Egy hír és annak hátter
Látogatók száma: 56
Mikor a bűnös éli világát mosolyogva.
Egy nyári tábor, amely része a fiatalságnak, a kapcsolatok kialakításának, az önfeledt időtöltés lehetősége. Azonban egyszerre lesz rémálom sok fiatal számára, a többieknek meg „sírhely”. Bipoláris világunkat nem is jellemezhette jobban ennél semmi más, mint ez a tragédia.
A világ összes híradóiban csak is ezzel a pszichopatával foglalkoznak, s boncolgatják gyermeki életének sötétebb korszakait, magyarázatot keresnek tettére. Felsorakoznak itt igen sok magyarázatot, és a jog talajára teszik szörnytettét. Annyira összetettnek állítják be a vádakat, hogy még a vádirat megírása is hónapokba telik. Ám képesek voltak luxuscellába rakni! No, persze, azóta átszállították egy másik börtönbe, s éli az adófizetők pénzéből nagyszerű életét. Mosolyogva, mint aki jól végezte a dolgát.
S az áldozatokkal ki foglalkozik? Legelőször feltenném azt a kérdést, miért nem volt joguk tovább élni? Miért kellett ilyen hamar befejezniük földi életüket? Egyáltalán miért volt joga ehhez ennek az elvetemültnek?!? S azok, akik ezeket átélték, milyen élet vár rájuk? Hogyan tudják mindezeket feldolgozni a feldolgozhatatlant? Mit érezhettek az utolsó perceikben, főleg azok, akiknek szemük láttára mészárolták le a társaikat? A túlélőket kik hozzák ki az átélt sokkból? Mikor olyan sms-eket küldtek a rettegő fiatalok, hogy ne hívják a szüleik őket, nehogy rájuk találjon ez a vadállat!
Társadalmi probléma? Az! A túlzott jólét, a nyugalom megszűnteti az emberek természetes védekező mechanizmusait. Naivan viselik el az anomáliákat, miközben a törvények egyre megengedőbbek. Nincs értéke az emberi életnek, és annak kiirtását nem büntetik elég nagy szigorral. Csak vegyük elő bármelyik ország bűntető törvényeit. Egyedül az elkövető szemszögéből határozzák meg a jogokat, az áldozatokra csak, mint tényként térnek ki. Aki elvette egy másik ember életét, sok esetben kevesebbet kap büntetésként, mint egy sikkasztó, vagy adócsaló. Miért? Ennyire olcsó az emberi élet? Vagy fogalmazzam meg másképp. Ennyire sokan vagyunk, s ennyire könnyen pótolható az ember? Az emberiség a nagyszerűen kialakított demokratikus rendszereiben elfelejtett figyelni, elveszítette azt a képességét, hogy résen legyen. Társadalmi probléma? Igen, az! Hisz ezekben az esetekben a motivációt keresik és kutatják, mintha az kisebbítené az elkövetett bűnt. S sztereotip gondolatokat ültetnek a fülekbe: „Rossz gyermekkor!” – megjegyezném, nem adekvát, hogy tömeggyilkossá váljon az a gyerek, kinek kevésbé volt boldog gyermekkora. „A szülők válása.” – ez sem állja meg a helyét, hisz a „csak a gyerek miatt összetartott család” sem képes boldogabb embert faragni a gyermekből. Sőt, az állandó atrocitások, veszekedések megkeserítik az egész családot és annak környezetét. „Kisebbségi érzés kialakulása.” – az biztos, hogy igen sok tömeggyilkos rendelkezett ezzel az érzéssel, s irtotta is a népeket, persze Nyugat-Európa „lóvakságos” engedélyével, mert amit nem láttak, az nem történt meg. S mikor az a népirtó elbukott, büszkén hozták létre a Nürnbergi Pert! Itt megemlítenék egy nagyfokú képmutatást, már csak abban az értelemben is, hogy bizonyos ország Indokinában való rémtettei miatt a mai napig nem lett elítélve. Akkor hogy is realizálódnak a tömeggyilkosok számára ezek? Vagy megússzák, vagy nem. Nincs vesztenivalójuk. Mint ennek a fenevadnak sincs mitől félni, mert eltörölték a halálbüntetést, a törvények is őt védik. S így visszakanyarogtunk cikkem elejére.
Egy ördögi kör, melyben a bűnösök szilárd talajra lépnek, míg az áldozatok és hozzátartozóik alól meg kihúzzák azt.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ó te Kiki!
Visszajövök szabiról pótolni az elmaradásomat és ennyi (jó) kérdést feltenni, ez nem ér!!!
A mai világban többet ér egy negatív hír, mert nézettség növekedést jelent, mint egy pozitív, amire senki nem kíváncsi:-( Az emberek bigbrotherre éhesek, nem a segítőkész emberek cselekedeteire:-((
Nem tudom a megoldást:-(((
Üdv,
Pinokkió
Dehogy akartam direkt ennyi kérdést feltenni, de az ujjaim agyam utasítására táncot jártak, mert a körülöttünk lévő világ egyre kegyetlenebb, s mintha még egyesek szurkolnának ehhez.
Igazat adok megjegyzéseidnek, csak azért vagyok szomorú, hogy neked is igazad van.
Remélem, kipihented magad a szabin.
:)
Visszajövök szabiról pótolni az elmaradásomat és ennyi (jó) kérdést feltenni, ez nem ér!!!
A mai világban többet ér egy negatív hír, mert nézettség növekedést jelent, mint egy pozitív, amire senki nem kíváncsi:-( Az emberek bigbrotherre éhesek, nem a segítőkész emberek cselekedeteire:-((
Nem tudom a megoldást:-(((
Üdv,
Pinokkió
mert az nem lehet, hogy megússza!!!!!
mert ez is csak táptalaja lehet a további vérengzéseknek
:(
Sokszor nagyobb büntetés az életfogytig tartó bezártság, mint a halálbüntetés.
Abban nagyon is igazad van, hogy sok perben az elkövetőnek több joga van, mint nnak, aki elszenvedte a tettét. Gyakran találkozhatunk olyan perrel, amit nem lehet megérteni, mivel olyan sok mentséget tudnak összehordani a bűnözők tettének enyhítésére. Én biztosan nem tudnék egy megátalkodott gyilkost mentegetni, tehát nem is lehetnék jó ügyvéd.
Sajnos, nem ismerem az esetet, ami miatt megírtad a cikkedet. Pedig érdekelne.
Vannak szörnyű, érthetetlen bűncselekmények, s nem csökkennek, hanem szaporodnak. Talán az is okozza, hogy az emberek soksasága munka nélkül tengődik, s nem tud magával mit kezdeni. Persze, ez nem lehet indok senkinek arra, hogy mások életére törjön.
Üdvözöllek.