... írok-olvasok
Látogatók száma: 58
A ma reggel végre kopogós és nem lotyogós. Nekem mit jelent? Sokat. Nem kell a sárba dagonyázni, de a hideg miatt egyszerre nem tudom kint elvégezni a dolgom.
Azt mondtad az immunrendszered kikezdte a veséd ...
Megértem, fűztem, hozzá egy mondatot. Vallom, amit egy-két mondattal nem lehet elmondani, ott a litánia fölösleges. Ez nem szűkszavúság, visszahúzódás, csak nem vagyunk egyformák. A kitárulkozás kinek jó?
Nem írok, nem olvasok: de hogy nem, csak másképp és máskor, mint mások. Amíg Neked lehetőséged van a gép előtt órákat eltölteni, másnak ez nem adatik meg. Rohanni kell ... Ezer a dolog, meg azt is tudod, nem vagy fiatal.
Sokan hangoztatják is; pedig, tudjuk 60-on túl, messze vagyunk az öregségtől. Lehet, hogy kezed-lábad gúzsba kötött, de fejben készülsz a könnyebb időszakokra.
Elnézésedet kérem, nem szó szerint értem: nekem sosem volt fontos, valójában ki vagy. Nem kutakodom, ki lehetsz, elfogadom azt, amennyit önszántadból elmondasz. Örülök, ahogy jelen vagy az életemben névvel, vagy álnévvel.
Megismerlek, abból ahogy hozzám viszonyulsz és ez hidd el, bőven elég.
kép: net
A cikket írta: D Klári
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: D Klári
Szia Évikém!
"Nem mindig a saját szánk íze szerint alakulnak a vélemények, a hsz-ek, de érdemes odafigyelni egymásra... Sok minden kiderül a véleményekből, hogy mennyire vagyunk érzékenyek, hogyan látjuk magunkat és másokat... mennyire nem vagyunk egyformák...
Végülis ez a jó! Csak meg kell tanulnunk elfogadni mások gondolatait is..."
Az elmúlt hónapok alatt sok mindent tanultam Tőled és ez jó ... :)
Köszönet és hála.
puszi:Klári
Válasz erre: zsoltne.eva
Szia Klárikám!
Köszönöm, hogy elolvastad az ajánlásomat... Már én sem igazán emlékszem miket is írtam ott össze-vissza... de akkor az jött ki belőlem...
Csak azért ajánlottam, hogy tudd, nem vagy egyedül, mert másokban is megfogalmazódik miért is írunk, olvasunk... Nem mindig a saját szánk íze szerint alakulnak a vélemények, a hsz-ek, de érdemes odafigyelni egymásra... Sok minden kiderül a véleményekből, hogy mennyire vagyunk érzékenyek, hogyan látjuk magunkat és másokat... mennyire nem vagyunk egyformák...
Végülis ez a jó! Csak meg kell tanulnunk elfogadni mások gondolatait is...
Ez annyiból élőbb, mint egy könyv olvasása, ahol a véleményem bennem reked, hogy kiadhatom szinte azonnal. Reagálhatok rá... Néha talán túl elhamarkodottan. Hiszen semmi sem tart vissza...
Ezzel együtt írni jó magunkról, másokról, az életünkről... és még sok mindenről...
Puszillak,
Éva
"Nem mindig a saját szánk íze szerint alakulnak a vélemények, a hsz-ek, de érdemes odafigyelni egymásra... Sok minden kiderül a véleményekből, hogy mennyire vagyunk érzékenyek, hogyan látjuk magunkat és másokat... mennyire nem vagyunk egyformák...
Végülis ez a jó! Csak meg kell tanulnunk elfogadni mások gondolatait is..."
Az elmúlt hónapok alatt sok mindent tanultam Tőled és ez jó ... :)
Köszönet és hála.
puszi:Klári
Válasz erre: D Klári
Kedves Évi!
Ajánlásod alapján a két cikket elolvastam. Mily furcsa: az érzéseimre hagyatkozva először a "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress!" c. cikket.
Igen magunkat sem ismerjük, ezt ugye mindannyian tudjuk. A hosszú cikkek, sajnálom, ki tudja miért, egyszerűen úgy érzem, képtelen vagyok végig olvasni, de nem ebben az esetben. A hozzászólások igen "megfogtak".
Másodszorra olvastam, a Te cikkedet, mert az előző kíváncsivá tett!
"Írok, hogy olvass, írok hogy szeress"... címmel. Mi van benne, amit én magam is nem mondok, írok.
A hozzászólások, azok amik igazán érdekessé tették számomra, melyek, nos nem nevesítem, de messze menően az én véleményem.
Évikém! A hozzászólásodat így kezded ;" Hétköznapi történet..." Egyetlen egy mondat. Nekem elég volt, azt gondoltam elfogadtad az írást. Ami kibukik belőlem, azt hitelesen át tudom adni, akkor az jó.
Vissza az én írásomra ... Írok-olvasok.
Ki tudja hányadszor olvasom újból, bár sosem szoktam tenni. Nem értettem, mi az, ami bántó lehet. De, mint tudjuk aki tollat ragad, óhatatlan megbánthat valakit. Én sosem tenném tudatosan - Neked mondjam? Te ismersz legjobban, azt hiszem. (Maradjunk ennyiben; mosoly).
E hosszúra nyúlt mondandóm lényege, a cikk csak rólam szól!
Még valami, ha írok, benne vagyok, még ha nem is mondom ... :), mindenki más stílussal rendelkezik, és ez a jó.
Nagy valószínűséggel, ezután is rövidek lesznek a hozzászólásaim, ki tudja miért, talán egy szakember meg tudja mondani. Fontosabb a pontozás: szerintem.
puszi:Klári (Engedje a rendszer, napok óta kidob).
Köszönöm, hogy elolvastad az ajánlásomat... Már én sem igazán emlékszem miket is írtam ott össze-vissza... de akkor az jött ki belőlem...
Csak azért ajánlottam, hogy tudd, nem vagy egyedül, mert másokban is megfogalmazódik miért is írunk, olvasunk... Nem mindig a saját szánk íze szerint alakulnak a vélemények, a hsz-ek, de érdemes odafigyelni egymásra... Sok minden kiderül a véleményekből, hogy mennyire vagyunk érzékenyek, hogyan látjuk magunkat és másokat... mennyire nem vagyunk egyformák...
Végülis ez a jó! Csak meg kell tanulnunk elfogadni mások gondolatait is...
Ez annyiból élőbb, mint egy könyv olvasása, ahol a véleményem bennem reked, hogy kiadhatom szinte azonnal. Reagálhatok rá... Néha talán túl elhamarkodottan. Hiszen semmi sem tart vissza...
Ezzel együtt írni jó magunkról, másokról, az életünkről... és még sok mindenről...
Puszillak,
Éva
Válasz erre: zsoltne.eva
Hétköznapi történet... Nekem is van fenn egy cikkem az "Írok, hogy olvass, írok hogy szeress"... címmel.
Egy korábbi, más által feltett cikk váltotta ki bennem, hogy közel azonos címmel leírjam a saját gondolataimat... Ma sem értem mi váltotta ki az illetőből, hogy nekem címzetten feltette... a "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress!" c. cikkét.
Egyszer, ha időd engedi javaslom mindkettőt elolvasásra...
Tanulság? Mindenki vonja le a magáét belőle!... