újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Egy tipikus reggel

Látogatók száma: 65

A mai nap a szokásos rutinnal indult. Fél hatos kelés, hogy nagyobbik fiamat hatkor sikerüljön az ágyból kizavarni. Persze ez most is csak negyed hétre sikerül, és mivel ismét egy esős napra ébredtünk, hát ki is viszem az állomásra, ami 2,5 km-re van. Visszaérvén kísérletet teszek két kisebb gyermekem viszonylag időben történő ébresztésére. Fiamnál még sikerrel is járok, de a lányom a szokásos formáját hozza, a mormota hozzá képest a legéberebb viselkedésjegyeket mutató élőlény. Ha elég határozottan lökdösöm a vállát, vagy a szobában felkapcsolom a villanyt és minden fényárban úszik, sőt, ha a füle fölé hajolva, kiabálva ébresztgetem, sem érek el semmilyen változást, az ébredezés legapróbb jeleit sem lehet rajta felfedezni. Talán 7.25-re sikerül annyit elérnem, hogy ki is kerüljön az ágyból, akkor is csak azzal, ha megfenyegetem, hogy gyalog lesz kénytelen eljutni a 3 km-re levő iskolába. Nagy nehezen nekiáll felöltözni.

Fiamhoz belépve látom, hogy korai az örömöm a felkelését illetően, mivel épp lázasan nyomkodja a tabletet az ágyában. Kilátásba helyezve némi megvonást a számítógép területén, itt is sikerül elérni, hogy az öltözködés elkezdődjön, igaz, bepillantva az ajtón, kapkodó idegbetegnek senki nem titulálná. Mire mindkettőjükre ruha kerül, már 7.35-öt mutat az óra. Ekkor elkezdődnek a „Vadászat a közös fésűre” és a „Hogyan mossunk fogat fél perc alatt kabátban” című reggeli rövidfilmek. Mivel ez így elég unalmas már, kicsit feldobják a „Hogyan menjünk testvérünk idegeire vitatkozással” című hőseposszal. Majd ezután rájövök, hogy lakásunk tulajdonképpen egy múzeum, amire abból következtetek, ahogy gyermekeim ráérősen és zsebre tett kézzel sétálgatnak mindenfelé tekintgetve akkor, amikor már az iskolában kéne lenni.

A mai napot még sikerült feldobni azzal, hogy némi anyai ösztöntől vezérelve megkérdeztem lányomat, vajh bepakolt-e a táskájába? Persze én vagyok egy kissé maximalista, elvégre reggel 7.45-kor ez igazán túlontúl nagy elvárás részemről. Előző nap késő este értem haza a munkából, így az iskolára készülődés egésze kimaradt számomra. Rádöbbenek, hogy valószínű a leckeírással kapcsolatban is fel fogok fedezni némi hiányosságokat. Ez egy percen belül bizonyossággá érik, amikor kiderül, hogy az előző nap, a szolfézs miatt későbbre halasztott leckeírás annyira későre lett halasztva, hogy el sem készült. Na, erre aztán tényleg nem marad idő, az aktuális tankönyveket a táskába dobálva rohanás az autóhoz.

1.0-ás autómmal port húznék magam után, ha nem lenne vizes az aszfalt, olyan nagy sebességgel indulok az iskola felé az órára pillantva, amely már 7.50-et mutat. Gondolkodtam rajta, hogy ráérő perceimben rally versenyeken fogok részt venni, ha már minden nap gyakorlom a gyors kanyarokat, manővereket, Fittipaldiként száguldva a békés kisvárosban. Végül is van tíz percem, hogy két iskolába letegyem a gyerekeket, lefussak 4-5 km-t úgy, hogy előttem majdnem biztosan 30-al tötyög ráérősen egy örökké álomkórban szenvedő autós, vagy hirtelen kivágódik elém az egyik kereszteződésben egy idős biciklis, aki a Kresz fogalmát még hírből sem ismeri. Aztán olyan is előfordul, hogy az iskola előtt képtelenség megállni, mert indiai vezetési stílusra vált hirtelen mindenki, aki meglátja az épületet. Ezt a rohanó tempót sikerült még azzal fűszerezni, hogy a lányom hátul ülve, dacolva a kanyarokkal, rázkódással, nyelvtan házit írt az ölében fekvő könyvben. Ideálisan lehet betűket formálni a zötykölődő autóban, de már csak egy cél lebeg szemem előtt, 7.59-re be kell érni az iskolába. Mikor ez valami csoda folytán sikerül, elhatározom, hogy ez volt az utolsó ilyen reggel. Persze, ez volt. Talán el is hiszem holnapig.

A cikket írta: Grace

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: kharisz

Szenzációs a cikked Grace!
A reggelit elfelejtettétek! :D

Köszönöm! :)))

Még nem mertem alvás közben megreggeleztetni őket. :)))
Szenzációs a cikked Grace!
A reggelit elfelejtettétek! :D

megtekintés Válasz erre: Anyu

Kedves Grace!

Olyan humorosan írtad le egy több gyermekes anya reggeli megpróbáltatásait,hogy csak gratulálni tudok!Ezt aztán még tarkíthatja egy-egy otthon felejtett tornazsák és egyebek.Ilyen az életünk,de aztán mi vagyunk a legbüszkébbek az elért eredményeikre és ahogy írod,nem adnánk őket semmiért.Különben is az idő múlik,egykettőre itt a kamaszkor,ami tudvalévő csupa móka és kacagás.Fel a fejjel,ahogy a mondás tartja:lesz ez még így se! :)
Puszi

Kedves Anyu!

Köszönöm! :-)
Voltak még izgalmas esetek, pl iskolatáska nélküli érkezés az iskolába, vagy otthon felejtett tankönyvek, nem beszélve a különórákra rohangálásról, de tényleg így van, az ember büszke arra, amiket elérnek.
Köszönöm a bíztatást! :-))
Bár most még nem látszik a cél, de egy nap majd biztos látjuk. :-)
Puszi
Kedves Grace!

Olyan humorosan írtad le egy több gyermekes anya reggeli megpróbáltatásait,hogy csak gratulálni tudok!Ezt aztán még tarkíthatja egy-egy otthon felejtett tornazsák és egyebek.Ilyen az életünk,de aztán mi vagyunk a legbüszkébbek az elért eredményeikre és ahogy írod,nem adnánk őket semmiért.Különben is az idő múlik,egykettőre itt a kamaszkor,ami tudvalévő csupa móka és kacagás.Fel a fejjel,ahogy a mondás tartja:lesz ez még így se! :)
Puszi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Egy tipikus reggel, ami minden nap ismétlődik... Hát nem irigylem a sokgyermekeseket, akkor inkább megszenvedem a magamét... és nem panaszkodom, mert amit te ennyivel, nekem csak eggyel kellett megtennem...
Micsoda megkönnyebbülés lesz, amikor felnőnek végre! - gondoljuk, de mi van akkor, ha soha sem nőnek fel igazán és minden marad a régiben? :-)))

Puszi

Valóban nem könnyű, de nem cserélném el őket semmiért sem a világon. :-))
Egy tipikus reggel, ami minden nap ismétlődik... Hát nem irigylem a sokgyermekeseket, akkor inkább megszenvedem a magamét... és nem panaszkodom, mert amit te ennyivel, nekem csak eggyel kellett megtennem...
Micsoda megkönnyebbülés lesz, amikor felnőnek végre! - gondoljuk, de mi van akkor, ha soha sem nőnek fel igazán és minden marad a régiben? :-)))

Puszi

megtekintés Válasz erre: anubis

Vigyázz, Irsa, egy piros kocsis őrült száguld az utakon :D :D
Na, most ezt elképzeltem és nagyon röhögök :D :D :D

Ezt én is, mondjuk szétálló, zilált hajjal és eszelős tekintettel. :D :D
Vigyázz, Irsa, egy piros kocsis őrült száguld az utakon :D :D
Na, most ezt elképzeltem és nagyon röhögök :D :D :D
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: