Hétköznapok... 3.
Látogatók száma: 60
Pillanatok az életünkből...
Nem érdekelte az sem hány óra lehet. A félig leeresztett redőny mögül már eltűnt az a kevés kis fény is, amit még akkor látott, mielőtt becsukta volna a szemét. Erőt vett most magán és kikecmergett az ágyából, majd nagy nehezen kivánszorgott a konyhába, hogy enyhítsen kínzó szomjúságán. Torka teljesen kiszáradt, mire rászánta magát erre az egyszerű tettre. Ekkor kinézett a konyhaablakon és cseppet sem volt meglepve attól, amit látott. Egykedvűen nézte a még mindig kihalt utcát. Az autók sokaságát, ahogy ott sorakoztak érintetlenül ugyanúgy, ahogy utoljára hagyták a gazdáik... Milyen nap van ma? - kérdezte magától és erősen koncentrált, hogy ilyen nagy a csend. Máskor sem tapasztalt nagyobb nyüzsgést, de most ez valahogy kicsit mellbe vágta... Hová tűntek az emberek?
Nem először gondolt már arra, innen el kellene menniük. Itt nincs semmi, és senki. Semmi, amiért érdemes lenne maradniuk. De mint már annyiszor elhessegette ezt a gondolatot... Hová is mehetnének?... Talán mégis csak el kéne fogadnia azt az ajánlatot, amit utoljára kapott?... Nagy az a ház. Elférnének benne ők is. Nem kéne mást tennie, mindössze kiadnia a lakását albérletbe - mondta az az egyedülálló jótevője. Ha ezt az ajánlatot kapta volna pár évvel ez előtt, talán gondolkodás nélkül megtette volna, itt hagyva mindent, mert már akkor is ilyenek motoszkáltak a fejében. Elmenni innen jó messzire. Maga mögött hagyva a múltat, a sok rosszat, ami ehhez a helyhez köti, ide ragasztja.
Álmait valósította volna meg, ha akkor mondják ezt neki. Élt volna egy ilyen lehetőséggel... De most amikor annyi energiája sincs, hogy felálljon az asztal mellől? Úgy érezte mindennel elkésett. Nem hogy költözködni, új életet kezdeni valahol vidéken, még élni sem volt kedve ebben a pillanatban.
Mégis összeszedte magát és elindult a fürdőszoba felé, hogy megengedje a vízcsapot. Jólesett arcának a hűvös víz... Belenézett a tükörbe és egy sápadt, kócos, szomorú vagy inkább egykedvű arc nézett vissza vele szemben. Ez nem én vagyok! - gondolta és elfordította fejét. Egy mosoly-félét erőltetett magára, de olyan grimaszosra sikeredett, mintha a tükörképe őt magát akarta volna kigúnyolni. Mivé teszed magad? - kérdezte ismét a tükör felé fordulva... Ekkor körbenézett, kezdett kissé magához térni a kábulatból. Az álom kiröppent egyszeriben a szeméből... Tenni kell valamit!... Legalább elkezdeni. Hirtelen ötlettől vezérelve kezébe kapta a fésüjét, hogy emberibb formát adjon kinézetének... Így már sokkal jobb! - gondolta és még egy mosoly-félét is sikerült odabiggyeszteni az arcára.
Már tudta mi a következő lépés. Nem kell ide senki segítsége, csak össze kell szednie magát úgy, mint máskor, amikor ilyen mélypontra süllyedt. De ki, vagy mi teszi ezt vele, hogy nem tanul az előzőből és ugyanabba a gödörbe esik vissza, ahonnan egyszer, vagy többször már sikerült kimásznia?
(Eszébe jutott, hogy két héttel ez előtt még mekkora lendülettel indult neki az elhatározásának. Az adta akkor is az erőt, hogy elinduljon.)...
Most is el fog indulni, de előbb fürdik egyet. - gondolta, miközben a megeresztett víz már elégnek bizonyult, hogy belecsobbanjon. Csak éppen annyi ideig, amíg lemossa az álom utolsó maradékát is magáról. Az erős vízsugár életet lehelt belé, bőre ismét megtelt élettel, mintha kicserélték volna! Ezt kell tenni és egy hirtelen elhatározással abbahagyta a tusolást, erőteljesen megtörölközött és belebújt a már odakészített ruhájába. Már ismét a régi volt. A határozott, a tettre kész. Már csak egy biztatás volt hátra, amit magától várt, hogy nekiinduljon a maradék napnak, ami még hátra van, hogy a ma se múljon el hiába...
Minek odébb menni? - gondolta. Itt akár el is kezdhetem... Ekkor kezébe vette a törlőkendőt, egy kis súrolószert és nekiesett a fürdőszobának, hogy minden energiáját beleadva, kisikálja magából a még maradék mérget, dühöt, hogy egy csepp se maradjon a végére.
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Addig élünk igazán, míg vannak céljaink, legyen az bármekkora. Akár egy hétköznapi takarítás, mellyel megtisztítjuk magunkat a méregtől, egy költözés, vagy egy új élet kezdete.
Pussz, Tündér
A kemény munka nemesíti a lelket. A fürdőszoba takarítása is. :)
Ismét remek írás. Tetszett a hangulatleírás, és annak hirtelen változásának megírása. Jó volt a zárójeles közbevetés.
Bokor
Tisztelt Éva!
Ismét remek írás. Tetszett a hangulatleírás, és annak hirtelen változásának megírása. Jó volt a zárójeles közbevetés.
Bokor
Éva