újabb események régebbi események további események
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

...elment, nem lehetett megmenteni

2012. január 27. - Látogatók száma: 56

Különös érzések kavarognak bennem.
Állok a ravatalozóval szemben, potyognak a könnyeim. 10 éves a kislány, aki zokogva kapaszkodik édesanyjába. Most hozták ki édesapját... koporsóban. Csak 39 éves volt. Körötte megszámlálhatatlan koszorú, sírcsokor, megannyi az együttérzés kifejezésére, az utolsó búcsúra.
A gyásznak, a temetésnek is megvan a maga rituáléja. Katolikus vallásúak vagyunk, távolból hallom a szertartás forgatókönyvét (gondolataimat most mélyebb tartalom tölti ki), melyet mindannyiunk által megbecsült papunk celebrál.
Különös érzések kavarognak bennem.
Nem tudom mit érzek, melyik érzés erősebb bennem. A fájdalom? Együttérzés? Tehetetlen düh? Sajnálat? ...és ha sajnálat, kit sajnálok igazán?

Még élhetne, dolgozhatna, szerethetne, ölelhetne... Ő azonban elment, nem lehetett megmenteni.
Miért? Teszem fel magamban a kérdést...

Szemben velem egy pici lány, aki többé nem fonhatja karjait édesapja nyaka köré, aki naponta meg kell majd küzdjön az érzéssel, a hiánnyal - édesapa nincs többé. Szívembe markol a fájdalom. Végtelenül sajnálom, hiszen ismerem, szeretem Őt is és a családját is.
Szeretet veszi körül a csöppnyi gyermeket......... mely szeretetre most még nagyobb szükség lesz.......... sajgó sebét gyógyítani.

A cikket írta: hamisgyöngy

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2012. január 28. 16:30
Nagyon szomorú és megható, a cikked. a legszebb korban ment el.Nemrég én is át estem ezen a szörnyű eseten.Nehéz elhinni , akit nagyon szeretsz, nincs többé.Főleg egy kisgyermeknek, a legfájdalmasabb.
joboszi
2012. január 28. 08:26
Kedves Hamisgyöngy!

Szomorúan olvasom soraid és szerintem mindannyian átéljük veled kicsit a veszteséget, mert az élet ilyen. Ahogyan azt a gyermeket körülveszi majd a szeretet, hogy begyógyuljanak a sebei, úgy téged is. Mi is itt leszünk neked, veled vagyunk. Mindig.

Pussz Tündér
2012. január 27. 21:25
Igaza van Évának, valóban megrendítő esemény. Csak elfogadni lehet, ami megváltoztathatatlan. Idővel...
2012. január 27. 17:26
Ezen segíteni már nem lehet. Mit tesz az ember? Kit sajnál igazán? ... A pici lányt mindenképpen, akinek ilyen fiatalon szembesülnie kellett a veszteséggel, az édesapa halálával...
Szomorú esemény egy végső búcsú a családnak elsősorban, de egy kívülállónak megrendítő.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: