Elegáns tolerancia
Látogatók száma: 44
Pár nap híján két hetet töltöttem egy piciny kis faluban, ahol új lakóhelyünket alakítjuk ki párommal, azzal az emberrel, aki mondhatom bátran, az életem megmentője, a szerelmem, a mindenem. Mióta túljutottam az életem legsötétebb korszakán, a legfontosabb dolog, amit tudatosan cselekszem, hogy kikerülök minden negatív érzést, helyzetet, negatív embereket. Nem lehet boldognak lenni, ha folyton a rossz dolgok vesznek körül és szívják az energiádat.
Persze, ez nem egyszerú dolog, hiszen amennyi ember, annyiféle élet, annyiféle gondolat, annyiféle érzés. A tudatosságom, hogy semmit nem csinálok kényszerből most erősebb,mint valaha. Nem tudom azonban azt mondani, hogy a körülöttem élők tragédiái nem érintenek meg, mert amennyire féltem a saját boldogságomat, úgy azt sem tudom elnézni, ha azok az emberek, akik valamiért fontosak számomra boldogtalanok és a saját korlátaik között vergődnek. Az új lakóhelyemen is hasonló most a helyzet, amit nézhetnék napellenzővel, de nem tudom megtenni. A múltamban tapasztaltam meg, hogy az emberek minden ürügyet kreálva hadakoznak egymással. Sokszor részese voltam a támadásoknak, aminek sosem láttam jogos okát. Értelmetlennek és butaságnak tartottam a felhozott indokokat. Hihetetlen, hogy némely ember hogy tud kivetkőzni annyira magából, hogy minden önkritika nélkül vagdalkozik, beleavatkozik mások magánéletébe, gondolkodásába. Minősítenek minden konkrétum nélkül és nem tudják, hol kell megállni.
De az idő közben pereg és értékes pillanatok mennek a sutba. Amikor szembesültem hasonló érzésekkel ebben a piciny kis faluban, azon töprengtem, hogy hol az a pont, amikor még képesek vagyunk visszafordítani saját magunkat a pozitív, megértő boldog kapcsolatok felé.? Képesek vagyunk-e meglátni a lényeges és lényegtelen pillanatokat,érzéseket a közösségi életünkben? Látjuk-e,hogy a közösségben a szerepünk, ha már lobbizni kell érte, semmit nem ér? Tudom és látom, hogy a személyes életünk rendbehozatalának egyik kardinális pontja a tolerancia, az elfogadás, a minél több pozitív impulzus adása,fogadása. Na, ezért érdemes lobbizni! Szeretni és szeretve lenni. Biztos vagyok abban, hogy minden szituáció, amely holt vágányra terelődött, toleranciával, pozitív gondolkodással, szeretettel visszafordítható.
Ja és őszinteséggel!!!!! S hogy magamról írjak, ezek a dolgok egyre természetesebbé válnak az értékrendembe, ezért nekem, ha a körülöttem élőknél tapasztalok hasonló gyötrelmeket, a végtelen segíteni akarás lép életbe, mert adni jó. Ha csak annyit elérek, hogy nem pazarolják értékes életüket értelmetlen acsarkodásra már talán tettem értük valamit. De a cél jelenleg az nekem, hogy a tolerancia minden csinját- binját a számomra fontos embereknek átadjam, csak remélni tudom, hogy végtelen szeretetem, toleranciám irányukba segítőkezem meghallgatásra, elfogadásra talál. Sosem lökni kell még egyet a bajban egymáson, hanem gyakorolni a jó szándékot, mert ennek az értéke megfizethetetlen.
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Herdika!
"Sosem lökni kell még egyet a bajban egymáson, hanem gyakorolni a jó szándékot, mert ennek az értéke megfizethetetlen."
Aranyat érnek a gondolataid!
Pussz,
Tündér
"Sosem lökni kell még egyet a bajban egymáson, hanem gyakorolni a jó szándékot, mert ennek az értéke megfizethetetlen."
Aranyat érnek a gondolataid!
Pussz,
Tündér