újabb események régebbi események további események
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel
01:56
Charlesgal regisztrált a weboldalra
22:54
Cindybebey regisztrált a weboldalra
16:24
Juicerqdn regisztrált a weboldalra
16:23
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
09:55
KitchenAidmxr regisztrált a weboldalra
08:53
Holographicmnw regisztrált a weboldalra
07:29
Clara62 új cikket töltött fel

Hogy volt?

2010. november 15. - Látogatók száma: 28

-Tanuld meg, a vantól sohasem kell félni! Félni csak a nincstől kell! – mondta nagyanyám, miközben minden ellenkezésem ellenére egyre csak pakolt a kosaramba mindent, ami a keze ügyébe került.

Főzetre való babot, zserbóra elég dióbelet, pár darab tojást a szomszédasszonytól, két almát, egy aprócska tököt, céklát, zeller zöldet, kaktusz hajtását, tulipán hagymáját, és még ki tudja mit nem, csak adhasson, csak vihessem, mert ott a városi házban úgysem terem. Dolga végeztével leült, állát a botjára támasztva panaszolja, hogy újabban vérzik az orra, de orvoshoz nem megy, mert haragszik rá. Az valamilyen aprósággal magára haragította vagy tíz éve. Azóta csak akkor látja, ha elmegy a ház előtt. Lábához dörgölődzik a macska, lenyúl hozzá, kezét az állat fejére teszi, az hagyja és belesimul az öreg kézbe. A konyhában ég csak a tűz, majd este gyújt be a szobába, mert a Gazsi csak kevés fát aprított.
- Nincs itthon semmim! – szabadkozik szégyenlősen.
- Mivel kínálhatnálak meg benneteket? – és már megy megint, keres és talál. Néhány szem nápolyi, valamelyik szomszéd hozta, pohár, bor, azt meg talán valamelyik gyerek. Ö nem iszik, majd este tesz fel egy kis csipketeát, aztán tévézés közben morzsol egy kis kukoricát, vagy diót tör az ünnepekre.
- Jövőre nem szántatom fel a kertet - közli alig hallhatóan, kicsit lehajtja a fejét, kifújja az orrát, mintha náthás lenne, pedig csak siratja az erejét, a fiatalságát. Hamar összeszedi magát. Újságolja a kutyát.
- A Gazsi hozta azt is, Morzsinak hívom. Kell ide nekem egy kutya, mert soha nem tudhatja az ember. Annyi mindent hallani itt a faluban.
Nézem a kutyát, jobban fél, mint Ő, talán még bohócnak is gyenge, de az Övé. Nem lesz annyira egyedül. Mutatja a hűtőt. Tele van. Nem kell érte aggódni, tud Ő vigyázni magára. Csak az orra vére ne folyna.
- Máris mentek? Olyan ritkán jöttök. Szólj az öcsédnek is, hogy várom, már rendeltem neki süteményt a Jolánkánál. Az úgy ízlett neki múltkor. – És mozdul és ölel, és búcsúzik. Minden alkalommal utoljára és örökre. A tornácon még elosztja a virágokat, melyiket ki örökli, még beleénekel a múltba:
- Hogy is volt? Rossz a Jézus kis csizmája, rossz a ködmöne… Emlékszel, lányom? Mennyit énekeltük a dunna alatt!?
Elmorzsolunk egy-egy könnycseppet, megígérem, hogy jövök hamarosan. Aztán csak áll a ház előtt a kutyával és a macskával, és integet, amíg el nem nyeli a kanyar az autót.

A cikket írta: Nurse

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 20. 11:00
Milyen szép... :)
2010. november 16. 10:19
Saját nagymamám jut eszembe, aki ugyanilyen volt. Öt éve nincs velünk.
Nagyon jól megragadtad a lényegüket, az igazi, szinte mesebeli nagyiknak.

Judit
2010. november 16. 06:37
A történeted közelebb áll a szívemhez, mint gondolnád.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: