újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Fejlődés

Látogatók száma: 40

Ma a technika korában,amikor az étel mikrohullámon melegszik,a ruhát automata mosógép mossa(van ahol már szárítja is).a mosogatást is gép végzi,gyerekeim hitetlenkedve hallgatják ,amikor a régmúlt dolgairól mesélünk.Micsoda állapotok uralkodtak akkor!Nem volt televízió,videó,dvd,Vii.Akkor ti mit csináltatok?
Milyen is volt akkor?
Emeleti bérlakásban éltünk.A kohászat akkor élte virágkorát.Sok embernek adott kenyeret a gyár.Jöttek az emberek a Hegyhátról,Nyírségből,Szabolcsból a jobb megélhetés reményében.Anyám,aki háztartásbeli volt,hogy a család jövedelmét kipótolja,albérlőket fogadott.Mindig lakott nálunk két-három ember,néha négy is.Ezek az emberek többnyire csak este jöttek meg és hetente,kéthetente utaztak haza a családjukhoz,vitték a keresményüket.Olykor egész jó kis társaság alakult ki.Én mint egyetlen gyerek a házban,szívesen hallgattam a felnőttek beszélgetését,amikor a családjukról,otthonukról meséltek.Néha kártyacsaták folytak.
Anyám nagyon szeretett olvasni.Eljárt a könyvtárba és hozta a jó könyveket.Addig beszélt a könyvekről,míg felkeltette a többiek érdeklődését is.Aztán unalmas estéken elkezdett hangosan felolvasni.Ezek a felolvasások rendszeresek lettek.Amikor anyám elfáradt az olvasásban,valaki átvette tőle és folytatta.Az első ilyen könyv a Notre Dame-i toronyőr volt.Én is hallgattam a nagyokkal szájtátva,néha elszenderedve közben.A felnőtt arcok estéről estére átszellemültek,olyanná váltak mint a mesét hallgató gyerekek.Mindenki megkönnyezte a szép cigánylány történetét,majd jöhetett az újabb könyv.Én nagyon szerettem a meséket és sokat nyaggattam a szüleimet,hogy olvassanak nekem.Amikor ők már belefáradtak és nem voltak hajlandók mesélni,mindig akadt valaki aki mesélt nekem.
Ahol sok ember él,mindig történik valami.Volt akkor egy nagyon békés természetű albérlőnk a Konrád,aki vett egy használt gramafont.Nem az a nagy tölcséres fajta,attól már modernebb.Konrádnak ez volt a szeme fénye.Volt hozzá pár lemeze is.Néha megengedte hogy a többiek hallgassák.Lakott akkor nálunk egy nyírségi borbély is.No,ez mindig cukkolta,csúfolta Konrádot a gramafonjáért,amit az csendes nyugalommal viselt.Egy alkalommalKonrád elment valahová,Feri bá(a borbély)és az én drága anyám elhatározták,hallgatnak egy kis zenét.Elővették a gramafont.Szólt is az szépen.Igen ám,de a lépcsőn lépésekhangzottak,mégpedig ismerős lépések!Jött Konrád!Mint csínyen rajtakapott két ijedt gyerek,anyámék úgy csapták le a gramafon tetejét és tették a helyére.A nagy izgalomban elfelejtették kikapcsolni,a fedele sem záródott le teljesen.Így aztán amikor Konrád belépett az ajtón,megszólalt egy mély, recsegő,akadozó hang: "Mer-re jár-tál teg-nap es-te?..."Először dermedt csend,majd kitört a kacagás és ment az újabb heccelődés,milyen idomított gramafonja van a Konrádnak.Máskor nem mertek már hozzányúlni a gramafonhoz.Nemsokára Konrád elköltözött,talán végetért itt a munkája.Később Feri bá vett egy lemezjátszót.Rettentően büszke volt rá!Hát még amikor sikerült megvennie a legfelkapottabb slágert a Marinát.Ragyogó arccal szaladt haza és anyámra bízta szerzeményét,tegye el neki jó helyre,baja ne essen.Ezidőtájt a szobánkban gyönyörű érett birsalmák sorakoztak a szekrény tetején.Csodálatosan jó illattal töltötték meg a szobát.Anyám letette a lemezt a szobába,gondolva jó helyen van,én biztos nem nyúlok hozzá.Hát én nem is nyúltam!Hanem a birsek egyike önállósította magát és a szekrény tetejéről a lemezen landolt,ami persze azonnal ripittyára tört.Mi lesz most?Anyám a kezét tördelte,mert tudta milyen nehezen jutott hozzá ehhez a lemezhez az albérlőnk.Aztán útnak indult.Addig járta a várost egyik bolttól a másikig,addig hízelgett,könyörgött,rimánkodott,míg valahol megszánták és pult alól került egy másik Marina.Mikor a borbély hazautazott,boldogan vitte haza a slágert a családnak.
Milyen szórakozás is akadt még?Ablakunk a főutcára nézett,így sokszor könyököltem az ablakban,nézve az utcán jövő-menő embereket,járműveket(autó még nem sok volt).Nyáron magasra rakott szénás szekerek vonultak az ablak alatt.Az igazi látványosság számomra egy-egy temetés volt.Az üveghintó előtt zászlókat vittek,a kocsiban a koporsó a sok virággal és a kocsi után a gyászolók haladtak.Vagy a gyári zenekar,vagy cigány zenekar játszott közben.
Televízió csak pár darab volt még az egész városban.Egyik a technika házában(Kaszinó),ahová eljártak a férfiak meccset nézni,apám is.A család számára az új Pacsirta rádió volt a szenzáció.Amikor eljött az esti mese ideje,odatelepedtem székemmel a rádió mellé és áhitattal hallgattam a nénit,bácsit aki az esti mesét mondta.
Aztán akadt egy ismerős a kis könyvtárban,aki által diafilmeket kölcsönöztünk.Most diavetítések voltak esténként felolvasás helyett.Nemcsak mesék,de kalandregények is megvoltak diafilmen,megintcsak jól szórakoztunk!
Az albérlők cserélődtek,akik befejezték itt a munkát,mentek másfelé,újak jöttek.Anyám pedig szeretettel gondoskodott róluk,hiszen ezek az emberek otthonuktól,családjuktól voltak kénytelenek távol lenni.Mivel többnyire fiatal emberek voltak,hozzá szaladtak problémáikkal,neki sírták el szerelmi bánatukat.tőle kértek tanácsot.Ha kellett kivasalta az ingeiket,vagy megfőzött egy-egy jó vacsorát.Szerették is gondoskodásáért.Aztán ahogy felépültek a kémények,felépült a város,elfogytak a vándor munkások is.Csak egy idősebb bácsi maradt nálunk,ő már családtagnak számított.
Közben én iskolás lettem,megtanultam olvasni és már nem kellett senkit nyúznom,hogy olvasson nekem.Olvastam én rengeteget!Faltam a könyveket.Az idő múlásával pedig eljutottak hozzánk is a technika újabb vívmányai.Lett villanyvasalónk,mosógépünk és egy szép napon megvettük az első televíziónkat!Kékes nevet viselte a csodadoboz.Ekkor lett jó ismerősöm a Tenkes kapitánya,Simon Templar(Az Angyal),Zorró stb.Megborzongtunk a Louvre fantomjától.Megismertünk olyan vidékeket,amikről addig nem is hallottunk.Kitágult a világ.
De nem voltak már olyan meghittek az esték,a tv-hez odabújni sem lehetett,hogy:-mesélj még!Jóéjt puszit sem adott.Ez ma is az Apuk,Anyuk kiváltsága maradt,ha még tudnak élni vele!

A cikket írta: Anyu

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Anyu

Köszönöm hogy olvastál:)
Puszi

... Téged mindig. :)

puszi

megtekintés Válasz erre: D Klári

Többször el kellett olvasnom, mert nagyon tetszett ... :)


puszi

Köszönöm hogy olvastál:)
Puszi
Többször el kellett olvasnom, mert nagyon tetszett ... :)


puszi

megtekintés Válasz erre: Ilona

Nálunk is esténként nagy kártya-partik voltak. Römiztünk...Nekünk is volt egy albérlőnk, a Manci néni, aki annyira beleélte magát a kártyázásba, hogy kész kabré volt, amit csinált. Mi gyerekek nagyon élveztük, jómagam is innen "örökoltem" a kártya szeretetét, bár később már ultira váltottam...

Igen, más idők voltak azok. Biztos vagyok benne, hogy panaszaink ellenére most jobban élünk. Mégis, ahogy Yolla írja, emberségesebb volt...Mégha "átkos" is volt...

Hát az biztos, hogy akkor nem kellett úgy hajtani, mint az állat.
Nálunk is esténként nagy kártya-partik voltak. Römiztünk...Nekünk is volt egy albérlőnk, a Manci néni, aki annyira beleélte magát a kártyázásba, hogy kész kabré volt, amit csinált. Mi gyerekek nagyon élveztük, jómagam is innen "örökoltem" a kártya szeretetét, bár később már ultira váltottam...

Igen, más idők voltak azok. Biztos vagyok benne, hogy panaszaink ellenére most jobban élünk. Mégis, ahogy Yolla írja, emberségesebb volt...Mégha "átkos" is volt...
A fotó, amit feltettél, tudod mit juttat az eszembe? Amikor még gyerekek voltunk, de már munkára tudott apám bennünket bírni... felpakolt egy ilyen szekérre és vitt ki magával a kukoricaföldre, amit bérben művelt, terményben kapta a fizetséget... na ott ismertem meg a kukorica mitől is nő nagyra... :-) Hát a rendszeres kapálás és a pétisózás megtette a hatását... Kidöglöttünk a végére, de megérte, mert egy élmény volt számunkra, nem fáradság... Apám ilyenkor elnéző volt velünk, máskor meg eljárt a keze, ki értette ezt?
Azóta is úgy gondolok erre, mint egy hasznos kikapcsolódásra, mert milyen jó volt hazavinni a kukoricát, köré gyűlt a család apraja-nagyja és morzsoltuk... majd levittük az Ötéves terv családiházas övezetbe és megőröltettük a molnárral... Hát ezért szeretem én a kukoricagánicát... nem kását, gánicát. Vagy a prószát... Anyámtól így tanultam...

megtekintés Válasz erre: Anyu

Nálunk is ott volt az apám a drága,de ha nézed a Farm ahol élünk -et a tv-ben,nos Nels Oleson tipus volt.Olyan igen drágám,persze drágám!Nagyon ritkán adott hangot a nemtetszésének.Hát,más idők voltak!De hogy rosszak lettek volna?!Emberségesebb idők voltak.
Puszi

Szép idők voltak és valóban emberségesebbek.

Puszi: Yolla
de szép is volt, amikor a barátnőm szüleinél a ház összes lakói összegyűltek, mindenki hozta a sámlit vagy a hokedlit; néztük a fekete-fehér borzalmat, és azt hittük, ennél jobb már nem is lehet. nem voltunk igényesek, na.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Haha... Azok a régi, szép idők! Csakis így lehet róla mesélni,... ahogy te is teszed. Rengeteg közös emlék, távol egymástól, a hely, ahol éltünk, mit sem változtat ezen... Azonos élmények! Felejthetetlenek!... Nálunk népes család volt, a családfő az apám, a többi szinte ugyanaz, mint mi gyerekek is így éltük meg... Azokat az időket én sem felejtem el. Nem lehet, nem szabad! Azzal együtt él a jelen bennünk...

Csak azt sajnálom, ha ebben valaki nem így részesült, hanem számára az a világ nem azt jelentette, amit nekünk, hanem valami egészen mást...

Nálunk is ott volt az apám a drága,de ha nézed a Farm ahol élünk -et a tv-ben,nos Nels Oleson tipus volt.Olyan igen drágám,persze drágám!Nagyon ritkán adott hangot a nemtetszésének.Hát,más idők voltak!De hogy rosszak lettek volna?!Emberségesebb idők voltak.
Puszi
Haha... Azok a régi, szép idők! Csakis így lehet róla mesélni,... ahogy te is teszed. Rengeteg közös emlék, távol egymástól, a hely, ahol éltünk, mit sem változtat ezen... Azonos élmények! Felejthetetlenek!... Nálunk népes család volt, a családfő az apám, a többi szinte ugyanaz, mint mi gyerekek is így éltük meg... Azokat az időket én sem felejtem el. Nem lehet, nem szabad! Azzal együtt él a jelen bennünk...

Csak azt sajnálom, ha ebben valaki nem így részesült, hanem számára az a világ nem azt jelentette, amit nekünk, hanem valami egészen mást...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: