újabb események régebbi események további események
00:04
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
22:30
Ilona új cikket töltött fel
15:04
Black Ice módosította a cikkét
14:44
Black Ice új cikket töltött fel
11:13
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:08
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
00:08
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:06
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:57
Új cikk került fel a weboldalra
00:14
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
21:27
Virág új cikket töltött fel
20:20
Új cikk került fel a weboldalra
16:57
Ilona új cikket töltött fel
15:20
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
14:52
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:16
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
11:50
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
00:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
00:15
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
00:07
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Fehér karácsony - Karácsonyi Pályázat

2010. december 14. - Látogatók száma: 63

A gyerek rúgáshoz készül, de a fiatalember észreveszi a szándékot, és felé fordulva, felemeli a mutatóujját. A gyerek lába hirtelen megáll a levegőben, és lassan visszahúzódik az ülés mellé, ahonnan a lendületet vette.

A villamos lassít, és szinte bekúszik a megállóba. Nincsenek sokan a kocsiban, csak egy fiatal pár és egy idős asszony ülnek átellenben. A fiatalok szemközt, egymás kezét fogva suttognak, arcuk időnként összeér, csendesen nevetgélnek. Egy húsz év körüli férfi lép fel a lépcsőn, mögötte egy nagymamakorú asszony, ötéves forma unokájával tolakszik a kocsi belseje felé. Mintegy varázsütésre, egyszerre ülnek le az idős hölgy mellé, illetve vele szemben a nagymama, és unokája. A fiatalember rágógumit rág, és unottan néz ki a párás ablakon. A villamos zötykölődve elindul, majd szép egyenletes tempóban eléri a végsebességét. Lassan megy, zakatolva kapaszkodik a lejtőn felfelé. Tél van. Hideg, ködös a levegő, és csípős szél fúj odakinn. Fagy.

A kisfiú irgalmatlan kalimpálásba kezd, és a lábával időnként hozzáér a néni térdéhez, aki méltatlankodva arrébb húzódik. Fő a békesség. A gyerek azonban, mintha megérezné a passzív ellenállást, a nyílt összecsapás elkerülésének lehetőségét, szándékosan a néni lábszára felé rúg. Az asszony feljajdul, és a gyerek nagymamája felé fordul, aki eddig nem vett részt a játszmában, úgy tett, mintha nem vett volna észre semmit.
- Legyen szíves, szóljon a gyerekre, hogy ne rugdosson! Tűrhetetlen, hogy úgy tesz, mintha nem venné észre, mi folyik itt.
- Nem szólok, - válaszolta határozottan a nagymamakorú nő.
A fiatalember most hirtelen abbahagyja a rágást, és anélkül, hogy a tekintetét elvonná a havas táj szépségeitől, figyelni kezd.
- A gyermek önbizalmát fejleszteni kell. Nem szólhatok rá minden, csip-csup dolog miatt.
- Hogyhogy nem szólhat? És mi az, hogy a gyerek önbizalma? A térdem, az nem számít? - Méltatlankodik az idős asszony. - Hallatlan, hogy mit meg nem engednek maguknak egyesek.

A gyerek rúgáshoz készül, de a fiatalember észreveszi a szándékot, és felé fordulva, felemeli a mutatóujját. A gyerek lába hirtelen megáll a levegőben, és lassan visszahúzódik az ülés mellé, ahonnan a lendületet vette.
- Igenis, a gyereknek önbizalom kell. Ha mindenért rászólunk, milyen felnőtt lesz belőle? Tele gátlásokkal, hogyan fog érvényesülni az életben? Nem lehet elég korán elkezdeni a szabadságra való nevelést. A gyereket Waldorf óvodába járatjuk, mert ott megtanítják arra, hogyan kell gátlások nélkül élni, hogyan valósíthatja meg önmagát felnőtt korában. Értik?

Hirtelen csend lesz. Szemközt, a párocska is abbahagyja a suttogást, és lélegzetvisszafojtva várják a dráma kibontakozását. A villamos lassítani kezd a következő megálló előtt. A fiatalember, aki idáig nem szólt egy szót sem, lassan felemelkedik. Ahogy elhalad a nagymama, és megszeppent kisfiú mellett, kiveszi a rágót a szájából, egy hirtelen mozdulattal a nagymama homlokára tapasztja, majd mosolyogva elindul a kinyíló ajtó felé. Mielőtt leszállna, a lépcsőről visszafordulva mondja, úgy bele a kocsi belsejébe.
- Tudják, én meg Waldorf iskolába jártam. - Egy kicsit tétovázik, majd határozott léptekkel megindul a lépcsőlejáró felé. A hó egyre nagyobb pelyhekben kezd el esni. - Lehet, az idén végre, fehér karácsonyunk lesz.

http://www.youtube.com/watch?v=p7QL46cK7B8&feature=player_detailpage

A cikket írta: Janó

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 22. 20:50
Tündérek vagytok mind. Köszönöm a véleményeteket!

Szép estét kívánok!
Janó
2010. december 17. 11:12
Szia Janó!
Ez remek, szeretem a rövid és felépített történeteket.
Üdv, Pinokkió
2010. december 16. 20:49
Ez kimondottan viccesre sikeredett írásocska, gratulálok. A mondanivaló is remek, hiába, már a mai öregek sem olyanok, mint régen! :)
2010. december 16. 09:27
Kedves Janó! Ez tetszett nekem! Üdvözlettel Orsolya
2010. december 15. 17:40
Szupi!
2010. december 15. 17:03
Csattanós a vége, meg kell hagyni. :)
5*
2010. december 15. 15:31
Én lennék az első hozzászóló? Úgy tűnik...
NAGYON JÓ!

Manó
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: