újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ha megdobnak kenyérrel...

Látogatók száma: 101

Szeptember volt. Talán az eleje, de az biztos, hogy reggel. Beszélgettünk. Apróságokról. Az élet fontos dolgairól, írásról, barátokról, az időjárásról, csakúgy, mint máskor.

Akkor hoztad szóba, hogy bajban vagy. Nagy bajban. Becsületbeli ügy. Délutánig a föld alól is elő kell kerítened valamennyi pénzt. Sokat. Azt mondtam, kár, hogy nem laksz közelebb. Ha itt laknál, talán tudnék segíteni. Könnyekig meghatódtál, mondtad, és én hittem neked. Miért is kételkedtem volna? A kép, amit magamban kialakítottam rólad a beszélgetéseink, és az írásaid alapján, elaltatták a gyanúmat, nem volt okom kételkedni. Délután már itt voltál a pénzért. Odaadtam, mert én ilyen vagyok.
Egy hétre kérted. Nem fizették ki a munkádat, mondtad, de napok kérdése és pénzhez jutsz, akkor az lesz az első, hogy megadod a tartozást. Kicsit fájlaltam még, hogy talán öt percet voltunk együtt, csak amíg a pénzt átadtam, aztán elmentél, meg sem kérdezted, mi van velem. A sietségnek tudtam be és a szégyennek talán, hogy pénzt kellett kérned tőlem.
Minden megtakarított forintomat neked adtam. Tudod, nem vagyok gazdag, de anyám azt mondta, hogy egy nőnek mindig kell, hogy legyen megtakarított pénze, amiről még a férje sem tud, soha nem lehet tudni, mikor kerül olyan helyzetbe, hogy szüksége lesz rá. Én is félretettem minden névnapi és születésnapi ajándékforintot, minden aprót, így lassanként gyűlt össze az az összeg, amit kölcsön adtam. Csak egy hétről volt szó.
Folyton az motoszkált bennem, hogy hibát követek el, mert a barátságba nem szabad anyagiakat keverni, annak soha nem lesz jó vége, de amikor olvastam a novelláidat a bajtársiasságról, a barátságról, az empátiáról, az odafigyelésről, az adakozásról és elfogadásról, akkor mindig megnyugodtam, te biztosan nem csapsz be. Nem, ez meg sem fordulhat a fejemben.
Aztán csak nem jelentkeztél. Amikor odáig jutottam, hogy megemlítem a pénzt, akkor mindig jöttél valami szívbemarkoló sztorival az albérletedről, a fiadról, az unokád betegségéról, és én úgy éreztem, na nem, most tényleg nem kérhetem vissza a kölcsönt, hiszen nekem van fedél a fejem felett, van étel az asztalomon, egészségesek a gyerekeim. Így jött el a karácsony. Az első. Nem vettem plusz ajándékokat, ahogy szerettem volna. Nem volt miből. Még mindig beszélgettünk reggelente, találkoztunk is néha személyesen, vártam, hogy talán magadtól szóba hozod, hogy elnézést kérsz, vagy valami mentséget keresel, de nem ez történt.
Januárban az asztalra csaptam, hogy legalább egy részét fizesd vissza, nekem is kiadásom lesz, ami nem várhat tovább, így nagy nehezen és kegyesen harmadát visszaadtad. Akkor ígéretet kaptam a többire is, hiszen az egy hét már sokszorosan elmúlt. Néha azért eszembe jutott, ha minden hónapban csak egy aprócska összeget teszel félre, már vissza tudtad volna adni az egész összeget kamatostól. A józan paraszti ész, és a becsület így kívánta volna. Aztán meg az, hogy ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak, vagy számon kérjek bárkitől bármit. Biztosan jó okod van a késlekedésre.
Nyáron újra próbálkoztam. Be akartam iratkozni egy fotóstanfolyamra ,tudod, mennyire szeretek fotózni, és az az összeg hiányzott a részvételi díjból. Kértem, utald át a megadott számlára. Nem tetted. Egyszerűen kiléptél az életemből. Nem akartalak zaklatni, még mindig bíztam benned. Gondoltam, ismét egy átmeneti nehézség, egy kifizetetlen számla, egy nagyobb adomány az iszapkatasztrófa áldozatainak. Mert közben újra ősz lett. Aztán karácsony. Megint kicsit szerényebben.
Tulajdonképpen magam sem értem, mire is várok, hiszen már több, mint egy éve tartozol? Nem csinálok balhét, nem küldök rád verőlegényeket, nem fenyegetőzök jogi lépésekkel. Egyszerűen csak várok. Várom, hogy a megadott számlaszámra átutald a tartozásod, hogy aztán nyugodt szívvel írhass szívbemarkoló történeteket a barátságról, az odafigyelésről, becsületről, a kenyérre dobott kövekről.

A cikket írta: Nurse

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Azért súlyosabb egy átlagos - sajnos, egyre gyakrabban előforduló esetnél - mert visszaélt a bizalmaddal, a barátságoddal. Ismerős érzés... :(
Nem is tudom, reménykednék-e a helyedben. Egy biztos, nagyon csalódott lennék.
Nurse! Több is veszett Mohácsnál! Zsötem adta a leghasználhatóbb választ. Az én férjem is behajtott már nekem pénzt, amikor egy magániskola nem akarta kifizetni egy egész tanfolyam tanári díjazását számomra.

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Toplistások:
R. Dezső: 80e (egyik legjobb barátom volt, sokba került)
Z. Gyuri és párja 25e (karácsonyi vinyó, és akkor a régi tartozás már...)
V. Gyuszi: 30e (alaplap csere)
...
B. Pista: 5e (az apja haldoklott, hogy ne adtam volna -kórházra- egy volt osztálytársnak..., ja hogy fél nap múlva apukát az utcán láttam..., gyorsan gyógyult)
Gyöngyi: 500,- (olcsón vettem...)
:-(((

Elég!!!! Hány oldalnyi? :-)

megtekintés Válasz erre: maresz058

Szia!
Akkor utalj egyértelmüen, "az elkövető személyére", hátha ez a figyelmeztetés után eléri a kívánt hatást.
Pusz Maresz

Ha azt mondom, egy Farkastanyán, farkastörvények szerint él, akkor közelebb vittelek? :-)

megtekintés Válasz erre: Je t'aime

Kedves Nurse!

A legfontosabb, hogy ne érezd magad áldozatnak, és ne legyen semmilyen lelkiismeret furdalásod.
Lépj ki ebből a szerepből. Kérj bátran segítséget a családodtól, biztos, hogy nem dicsérnek meg a történtekért, de segíteni fognak.
A fiúk könnyebben elintézik az ilyen ügyeket, nem cocóznak.
Ez már akkor sem volt barátság, amikor a pénzt kérte, úgyhogy nincs vesztenivalód vele.
De ezt az állondó nyomást, amit magadra kreálsz, rakd le mielőbb.

Puszil, Zsötem

Sok igazságod van Zsötem!
A szerepből már régen kiléptem. Nem sajnálom magam, sokkal inkább dühös vagyok. Mert hol volt az én híresen jó emberismeretem? Hogy tudta elaltatni a vészcsengőmet?
Talán egyszer megértem :-(

Puszi: Nurse

megtekintés Válasz erre: Black Ice

Szia Nurse!

(Köszönöm hogy olvashattam és érezhettem az igaz gazdagságod, és szomorúan látva "barátod" igaz szegénységét.)

A tanúlópénzt én is kifizettem az ÉLET oskolában pffff...
Azóta él a törvény bennem, üzletben nincs barátság.

Azért remélem szorult némi " gazdagság" a "barátba" és inkább levegővétel helyet is törleszt önmagától mindent... Ráébredve milyen értéket veszíthet...


PEACEtelettel üdv. Black Ice

Én is ebben reménykedem Black Ice!
Pedig valahol mélyen nagyon is tudom, hogy kevés az esély.
Én köszönöm, hogy olvastál, hogy beleolvastál a gondolataimba.
Attól félek, pont Ő nem olvassa. Ahogy a leveleimet sem kapja meg az utóbbi időben :(

Üdv: Nurse
Szia Nurse!

(Köszönöm hogy olvashattam és érezhettem az igaz gazdagságod, és szomorúan látva "barátod" igaz szegénységét.)

A tanúlópénzt én is kifizettem az ÉLET oskolában pffff...
Azóta él a törvény bennem, üzletben nincs barátság.

Azért remélem szorult némi " gazdagság" a "barátba" és inkább levegővétel helyet is törleszt önmagától mindent... Ráébredve milyen értéket veszíthet...


PEACEtelettel üdv. Black Ice

megtekintés Válasz erre: Nurse

Kedves Éva!
Minthogy baráti alapon ment az egész, így írás sem készült. Meg azt is nagyon jól tudja, hogy nem akarom, hogy a családom megtudja. Így azt hiszem tanulópénz marad és elkezdhetek újra gyűjtögetni.
Azt megteszem, hogy szólok még egyszer, például úgy, hogy ezt a nyílt levelet minden lehetséges helyre felteszem, hol megfordul. Sok hely van....

Puszi Nurse

Kedves Nurse!

A legfontosabb, hogy ne érezd magad áldozatnak, és ne legyen semmilyen lelkiismeret furdalásod.
Lépj ki ebből a szerepből. Kérj bátran segítséget a családodtól, biztos, hogy nem dicsérnek meg a történtekért, de segíteni fognak.
A fiúk könnyebben elintézik az ilyen ügyeket, nem cocóznak.
Ez már akkor sem volt barátság, amikor a pénzt kérte, úgyhogy nincs vesztenivalód vele.
De ezt az állondó nyomást, amit magadra kreálsz, rakd le mielőbb.

Puszil, Zsötem

megtekintés Válasz erre: Nurse

Sajnos lehetetlen. Jogállamban élünk, vagy mi a szösz.
Köszönöm, hogy elolvastad. Ez volt a célom, hogy minél többen odafigyeljenek, és ne kövessék el az én hibámat.

Puszi Nurse

Szia!
Akkor utalj egyértelmüen, "az elkövető személyére", hátha ez a figyelmeztetés után eléri a kívánt hatást.
Pusz Maresz

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Toplistások:
R. Dezső: 80e (egyik legjobb barátom volt, sokba került)
Z. Gyuri és párja 25e (karácsonyi vinyó, és akkor a régi tartozás már...)
V. Gyuszi: 30e (alaplap csere)
...
B. Pista: 5e (az apja haldoklott, hogy ne adtam volna -kórházra- egy volt osztálytársnak..., ja hogy fél nap múlva apukát az utcán láttam..., gyorsan gyógyult)
Gyöngyi: 500,- (olcsón vettem...)
:-(((

Az én topplistám:

Követelés
P. Napi 200 egy hónapban 6000. (buszjegyre)
P. 6000 (három felé osztva) /fő 2000, másfél hónapra kb. 3000. (telefon)
P. Lakbér, mellette eszem-iszom, dínom-dánom, aggodalom. 0 forint.
P. Törődés, gondoskodás. Pusztán ember-baráti szeretetből. 0 forint.
P. Egészségkárosodás. Behajthatatlan. 0 forint.
Tartozás
É. 2 ezer forint. (sim kártya feltöltés). Behajthatatlan.
É. Tartozás a szolgáltatók felé 80 ezer forint. Összejött.

megtekintés Válasz erre: Nurse

Szia Pinokkió!
Megnyugodtam, hogy a nyavalyámmal nem vagyok egyedül.
Tudod,m, hogy a barátságnak ára van, azt is, hogy csak oda-vissza működik, na de könyörgöm, a banknak is vissza kell fizetni a kölcsönt, nem igaz?
Az én feketelistám is elindult ... :-)

Nurse

Toplistások:
R. Dezső: 80e (egyik legjobb barátom volt, sokba került)
Z. Gyuri és párja 25e (karácsonyi vinyó, és akkor a régi tartozás már...)
V. Gyuszi: 30e (alaplap csere)
...
B. Pista: 5e (az apja haldoklott, hogy ne adtam volna -kórházra- egy volt osztálytársnak..., ja hogy fél nap múlva apukát az utcán láttam..., gyorsan gyógyult)
Gyöngyi: 500,- (olcsón vettem...)
:-(((

megtekintés Válasz erre: Nurse

Kedves Éva!
Minthogy baráti alapon ment az egész, így írás sem készült. Meg azt is nagyon jól tudja, hogy nem akarom, hogy a családom megtudja. Így azt hiszem tanulópénz marad és elkezdhetek újra gyűjtögetni.
Azt megteszem, hogy szólok még egyszer, például úgy, hogy ezt a nyílt levelet minden lehetséges helyre felteszem, hol megfordul. Sok hely van....

Puszi Nurse

Kedves Nurse!

Családban is megesik az ilyen. Ott sem készült írás, amikor a szüleim lakásának megvételéhez engem kértek fel kezesnek. Ott is bizalmon alapult az egész. 4,5 millkóra mentem el kezesnek, egy ígéret fejében, ha eladják a lakást, akkor kapok egy milkót. Boldog voltam, tervezgettem, már a felújításon gondolkodtam, mire is fogom használni a váratlan összeget.
Aztán amikor a testvéremék eladták a lakást, elfelejtették az ígéretüket. Alig tudtam belőlük kicsikarni 200 e forintot, amit hozzátettem az én összegyűjtött innen-onnan kis pénzemhez, de a lakást akkor is felújítottam.
Lenyeltem.
Ezekről az ember nem szívesen beszél. De attól még van.

Puszi,
Éva
Én is köszi, hogy olvashattam tőled és bizony nem egyedi eset! Puszillak Orsolya

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Magam sem tudom mit mondjak. A nagy ár egy "barátságért" talán nem igaz, de valós. Lépned kell, vagy ahogyan Tamás tanácsolta szólni, s megszégyeníteni, hogy mindenki tudja kiről van szó, vagy valóban jogi úton visszakérni a pénzt. A többi a Te dolgod. Nem irigyellek, Üdv Éva.

Köszönöm az együttérzést Éva!
A jogi útról lemondok. Annak csak egy vesztese lehet, én, mert az ilyen alakokat nem érdekli, hogy mi a végkifejlet. A hivatalosan nincsből nem tudják behajtani a pénzt. Csak nekem lennének kellemetlen napjaim.

Köszi: Nurse

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Szia Nurse!
Én is adok...
Ezt úgy szoktam nevezni, hogy a "barátság ára"!
Én feketelistát vezetek a "visszavásárolt barátságaimról".
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!
Megnyugodtam, hogy a nyavalyámmal nem vagyok egyedül.
Tudod,m, hogy a barátságnak ára van, azt is, hogy csak oda-vissza működik, na de könyörgöm, a banknak is vissza kell fizetni a kölcsönt, nem igaz?
Az én feketelistám is elindult ... :-)

Nurse

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Nurse!

Nem könnyű a helyzeted. A csalódottságod érthető. Hogy megosztottad velünk, köszönjük. Sajnos neked kell lépned, mégpedig jogi útra terelve a dolgot.
Mielőtt ezt a lépést megteszed, még egyszer szólj neki, aztán keress meg egy ügyvédet és hivatalos levélben szólítsa fel az adósság rendezésére.

Pussz,
Éva

Kedves Éva!
Minthogy baráti alapon ment az egész, így írás sem készült. Meg azt is nagyon jól tudja, hogy nem akarom, hogy a családom megtudja. Így azt hiszem tanulópénz marad és elkezdhetek újra gyűjtögetni.
Azt megteszem, hogy szólok még egyszer, például úgy, hogy ezt a nyílt levelet minden lehetséges helyre felteszem, hol megfordul. Sok hely van....

Puszi Nurse

megtekintés Válasz erre: Orsolya

Kedves Nurse! Pár éve voltam hasonló helyzetbe, nagyon nehezen vissza kaptam a pénzemet, ne tud ki, a híres "jó barátunk"! Én azt mondom csatlakozok a többi előttem szólóhoz, de Én tőlem még kapna is egy kis ráadást...! Puszillak Orsolya

Bizony nehéz dolog a barátság. Sok a báránybőrbe bújt farkas mostanság.
Nem vagyok én olyan verekedős. Kicsi is vagyok vele szemben. :-)
Kösz, hogy olvastad

Nurse

megtekintés Válasz erre: maresz058

Szia Nurse!
Csatlakozom Tamás véleményéhez, Én az elérhetőségét is kiirnám!
Puszi Maresz

Sajnos lehetetlen. Jogállamban élünk, vagy mi a szösz.
Köszönöm, hogy elolvastad. Ez volt a célom, hogy minél többen odafigyeljenek, és ne kövessék el az én hibámat.

Puszi Nurse
Magam sem tudom mit mondjak. A nagy ár egy "barátságért" talán nem igaz, de valós. Lépned kell, vagy ahogyan Tamás tanácsolta szólni, s megszégyeníteni, hogy mindenki tudja kiről van szó, vagy valóban jogi úton visszakérni a pénzt. A többi a Te dolgod. Nem irigyellek, Üdv Éva.
Szia Nurse!
Én is adok...
Ezt úgy szoktam nevezni, hogy a "barátság ára"!
Én feketelistát vezetek a "visszavásárolt barátságaimról".
Üdv,
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: