újabb események régebbi események további események
18:44
Clara62 új cikket töltött fel
12:56
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:52
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába

Emlékeim

2011. október 7. - Látogatók száma: 66

Sokszor gondolok vissza arra a 2 évre, amit Szabinával együtt töltöttünk! Mostanában megint sok emlék tör felszínre és szerencsére ezeknek a nagy része vicces és kedves:-) Szívesen emlékszem ezekre az eseményekre. Persze, azért fáj is...

Sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mosolyogva is tudjak emlékezni és/vagy beszélni Szabináról, vagy akár egy-egy eseményről, ami Vele kapcsolatos. Mindjárt (ill. majd januárban, de szalad az idő) 2 éve lesz annak, hogy Ő elment és azt érzem, hogy egy nagyon kicsit enyhült a fájdalom. Fáj még persze, de már nem az az éles, kibírhatatlan fájdalom, mint az elején volt. Időnként belenyilal és megint elviselhetetlen, de már nem egyfolytában. Mostanában sokszor jár a fejemben megint, biztosan azért is, mert pakolásztunk és véletlen a kezembeakadt a doboz, amiben a Tőle kapott emlékeim vannak és amit egyébként gondosan elrejtettem a történtek után, direkt azért, hogy nehogy a kezembe kerüljön... Mégis megtörtént és rossz volt, de aztán elkezdtek a jó emlékek is feljönni. Igyekeztem vicces esetekre gondolni, amiket együtt megéltünk. Próbáltam a "Ne sírj, hogy elmúlt! Örülj, mert megtörtént!" alapján szemlélni a helyzetet. Elkezdtek bevillanni a képsorok, az események, hogy mennyi hülyeséget csináltunk:-)

Soha nem felejtek el semmit sem, de az első ebédmeghívást aztán pláne, amikor leöntöttem magam levessel...:D Arról írtam is a legelső cikkemben. Jól lejárattam magam (na igen, nem is én lennék, ha nem:-)) és sokáig téma volt még köztünk, de mindig jót nevettünk.

Azt sem felejtem el, mikor egyszer a nyaralójukban voltunk és már este volt, készültünk aludni. Nyár volt, iszonyat meleg és én szokásomhoz híven, kitettem a lábam, a takaró alól. Egyszercsak valami hozzáért. Abban a pillanatban elrántottam, mert iszonyat csiklandos vagyok:D és Szabina kérdezte, hogy "mi van?" Mikor közöltem Vele, hogy egér ért a talpamhoz, visítva ugrott ki az ágyból és kiáltozta, hogy "csinálj valamiiit!" :-)) Nem győztem nyugtatgatni és mondani, hogy már elment az egér és különben sem kell tőle félni:-))

Az úszóversenyeket sem felejtem el, amikor a Balatonon, esetleg Velencén nyaraltunk és mindig mondta, hogy egyszer úgyis leelőz:-) Persze, sokszor hagytam nyerni:-)

Szintén nyaralni mentünk éppen, mikor Toby nem akart megülni hátul, az autóban. Állandóan előre akart mászni, Szabina ölébe:D Alig lehetett visszafogni, nem felejtem el, Szabina milyen aranyosan nevetett... Toby pedig csak nyomult előre, mit sem törődve azzal, hogy a farkával az arcomat csapkodja, vezetés közben...:D Na, azt nem díjaztam, mert veszélyes "játék"! Szabina csak nevetett...:-) Most is hallom magamban!

Arra is emlékszem, hogy mindig eljött, megnézni a versenyeimet! Akár úszóverseny volt, akár fociztam, mindig jött! Ki nem állhatta a focit, de mondta, hogy csak miattam jön el! :-) Ez annyira jólesett! Emlékszem, mindig mondogatta, hogyha bajom lesz, többet nem enged játszani. Lett is bajom egyszer és emlékszem, hogy mondogatta: "ugye megmondtam? ugye megmondtam?..." Többet nem akart engedni. Persze, ez a féltés kölcsönös volt!

Rengeteget kirándultunk, túráztunk, de volt, hogy csak céltalanul sétálgattunk, a lényeg az volt, hogy kettesben tehetjük! Minden percet élveztem! A közös hallgatásokat is. Volt, hogy megszólalnunk sem kellett és kitaláltunk egymás gondolatát, vagy következő cselekedetét. Ebből kifolyólag is rengeteg vicces eset történt:-)

Ez sajnos nem egy vidám sztori lesz, de azért elmesélem:

Emlékszem, egyik biciklitúra alkalmával balesetet szenvedtem, mert nekemjött. Akkor sem és most sem haragszom Rá!!! Ő jött mögöttem és véletlen nekiment a bringám hátsó kerekének. Én hátranéztem ("okos" fejjel:/ igaz, megijedtem hirtelen és azért), de az a másodperc elég is volt, hogy megtörténjen a baj. Elég jó lendülettel mentünk és hiába rántottam vissza a fejem, hogy előrenézzek, már késő volt és csak azt láttam, hogy egy fa felé száguldok. Fékeztem, de már hiába. A fa állított meg. Az ütközés miatt leestem az ülésről, de állva maradtam, viszont a visszacsapódó (fém) pedál csontig beleállt a lábamba! Jól tűröm a fájdalmat, de mondhatom, hogy az nagyon fájt!! Emlékszem, hogy szegény Szabina csak sírt és Magát okolta, pedig én voltam a hülye, mert hátranéztem. Oké, hogy megijedtem, de akkor is:/ Részleteket jobb ha nem írok:D, legyen elég annyi, hogy úgy kellett összetoldozni-foldozni a lábam, mert a fém pedál szépen elintézte. A doki szó szerint elborzadt, mikor meglátta:P Sokáig "ápolgatott" (segített átkötni, lekezelni) Szabina, mindig nagyon gondoskodó és figyelmes Lány volt! Azóta is meglátszik a heg és emlékeztet a biciklitúránkra... Én nem a balesetre emlékszem, ha ránézek, hanem igyekszem azt meglátni benne, hogy akkor is Szabinával lehettem, Vele mehettem biciklizni!

Sosem feljetem el azt sem, mikor elvittem a Vidámparkba:-) Azt mondta, még soha nem volt és szeretne egyszer eljutni. Akkor eldöntöttem magamban, hogy majd én elviszem:-) Elég félénk Lány volt, de azért a hullámvasútra fel mert ülni, igaz, győzködtem (nem erőszakoskodtam, csak próbáltam meggyőzni, hogy jó lesz), aztán beadta a derekát és felült. Sikítozott:-), de azt mondta, miután leszálltunk, hogy nagyon élvezte! Örültem!! ...és most is örülök, hogy sikerült örömet szerezni Neki! A szellemvasútra is felültünk, végig a kezemet szorongatta és mondogatta, hogy "érjünk már a végére..." :D Ott félt...

Mennyit nevettünk, Istenem... Amiket most elmeséltem, csak nagyon kicsi töredéke a sok élménynek. Soha nem érnék a végére, ha mindent le szeretnék ide írni. Mikor nevetett, a szemei is szinte mosolyogtak!

Nagyon szeretett csiki-csatázni:D Na, ezzel kapcsolatban is a végtelenségig tudnék mesélni... Volt, hogy fagyit ettünk film közben, de aztán csak letettük az ágy mellé a kelyheket, hogy majd kivisszük, ha vége a filmnek. Elkezdett csikizni, aztán egyre jobban. Végül már nem is a filmre figyeltünk:D Addig-addig "hadakoztunk" egymással, amíg leestünk az ágyról, bele a fagyiskelyhekbe:DDD Nem felejtem el a nevetését... Voltak pofonok és rúgások, csikizés közben:-) Utána jöttek a kárpótlásnak szánt csókok:-)

Ezek az emlékek nekem nagyon sokat jelentenek!!

Hálás vagyok a Sorsnak, hogy Szabina a Barátnőm lehetett! Csodálatos Lány volt!

Végezetül pár kép, Rólunk...

A cikket írta:

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. október 22. 20:43

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 22. 20:21

Véletlen kétszer küldtem el,de törölni nem tudok, csak módosítani. ;-))

:-))
2011. október 22. 20:43

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ - 2011. október 22. 20:21

Az előttem szólók már elmondták...szerencsére még sosem éltem át azt,amit neked ilyen fiatalon kellett, de minden tiszteletem a tiéd. A lelked mélyén szeresd Őt örökre, de találd meg az új szerelmet is. Idővel. Jó úton jársz!

Szia Mindenható!

Köszönöm! Remélem, nem is fogod ezt átélni:/ Kívánom, hogy ne...

Szeretem is!:-) Az új szerelem még jóval odébb van, én úgy érzem. ...de ez nem jelenti, hogy teljesen elzárkózom tőle.


"Jó úton jársz!" Köszi, a megerősítés mindig jólesik!
2011. október 22. 20:21
Véletlen kétszer küldtem el,de törölni nem tudok, csak módosítani. ;-))
2011. október 22. 20:21
Az előttem szólók már elmondták...szerencsére még sosem éltem át azt,amit neked ilyen fiatalon kellett, de minden tiszteletem a tiéd. A lelked mélyén szeresd Őt örökre, de találd meg az új szerelmet is. Idővel. Jó úton jársz!
2011. október 19. 15:13

megtekintés Válasz erre: heleenke - 2011. október 19. 04:47

Szia Gyuszkó!

Még csak most jutottam el ehhez a megható írásodhoz, melyben a szerelmedre emlékezel. Igaza van Divi Évinek, hogy ez egy nagy lépés a gyógyulás felé, hogy irní tudtál róla! Ezekszerint kezdesz visszatérni az életbe és próbálod őt elengedni,... mert el kell engedned! Még sok szép dolog vár rád, csak hagynod kell, hogy rád találjon!
Látod mennyien aggódunk érted és azt akarjuk, hogy mielőbb sikerüljön, hogy újra a régi, gondtalan, vidám Gyuszkó legyen belőled.

Szeretettel

heleenke

Szia Heleenke!

Igen, mindenki azt mondja, hogy nagy lépés volt, a pszichológus is azt mondta, hogy ez már a javulást útjára tett lépés volt. Ennek pedig örülök!:-) Igen, élem tovább az életem, nem állhatok le. Próbálom elengedni, igen. ...és azt is sokszor mondják, amit most Te is: sok dolog vár még, ami szép, csak meg kell látnom! Igen, látom és nagyon jólesik, hogy itt sokan mennyire törődtök a másikkal!


Vigyázz Magadra!

Üdv!
2011. október 19. 04:47
Szia Gyuszkó!

Még csak most jutottam el ehhez a megható írásodhoz, melyben a szerelmedre emlékezel. Igaza van Divi Évinek, hogy ez egy nagy lépés a gyógyulás felé, hogy irní tudtál róla! Ezekszerint kezdesz visszatérni az életbe és próbálod őt elengedni,... mert el kell engedned! Még sok szép dolog vár rád, csak hagynod kell, hogy rád találjon!
Látod mennyien aggódunk érted és azt akarjuk, hogy mielőbb sikerüljön, hogy újra a régi, gondtalan, vidám Gyuszkó legyen belőled.

Szeretettel

heleenke
2011. október 10. 17:37

megtekintés Válasz erre: Petkó - 2011. október 10. 17:08

Kedves Gyuszkó !

Az a ritka képességed, hogy valakit boldoggá tégy. Érted már ?

Üdv.: Viki

Szia Viki!

Ja, értem már.

Bocs, hogy ilyen értetlen voltam :D


Üdv!
2011. október 10. 17:08

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 9. 21:54

Szia Viki!

Igen! :D

Igen, tényleg sokan vannak, akik egész életükben keresik az igaz szerelmet! Igen, de Ő is teljessé tette az enyémet! :-) Ha csak 2 év is volt, de nagyon szép volt és ezért csak hálás lehetek!

Na igen... tényleg az látszik, hogy "ÉN legyek boldog" - ezt gondolják sokan. ...de azért vannak, akik szeretnének valakit boldoggá tenni, csak nem találják:S

Igen, mindenki mondja, hogy idővel majd nyitnom kell és én is tudom.

Ritka képesség? Bocs, hogy ilyen értetlen vagyok:D Amúgy köszi!


Üdv!

Kedves Gyuszkó !

Az a ritka képességed, hogy valakit boldoggá tégy. Érted már ?

Üdv.: Viki
2011. október 9. 21:54

megtekintés Válasz erre: Petkó - 2011. október 9. 21:48

Szia Gyuszkó !
Na ugye, hogy megint összefutottunk !
Arra gondolj, hogy az ember egész életét leélheti úgy, hogy nem tudja, hogy milyen az IGAZI szerelem. Te megadtad Sabinának ezt, és ezzel teljessé tetted az életét.
Sajnos kevés olyan ember van a világon, akiben igény van más emberek boldoggá tevése iránt.
Rendesen az a kívánság, hogy ÉN legyek boldog, fel sem merül az az óhaj, hogy én tegyek valakit boldoggá, mert azáltal én is boldog leszek.
Majd, ha elmúlik a fájdalom, fordulj a világ felé, hiszen te egy ritka képességgel rendelkezel és azt használnod kell!
Üdv.: Viki

Szia Viki!

Igen! :D

Igen, tényleg sokan vannak, akik egész életükben keresik az igaz szerelmet! Igen, de Ő is teljessé tette az enyémet! :-) Ha csak 2 év is volt, de nagyon szép volt és ezért csak hálás lehetek!

Na igen... tényleg az látszik, hogy "ÉN legyek boldog" - ezt gondolják sokan. ...de azért vannak, akik szeretnének valakit boldoggá tenni, csak nem találják:S

Igen, mindenki mondja, hogy idővel majd nyitnom kell és én is tudom.

Ritka képesség? Bocs, hogy ilyen értetlen vagyok:D Amúgy köszi!


Üdv!
2011. október 9. 21:48
Szia Gyuszkó !
Na ugye, hogy megint összefutottunk !
Arra gondolj, hogy az ember egész életét leélheti úgy, hogy nem tudja, hogy milyen az IGAZI szerelem. Te megadtad Sabinának ezt, és ezzel teljessé tetted az életét.
Sajnos kevés olyan ember van a világon, akiben igény van más emberek boldoggá tevése iránt.
Rendesen az a kívánság, hogy ÉN legyek boldog, fel sem merül az az óhaj, hogy én tegyek valakit boldoggá, mert azáltal én is boldog leszek.
Majd, ha elmúlik a fájdalom, fordulj a világ felé, hiszen te egy ritka képességgel rendelkezel és azt használnod kell!
Üdv.: Viki
2011. október 8. 23:30

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. október 8. 23:13

Szia Gyuszkó!
Hát én nem is nagyon tudok mit mondani, csak hogy neked itt a földön még dolgod van, keresd meg mi az!!! És ha majd egyszer, nagyon sokára végeztél vele, akkor majd megtalálod újra őt!
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!

Igen, tudom. :-P

Keresem.

Remélem!! :-)


Üdv!
2011. október 8. 23:13
Szia Gyuszkó!
Hát én nem is nagyon tudok mit mondani, csak hogy neked itt a földön még dolgod van, keresd meg mi az!!! És ha majd egyszer, nagyon sokára végeztél vele, akkor majd megtalálod újra őt!
Üdv,
Pinokkió
2011. október 8. 19:52

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. október 8. 18:27

Szia Gyuszkó!

Minden sorodból árad a Szabina iránti imádat! Hú, nagyon átjön!

Pusz,

L.

Szia Liz!

Ennyire átjön? :-) Ennek örülök, mert tényleg nagyon imádtam... imádom!


Köszi, puszi!
2011. október 8. 18:27
Szia Gyuszkó!

Minden sorodból árad a Szabina iránti imádat! Hú, nagyon átjön!

Pusz,

L.
2011. október 8. 14:24

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. október 8. 01:08

Veled megtörtént az, amiről mások csak álmodnak. Ez a nem mindegy.

Szia Virág!

Hm... igen...! Hálás is vagyok ezért nagyon!


Puszi! :-)
2011. október 8. 14:24

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. október 8. 00:20

Szia Gyuszkó !

Sajnos nem többet tud az ember, hanem többet él meg, tapasztal. Hidd el sok "keserű " kenyeret elrágtam már az életem során, és sok fájó dolgot megéltem. Az átélt esetek tapasztalata az ami bölcsebbé és olykor megfontoltabbá teszi az embert. Ez sem törvényszerű, mert van olyan is, akit felelőtlenné lesz, vagy elveszti realitását a dolgokkal szemben. Nehéz ám megtalálni a helyes középutat. Nekem az öcsém elvesztése volt egy nagyon nehéz mérföldkő, mely úgymond ketté törte addigi ívelő életem. Vitatkoztunk sokat és hadakoztunk is, mert más nézeteket és más elveket vallottunk, de bizony elmondhatom, hogy hiánya eszméletlen terhet és megpróbáltatást rót rám. Sajnos ezt az agyam állítólag hamarabb felfogta mint értelmem, és ez is okozta a betegségemet. Azért nem rá haragszom, vagy neheztelek, s bizony mára már én is csak és kizárólag a szép dolgokra emlékszem vissza vele kapcsolatban is. Fáj nekem is ma is a dolog, és ha rá emlékszem rögtön beugrik édesapám is, aki szintén eltávozott már tőlünk. Az Ő halálát sajnos egy nagyon hosszú és nehéz betegség előzte meg. Az életében sok mindent tett, de számomra a legjobb apa volt, pedig kikaptam elég sokszor, és voltam is büntetve, mert cserfes és örök mozgó gyerek voltam.Vele kapcsolatban is csak a szép és a jó maradt meg emlékezetemben, pedig voltak hibái. Én úgy fogalmazom öntörvényű volt, és a saját törvényeit követte, és nekünk is a szerint kellett élni. Én mégis szívesen gondolok arra, mikor a lábára állva tanultam meg táncolni, vagy a különböző fém eszközök neveit is tőle tanultam meg. Azt hogy hogyan szedünk szét egy zárat szerelünk, mit hogyan javítunk. A büntetés, a hideg pince elfelejtődik ezek mellett. Üdv puszi Éva.

Szia Éva!

Igen, talán nem jól fejeztem ki magam, de arra gondoltam én is, hogy többet él meg. Elhiszem... sajnálom! Persze, mindenki másképp' reagál bizonyos helyzetekre, de én is olyan vagyok, hogy a rossz dolgok megfontoltabbá és óvatosabbá tesznek. Azt nem mondom, hogy bölcsebbé, mert nem vagyok az, de talán, ha idősebb leszek. Nagyon sajnálom, ami az Öcséddel történt! Részvétem!

Én is igyekszem a szép dolgokra emlékezni, szerencsére rosszra nem is nagyon tudok, mert igaz, voltak nézeteltéréseink, de azok nem voltak eget rengetőek és mindig 5 perc után már csak nevettünk az egészen:-) Szóval igyekszem a szépre emlékezni, de nehéz... Azt hittem, elég erős vagyok, hogy leírjam azokat az emlékeket... Leírtam, igen. ...de talán még várhattam volna:/ Mindegy, úgy fogom fel, hogy lehet, hogy most fáj, de legalább megtettem, túl vagyok rajta, tettem egy újabb lépést! Édesapád miatt is részvétem!:-( Számomra Anyu a legjobb Anya volt! Igaz, Tőle nem nagyon kaptam/kaptunk ki, néha. ...de ezeket úgy veszem, hogy az érdekünkben tette! Azért tényleg mi is csináltunk olyat, amit ma már úgy gondolok, hogy megérdemeltük, hogy elfenekeljen bennünket! Minket is büntetett, de szintén úgy veszem, hogy az érdekünkben tette.

Igen, Anyu is elég öntörvényű volt és amit Ő eldöntött és ahogy akart, annak úgy kellett lennie. Ha tetszett, ha nem. ...de ezt sem bánom mostmár. Akkor haragudtam, de már mindent, MINDENT megbocsájtottam!

