Emlékek
Látogatók száma: 50
Ezt egy másik portálon meghirdetett játékra írtam
Írok, hogyne írnék, hiszen ez egy játék, s játszani kell, hogy élek. Holnap reggel leülök a laptop elé, és mesélek az életemről, ám előtte még vacsora, fürdés és az ágyban fekve is igyekszem fennmaradni, hogy hajnaltájt megnézzem az olimpiai eseményeket, bár időnként elszundítok.
Nagyapa száraz, sötétbarna szűzdohányt vág a verandán. Ott köszköpűködünk körülötte, a két óvodáskorú unoka. Ismert ceremónia, amint megtelik a dohányos vászonzacskó, leül a kanapéra, megtömi pipáját, sűrű szipákolás közepette rágyújt és vacsoráig felolvas nekünk egy mesét a Tündérszép Ilona című mesekönyvből. Mi ott ülünk előtte a két kis sámlinkon és áhítattal hallgatjuk. Fel sem tűnik nekünk, hogy Nagyapa sohasem lapoz a könyvben, csak mesél, időnként nagyokat szív a pipájából. Erős a pipafüst, bántja az orromat. Megfogadom, ha nagy leszek, illatos pipadohányt veszek neki. Másfél évtized múlva, az első ösztöndíjamból megveszem a pipadohányt. Az állomástól hazafelé először Nagyapámhoz megyek. A nagy L alakú parasztház egyik felében a keresztapámék laknak, a másikban Nagyapám, akinél mindenütt ég a villany. Nagyot dobban a szívem, itt valami nem stimmel. Nyitva az ajtó, kopogni sem kell. Hófehér lepedőn, fekete öltönyben, fehér ingben, összetett kezében feszülettel, ott fekszik Nagyapám az ágyában. Zsebébe teszem a pipadohányt. A kollégiumban hasztalan keres az ügyeletes, hogy táviratom érkezett.
A végzős kollégistákról kiértesítette a megyéket a főiskola, bízva abban, hogy a friss diplomásokért kapkodnak a vállalatok. Nem kapkodtak. Jobb híján szinte valamennyien a fővárosban maradunk. Albérletben lakom és az egyik minisztérium számítástechnikai cégénél dolgozom a belvárosban. Van nekem tisztességes ünnepi ruhám, kettő is, egyik a vizsgákhoz való, a másik meg a többi alkalmakra, de hétköznap farmerben, pólóban, pulóverben járok. Egyik reggel összetalálkozom a volt konzulensemmel, aki megjegyzi, hogy bizonyára sportolni voltam és nem volt időm átöltözni. Szégyellem magam, mit mondjak neki? Igyekszem összerakni fizetésemből egy tisztességes ruhára valót, és karácsony előtt megveszem a méregdrága kosztümöt. Akkoriban karácsonykor tartjuk a disznótort, és az esti vacsorára meghívunk minden egyedül maradt idős rokont, hogy ne kelljen nekik magányosan tölteni a szentestét. Délután a gyerekszobában a húgommal együtt díszítjük a karácsonyfát. Átjön Ángyika segíteni és meglátja a kosztümömet, melyet előző este vállfára akasztottam, de még nem tettem be a szekrénybe. Szép a ruhád, látom, új, mennyibe került, kérdezi és én gondolkodás nélkül megmondom az árát. Annyiért már szép lehet, jegyzi meg Ángyika és belém hasít a gondolat, hogy megint hamarabb szóltam, mintsem gondolkodtam volna. Rettenetesen elszégyellem magam, mert Ángyika havi nyugdíjánál ötven forinttal került kevesebbe.
Felriadok. Közben női kajakosunk a döntőbe jutott.
Még nézem kicsit az olimpiát, utána alszom egy nagyot, mert reggel írnom kell a játékra.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ügyes! Ez olyan volt, ahogy én is szoktam tv-t nézni!
Lehunyom egy pillanatra a szemem filmnézés közben,
és amikor kinyitom, - már másik film megy! Közben
amíg a szememet pihentettem, csapongtak a gondolataim
össze - vissza, időben és térben egyaránt!
Pusszantom a babérkoszorúdat: emillio