Együtt töltött időnk 1. rész
2010. szeptember 22. - Látogatók száma: 73
Mesébe illő találkozás, a kezdet és a folytatás....
Az élet és a sors összehozott minket, ami mai napig csodaként megy végbe. Sok pillanatot megéltünk együtt, melyek olykor jók, kevésbé jók, vagy éppen rosszak voltak. De mi megfűszerezve életünk pillanatait megpróbáltuk a legjobbat kihozni még a legnehezebb helyzetekből is, életünk tündérmese is lehetne, de ez a valóság.
Ez a mi történetünk az elmúlt 15 évünkből. Véletlen találkozás volt egy gyönyörű délutánon, kutya sétáltatás közben, s életünk kalandjai itt kezdődnek. Összejöttünk, mely viharos volt, hisz családjaink nehezen fogadták el kapcsolatunkat, de mi törekedtünk arra, hogy tűzön - vízen át együtt maradjunk, sok nehézség és küzdelem árán tartunk ott, ahol tartunk.
Nem volt semmink gyakorlatilag és albérletbe kezdtük, én elmentem dolgozni, akkor még csak 4 órába, de jó volt, mert legalább akadt valami meló. Nagyon nehéz volt elindulnunk és persze megkellet tanulnunk együtt élni, ami nem volt könnyű, hiszen mindenkinek csiszolódnia kell élete folyamán. De mi álltuk a kezdeti nehézségeket és mondhatom boldog perceket éltünk meg együtt. Szuper jó egy olyan emberrel együtt élni, aki a családjának élt, és él igazi köteléket alkotunk. Egységben az erőnk!
Az albérletből hamarosan kiköltöztünk, mert az akkori viszonylatokba nagy volt a költsége és miután megbeszéltük, a nagyszüleimhez mentünk lakni. Segítve őket, hamarosan megszoktuk az együttélést. Nagyon szép időszak következett ránk, de csak rövid ideig tartott. Papikánk nem sokra rá lebetegedett és, mivel mami sem volt már fiatal jól jött segítségünk, amit mi a mai napig felvállalnánk értük, ha arról lenne szó.
Józsikám szerető nagyszülőket talált személyükbe és papám őt is unokaként szerette. Mikor hosszú betegség után elment, tudtuk, hogy mi hárman egymásnak maradtunk és bár nem könnyű időszakon mentünk át, muszáj volt tovább élni. Hála istennek sikeresen vettük az akadályokat és igazi szuper kis családot alkottunk mi.
Rengeteg munka volt, a háznak is neki fogtunk, mert felújításra szorult, nem volt mese, nagyon nagy nehézségek árán tettük rendbe. De segítettük egymást és közben dolgoztunk is egyre többet. Sokat nélkülöztünk és volt úgy hogy csak zsíros kenyér maradt, de nem bántuk, mindig azt tartottuk:
- Lesz majd jobb is és könnyebb! - persze mondanom se kell nem lett. Mondhatnám azt is, hogy lett még mellé bőven. De mi boldogunk voltunk és vagyunk, hisz a szerelem mindenen át segít.
Életünk 12 évvel ezelőtt változott meg, még valakivel plusz boldogság költözött hozzánk..........
Folytatása következik
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tetszett a történetetek! :)
:)
Sok minden megfogott a művedben, de leginkább, amit a nagyszüléeidról írtál. Az én életemben is nagy szerepet játszott a nyagyám, csak fordított esetben, mint a tiéd. A gyermekeim születésétől, 7 éven keresztűl, amíg el nem távozott tőlünk együtt lakott velünk, nálunk. Az a 7 év volt a legszebb az életemben. Úgy éltem, mint a z antik világban a "nagyságos asszonyok", csak a gyermekeimre volt gondom és a férjemre. Meghatódtam, amikor olvastam azt a szeretetet, amivel te írtál a te nagyszüleidről.
Köszönöm az élményt, és azt, hogy az emlkeimet felelevenítetted.
Szép napot Orsolya