Igen-igen... az emlékek, hogy mit és hogyan tanított... bennem is itt vannak. Pl. mikor biciklizni tanított úgy, hogy egy fát tett a bringám csomagtartójára és azzal támasztott, hogy el ne dőljek. Aztán én annyira belemerültem a dolgokba, hogy egyre gyorsabban tekertem, végül arra lettem figyelmes, hogy Anyu kiabál utánam XDXD Akkor úgy megijedtem attól, hogy nem támaszt és egyedül megyek, hogy puff... elestem XD Ez is egy örök emlék marad!

...és igen, a büntetések is itt vannak, de inkább a jóra emlékszem. Hideg pincét én is kaptam, sőt... nagyon durva dolgokat, de azt nem Tőle, hanem a "nevelőapánktól" :/:/ (Minden volt, csak nem NEVELŐ!) Nem így nevelünk... Na mindegy. Akkor az volt bennem, hogy Anyu nem véd meg minket... de már tudom, hogy nem tudott és azért! Szóval nem haragszom ezért sem!


Üdv! ...és köszönöm, hogy megosztottad ezeket a gondolatokat velem!

Puszi!
2011. október 8. 01:08
Veled megtörtént az, amiről mások csak álmodnak. Ez a nem mindegy.
2011. október 8. 00:20

megtekintés Válasz erre: - 2011. október 7. 22:08

Szia Éva!

Igen, sajnos (vagy nem, ezt nem tudom) most jutottam csak el odáig, hogy írni tudtam. Igaz, bevallom... nehéz volt! ...de úgyis a fejemben kavarogtak ezek a gondolatok, ezért inkább le is írtam, hátha könnyebb lesz. Bíztatóan hangzik, hogy azt mondod: ez már a gyógyulás felé vezető út! Igen, emlékszem, hogy írtad, hogy a fájdalom mindig elkísér majd, de tompulni fog. Igazság szerint az a helyzet, hogy fáj, de néha tompul, néha viszont nagyon erős...

Persze, direkt azért is írtam le ezeket, mert egyrészt azt szerettem volna, hogy kicsit könnyebb legyen (bár ezt nem sikerült elérni:/), másrészt azért, hogy vissza tudjam majd olvasni. Elfelejteni sem fogom! ...és igen, igyekszem a szépet látni és az értéket, látod, még a balesetből is azt próbálom kihozni, meglátni, hogy Vele voltam éppen és együtt bicikliztünk:D

Igen, érzem is azt, hogy "éget", de valóban nem egyfolytában olyan éles a fájdalom. Persze, idővel biztosan kicsit elviselhetőbb a fájdalom, de elmúlni sosem tud.

Persze, tudom. A kor és a tapasztalat sokat számít, többet tud az ember.

Sajnálom!


Üdv!

Szia Gyuszkó !

Sajnos nem többet tud az ember, hanem többet él meg, tapasztal. Hidd el sok "keserű " kenyeret elrágtam már az életem során, és sok fájó dolgot megéltem. Az átélt esetek tapasztalata az ami bölcsebbé és olykor megfontoltabbá teszi az embert. Ez sem törvényszerű, mert van olyan is, akit felelőtlenné lesz, vagy elveszti realitását a dolgokkal szemben. Nehéz ám megtalálni a helyes középutat. Nekem az öcsém elvesztése volt egy nagyon nehéz mérföldkő, mely úgymond ketté törte addigi ívelő életem. Vitatkoztunk sokat és hadakoztunk is, mert más nézeteket és más elveket vallottunk, de bizony elmondhatom, hogy hiánya eszméletlen terhet és megpróbáltatást rót rám. Sajnos ezt az agyam állítólag hamarabb felfogta mint értelmem, és ez is okozta a betegségemet. Azért nem rá haragszom, vagy neheztelek, s bizony mára már én is csak és kizárólag a szép dolgokra emlékszem vissza vele kapcsolatban is. Fáj nekem is ma is a dolog, és ha rá emlékszem rögtön beugrik édesapám is, aki szintén eltávozott már tőlünk. Az Ő halálát sajnos egy nagyon hosszú és nehéz betegség előzte meg. Az életében sok mindent tett, de számomra a legjobb apa volt, pedig kikaptam elég sokszor, és voltam is büntetve, mert cserfes és örök mozgó gyerek voltam.Vele kapcsolatban is csak a szép és a jó maradt meg emlékezetemben, pedig voltak hibái. Én úgy fogalmazom öntörvényű volt, és a saját törvényeit követte, és nekünk is a szerint kellett élni. Én mégis szívesen gondolok arra, mikor a lábára állva tanultam meg táncolni, vagy a különböző fém eszközök neveit is tőle tanultam meg. Azt hogy hogyan szedünk szét egy zárat szerelünk, mit hogyan javítunk. A büntetés, a hideg pince elfelejtődik ezek mellett. Üdv puszi Éva.
2011. október 7. 22:08

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2011. október 7. 21:57

Örülök, hogy már tudsz írni a dolgokról, és a jó oldalát látod a történteknek. Ez már a gyógyulás felé vezető út. Azt hiszem a legelején is írtam Neked, fájni mindig fog, csak a fájdalom más lesz, szelídül. Soha nem kell elfelejteni dolgokat, mert ami volt arra emlékezni kell, és a szépet kell benne látni az értéket. A veszteség az mindig égő lesz, csak idővel elmúlik az az eleven hasogató fájdalom. Más lesz folyamatosan, ahogyan az agyunk feldolgozza a tényeket és elraktározza a megfelelő fiókba a képeket. Nem alapból vagyok ilyen okos, ne hidd, de a kor és a tapasztalat bizony megteszi hatását. Sokat veszítettem és sokat fájt a szívem és a lelkem egyaránt. Onnan tudom milyen idővel. Üdv Éva.

Szia Éva!

Igen, sajnos (vagy nem, ezt nem tudom) most jutottam csak el odáig, hogy írni tudtam. Igaz, bevallom... nehéz volt! ...de úgyis a fejemben kavarogtak ezek a gondolatok, ezért inkább le is írtam, hátha könnyebb lesz. Bíztatóan hangzik, hogy azt mondod: ez már a gyógyulás felé vezető út! Igen, emlékszem, hogy írtad, hogy a fájdalom mindig elkísér majd, de tompulni fog. Igazság szerint az a helyzet, hogy fáj, de néha tompul, néha viszont nagyon erős...

Persze, direkt azért is írtam le ezeket, mert egyrészt azt szerettem volna, hogy kicsit könnyebb legyen (bár ezt nem sikerült elérni:/), másrészt azért, hogy vissza tudjam majd olvasni. Elfelejteni sem fogom! ...és igen, igyekszem a szépet látni és az értéket, látod, még a balesetből is azt próbálom kihozni, meglátni, hogy Vele voltam éppen és együtt bicikliztünk:D

Igen, érzem is azt, hogy "éget", de valóban nem egyfolytában olyan éles a fájdalom. Persze, idővel biztosan kicsit elviselhetőbb a fájdalom, de elmúlni sosem tud.

Persze, tudom. A kor és a tapasztalat sokat számít, többet tud az ember.

Sajnálom!


Üdv!
2011. október 7. 21:57
Örülök, hogy már tudsz írni a dolgokról, és a jó oldalát látod a történteknek. Ez már a gyógyulás felé vezető út. Azt hiszem a legelején is írtam Neked, fájni mindig fog, csak a fájdalom más lesz, szelídül. Soha nem kell elfelejteni dolgokat, mert ami volt arra emlékezni kell, és a szépet kell benne látni az értéket. A veszteség az mindig égő lesz, csak idővel elmúlik az az eleven hasogató fájdalom. Más lesz folyamatosan, ahogyan az agyunk feldolgozza a tényeket és elraktározza a megfelelő fiókba a képeket. Nem alapból vagyok ilyen okos, ne hidd, de a kor és a tapasztalat bizony megteszi hatását. Sokat veszítettem és sokat fájt a szívem és a lelkem egyaránt. Onnan tudom milyen idővel. Üdv Éva.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: