Ferkó és Ferike (Játék)

Látogatók száma: 52

„A kenyeres kocsi menetrendszerűen minden hajnalban, nyitás előtt fél órával, ötkor leteszi az élelmiszerbolt ajtaja elé az illatos, frissen kisült kenyerekkel és péksüteményekkel teli rekeszeket. Hevesen dobogó szívvel és reszkető térdekkel állt a szőke

Az alacsony, kövér, hatvanas évei közepén járó Tarnóci Ferenc, fél órája álmatlanul forgolódik az ágyában. Felesége alszik, mint a tej, csakhogy nem olyan halkan, hanem ellenkezőleg. Egyenletesen hangosan hortyog, ami máskor nem zavarja a férfit, mert ő maga is alszik, csakhogy napok óta rágódik a bolti hiányon, aminek okát képtelen megfejteni. Legjobb lenne eladni az egész boltot, úgy, ahogy van, mindenestül. Még az ingatlant is, s felköltözhetne a városba, ott él a fia családja, többet láthatná az egy szem unokáját, délutánonként elkísérhetné az edzésekre, egyébként is járhatna fürdőbe, meg kirándulni, és az asszony sem kárálna vele, hogy soha sincs otthon.
A bukóra nyitott ablakon át beáramlik a kinti friss tavaszi levegő, amelyből kiérződik a szomszédos kertekben éledező növények illata. Hallani a kenyeres kocsi megérkezését és a zajt, amint az egymásra rakott rekeszek keltenek. A bolt az „L” alakú családi ház utca frontján működik, míg a lakásuk az telekbe nyúló szárnyban található. A családi vállalkozás egyetlen alkalmazottja Mancika, a kétgyerekes családanya, akinek férje már egy éve munkanélküli és tulajdonképpen azért alkalmazza az asszonyt, hogy legyen neki fix jövedelme, ne a közmunkáért kapott kevéske forintjait kelljen beosztania, no meg az sem utolsó szempont, hogy a feleségének így nem kell besegítenie a bolti munkába, s legalább emiatt nem veszekszik vele.
Óvatosan felkel, kioson a másik szobába, kapkodva felöltözik és az udvar felőli gazdasági bejáraton keresztül bemegy a boltba. Odahúz egy széket a bejárati ajtó elé, leül és figyeli az utcát. Mancika szerint valaki rendszeresen megdézsmálja reggelente a kiszállított pékárut, és egyre többet vesz el belőle, amit már nem is lehet kigazdálkodni.
Szegények errefelé az emberek, csak arra költenek, amire muszáj, mert amit lehet, megtermelnek a kertben meg a földeken. Segítik egymást a munkában, aminek munkabére a becsület. Ma én megyek neked fát ültetni, holnap te jössz nekem krumplit kapálni, utána együtt megyünk a sógorhoz kerítést csinálni. A lopás ismeretlen fogalom, mert elég kérni, és máris megkapja az illető. Kinek miből van feleslege, abból gazdálkodik. Kézen, közön gazdát cserél a vetőmag, a trágya, a permetezőszer, és hiába élek itt már vagy tíz éve, még sohasem hallott olyasmit, hogy bárki reklamált volna. Belépett maga is körforgásba, mert a másnapra maradt eladatlan pékárut rendszeresen egy forintért adja a vásárlóknak, a kétnaposat meg Perlaki barátja kapja, hogy megetesse a disznókkal. No, ez nem olyan sok, mert úgy rendel, hogy elég legyen. Emiatt nem keletkezhet annyi bevétel kiesés, mint amennyit az utóbbi hónapokban tapasztal.
Ejnye, már! Mit keres itt hajnalok hajnalán a Kucsera gyerek? Ráadásul, ha jól látja, pizsamában van. Aha! Körülnéz és kivesz egy kilós kenyeret a felső rekeszből, a hóna alá csapja és rohan vele, mintha kergetnék. Kinyitja Tarnóci a bejárati ajtót, kimegy az utcára és hosszan néz a kisfiú után, aki lélekszakadva fut zsákmányával hazafelé. Befordul a sarkon és eltűnik a szeme elől.
Komótosan behordja a boltba a rekeszeket, kipakolja belőle az árut, akkurátusan a helyükre sorakoztatja a kenyereket, zsemléket, kifliket, pogácsákat.
Reggel fél hétkor nyit, addig van egy órája, hogy rendbe tegye magát, megreggelizzen, megigya a feketéjét. Bozsékol a felesége, mert csak turkálja a szalonnás rántottát. Mit mondjon neki? Hogy másutt jár az esze? Azonnal rávágná, persze, neked mindig máshol jár az eszed, ahelyett, hogy figyelném rám, mert nem számítok neked semmit, mindig csak a munka, neked az a feleséged, nem én.
Kipakolja a hűtőszekrényből a felvágottakat. A fenébe is! Tegnapelőtt kapták a szállítmányt, és a négy rúd párizsiból egy sincs! A sajtos is elfogyott! Az olaszból is csak a vége maradt.
A szentségit! Két élelmiszer bolt a faluban, az övé a kisebb, de állandó a vevőköre, szinte név szerint tudja, ki mit vásárol. A négy rúd párizsi öt napra elég. Tíz óráig nincs ideje a problémán gondolkodni, mert a vevők egymásnak adják a kilincset.
Pilincki néni, a hetvenhat éves öregasszony belép az ajtón, aki pillanatnyilag egyedüli vevő a boltban, ezért Tarnóci megpróbálja kifaggatni Kucsera Ferike családjáról, mert az ő szomszédjában lakik, ráadásul idős kora ellenére még mindig a falu hírharangjai közé tartozik.
- Ó, Tarnóci úr, nagy ott a baj! – fogja suttogóra hangját az öregasszony. – Iszik az Erzsi, tudja, Ferike édesanyja. Nem törődik az a gyerekeivel. Azt mondják, hogy a nyolcéves kislánya rendszerint bepisil az iskolában. Szegény asszonyt fél éve ott hagyta a férje, azóta a munkahelyéről is kirúgták. Én mondom magának, rossz vége lesz ennek!
Rövid és velős megállapítás, ráncolja homlokát a boltos.
- Szoktam adni a gyerekeknek zsíros kenyeret, meg maradék pörköltet, amit csak úgy, hidegen esznek meg. Lehet, már a gázt is kikapcsolták náluk!
- Akkor miért nem melegen adja nekik az ételt? – buggyan ki Tarnóciból a logikus kérdés, amire nem érdekezik válasz, csak a felháborodástól lilába fordul a kedves vevő feje.
Fizet az öregasszony, majd köszönésfélét morzsolva a fogai között, sebtében távozik.
Valamikor réges régen, amikor tekintélyes, megbecsült kereskedő Tarnóci Ferencet még Ferkónak becézték, egyszer maga is lopott a boltban. Mégpedig apró négyszögletes műanyag párnácskás filléres sampont, mert úgy szeretett volna azzal hajat mosni, csakhogy édesanyja ilyesmire nem költött, jó volt a lúgos szappan is a fejmosásra. Ferike azonban nem luxuscikket lopott, hanem kenyeret. Mert éhes volt. Az teljesen más.
Bezárja a bejárati ajtót, megfordítja a rajta lógó „Nyitva” táblát, amin a „Mindjárt jövök” felirat díszeleg. Átmegy a lakásába és konyhában leveszi a hímzett terítőt a sarokban álló készülékről, a bolti riasztórendszer szívről. Bekapcsolja, aktiválja, és a képernyőn megjelenik a bolt képe. A felvevőt a két pultsor közötti résbe tetette, így belátni vele az egész helyiséget. Igaz, a pult előtt háttal látni a vevőket, de az eladó minden mozdulatát lehet vele követni. Nem használta régóta, mert a felesége naphosszat a képernyőt bámulta, még olykor főzni is elfelejtett miatta. Ellenben követhette férje minden mozdulatát és a fejéhez vághatta, miért mosolygott rá egyik másik asszonyra.
- Márta, menj a boltba kiszolgálni! Elmegyek, dolgom van!
A férje hangjából kiérzi az asszony, hogy ellenvetésnek nincs helye.
Tarnóci Ferkót felpofozta az anya a samponlopás miatt. Elég, ha rágondol, azok a pofonok ma is fájnak. Ideje neki is észhez téríteni Ferikét.
Az iskolában az igazgatónő nem tudja mire vélni a köpcös kereskedő látogatását. Azt pedig végképp nem érti, hogy mi dolga van Ferikével, akit kihívat vele az osztályból és elkéri egy óráról. Beülteti a kocsijába és elhajt vele. Nocsak! Pedofil lenne Tarnóci Ferenc? Hát, jobb, ha szól a rendőrségnek.
A köpcös öregúr nem messze viszi a gyereket. A kétsaroknyira lévő lángosos előtti asztalok egyikénél foglalnak helyet. Ferike kap egy lángost meg kólát, s miközben éhesen majszolja a forró, olajos étket, le sem veszi szemét a sampon lopás történetét mesélő öregről.
- No, én nem akarlak megverni. Hanem mondd csak kisfiam, élnek még a nagyszüleid?
Lenyeli Ferike a falatot. A maradék negyed lángost az olajjal átitatott selyempapírral együtt az asztalra teszi. Majd azt a húgának adja a következő szünetben.
- Kovács mamáék nem szeretnek bennünket! Anya azt mondta, hogy azért nem járunk hozzájuk.
Ennél több információt nem tud kiszedni a gyerekből. Részint, mert Ferike sem tud többet, részint fejét csóválva megjelenik a körzeti megbízott. Int Tarnócinak, hogy figyeli őket és követi, amint visszamennek az iskolába, csak utána vonja kérdőre a kereskedőt.
- Ugyan, komám, öreg korodra hogyan lehetsz ilyen naiv? Tegyél feljelentést a kenyérlopás miatt és akkor hivatalosan intézkedhetek.
- Ne viccelj! Akkor állami gondozásba kerülnének a gyerekek! Ezt te sem akarhatod?
Nem akarja, persze, hogy nem akarja. Csakhogy a körzeti megbízott azt is tudja, még Ferike apjának szájából hallotta, miszerint Erzsike szülei kitagadták a lányukat, miután érettségi után feleségül ment hozzá, az esztergályoshoz, ahelyett, hogy továbbtanult volna.
- Vészhelyzet van, komám! – vakarja fejét Tarnóci. – Megnéznéd, hol találom meg Erzsike szüleit?
Délután fél kettőkor Tanócinét váltja a boltban Mancika. Hajaj, ha elment az öreg és nem tudni, mikor jön vissza, akkor ma jó napja lesz. Zsebre dolgozik, talán még kétezret is megkeres. Errefelé ennyi a félnapi napszám.
Másfél órás autókázás után megáll a boltos Kovácsék takaros, kétszintes családi háza előtt. Az ablakpárkányokon, a teraszon a virágládákból fürtökben lógnak az egynyári virágok, melyek kizárólag katalógusból rendelhetők. A konyhakertben katonás rendben sorakoznak a zöldségfélék. A baromfiudvaron szaladgálnak a káráló tyúkok, az ólban malacok röfögnek.
Kovács morcos az idegenre, miért csönget be hozzá. Nem koldul, az biztos, de akkor is! Ne zavarja senki a magán szféráját. Be sem engedi a kapun Tarnócit, aki pedig illendőn bemutatkozik, majd jobb híján, az utcán állva elmondja jövetele okát.
- Uram, nekem nincs is lányom!
- Meglehet, Kovács úr! Csakhogy van két szép nélkülöző unokája!
- Mondom, hogy nekem nincs lányom! Ha lenne, az tanárnő lenne, mondjuk mérnök férjjel, és nem szorulna a segítségünkre!
- Magának kő van a szíve helyén! No, azt kívánom, kapja meg a sorstól, amit megérdemel, Kovács úr! Tudja, rest az isten, de nem felejt! A viszontlátásra!
Zaklatott Tarnóci, muszáj lecsillapítania magát, mert a végén agyvérzést kap. Hazafelé menet megáll a cukrászdánál és vesz egy tálca franciakrémest. Az a kedvence.
Otthon ebéd helyett krémest eszik, miközben figyeli a riasztórendszer képernyőjét. Lehet, hogy most is kár vele bíbelődni. Felesége kiment a kertbe kapálni, ha már nem akar ebédelni az ura. Jobb elkerülni, mert harapós a kedve és az asszony nem akar konfliktust.
A negyedik krémestől úgy érzi Tarnóci, hogy anyaggal tele a gyomra. Éppen felállna, hogy igyon egy pohár vizet, amikor meglátja, hogy Mancika nem üti be a vásárló ételeit, kézzel írva adja össze az árakat a csomagolópapíron és a bevételt a zsebébe teszi. Hű, de jó, hogy erről felvétel is készül!
Hagy csapot, papot, és átsiet a boltba. Egy perc múlva Mancika munkanélkülivé válik. Este hatkor bezárja a boltot az öreg. Mi lehet Ferikével? Vajon átjött értük a nagyapjuk? Összecsomagolja a maradék krémeseket, és gyalog indul a kisfiúékhoz.
A ház előtti rozoga kerítés mellett hétmilliós vadonat új autó parkol. Nyitva a csomagtartója, amibe egymás után hordják ki a bentiek a csomagokat.
Ferike meglátja az öreget:
- Csókolom, Tarnóci bácsi! Tessék elképzelni, eljött értünk a nagyapánk!
- Jól van, kisfiam! Hoztam nektek krémest, tessék, vedd el!
- Köszönjük! – hálálkodik a kisfiú és boldogan szalad be a házba.
Mire kiér az utcára a nagyapja, hogy szemügyre vegye az ajándékozót, addigra az öreg Tarnóci már befordult a sarkon. Csikar a hasa a sok krémestől. Megkéri a feleségét, hogy sóban vízben főtt krumplit készítsen neki vacsorára.