazi énem, én alapból kissé lázadó, nem egy nyugis természet vagyok, de az önmegtartóztatásom sokak megnyugtatására előnyömre válik.
Nem tudom meddig bírom! :-) Ilyenkor kissé komolytalankodom. Mert azt is szeretek hülyéskedni, viccelődni. Nagyon sokakkal összebarátkoztam. Néha több, máskor kevesebb sikerrel, de elboldogulok most már. Azt hiszem majdnem mindenkivel szót tudok érteni.
Abban igazad van, nem is akarok igazán mindenkinek megfelelni, csak sokaknak nyújtani valamit abból, ami bennem van és kikívánkozik.
Nagyon köszönöm, hogy néha ellátogatsz ide hozzám. :-) Ezt most félre fogják érteni, de nem baj. :-)
"Barátokból" sosem elég!
Puszi,
Éva
Neked senkinek nem kell megfelelni. Ha valaki azért ír, mert fel akarja hívni magára a figyelmet, nagyon nehéz dolga van. Sokféle ember, sokféle ízlés, sokféle kultúra létezik, és mindenkinek megfelelni nem lehet. Igaz, egy író képes arra, hogy mindenkihez írjon, egyszer ennek, másszor annak a célközönségnek, de ezzel a képességével még jó író nem élt soha. Amikor Picassónak a szemére vetették, hogy a rajzait egy gyerek is meg tudná rajzolni, elővette azokat a műveit, amelyek a realista ábrázolás kifinomult darabjai voltak, és azt mondta; ezeket bárki meg tudja rajzolni, aki rendelkezik a rajztudás tanulható képességeivel, de az én alkotásaim olyan leegyszerűsítései a látott világnak, amelyek megmutatására csak én vagyok képes.
Nos, miért is mondtam ezt el? Mert azt gondolom, hogy nem a munkáid száma, és az olvasók elégedettsége a valódi mérce, hanem az, hogy meg vagy-e elégedve azzal, ahogy te tudod láttatni a világot az írásaidon keresztül.
Más nem is lehet fontos igazán.
Szeretettel,
Janó
Szia Zséva!
Igen, az oldalon az egyik "harcos"-társam lettél. Rengeteget írsz, és öröm sokszor olvasni azt a nyíltságot, amit tőled kaphat az olvasó.
Várom még a sok-sok remek történetedet, hisz biztos van még az életednek kiaknázatlan része.
Üdv,
Pinokkió
Sokszor neked köszönhettem, ha inogni kezdett alattam a talaj, és mégis maradtam. Nem volt könnyű ennyi ember igényének megfelelni. Sok támadás ért, melyet részben meg tudtam érteni, kivédeni, egy másik részem meg azt mondatta velem, elég volt. Ennyi volt.
Megpróbálok, bár nem könnyű, egyéb, jó, kiaknázatlan dolgokat is a felszínre hozni, de nem az van túlsúlyban bennem, ezért ha vidámat szeretnétek olvasni, ne engem keressetek, ha kérhetem. Kérhetem? :-)
Puszi,
Éva
Igen, az oldalon az egyik "harcos"-társam lettél. Rengeteget írsz, és öröm sokszor olvasni azt a nyíltságot, amit tőled kaphat az olvasó.
Várom még a sok-sok remek történetedet, hisz biztos van még az életednek kiaknázatlan része.
Üdv,
Pinokkió
Szia Éva!
Valóban sokat, nagyon - nagyon sokat írtál nekünk!
Köszönjük, hogy megosztottad az olvasókkal az élettapasztalataidat és a tudásodat!
Minden bizonnyal sokat lehetett belőle tanulni a figyelmesen olvasóknak!
Csak így tovább!
Az írás nem mindig jár együtt a múlt feldolgozásával, de fontos része annak!
Pussz, Tündér
Ez így igaz. Igyekeztem élni a lehetőséggel, kihasználni maximálisan, amit lehetett. Sokak talán nem értették igazán mit, miért teszek. Remélem te igen, mint kiderül a hsz-edből.
Ez is benne volt, meg más is. Igyekszem megosztani azt, ami még bennem rekedt. Jó lenne pozitív dolgokról mesélni, beszélni, írni, kinek, mi jutott.
Puszi,
Éva
Valóban sokat, nagyon - nagyon sokat írtál nekünk!
Köszönjük, hogy megosztottad az olvasókkal az élettapasztalataidat és a tudásodat!
Minden bizonnyal sokat lehetett belőle tanulni a figyelmesen olvasóknak!
Csak így tovább!
Az írás nem mindig jár együtt a múlt feldolgozásával, de fontos része annak!
Pussz, Tündér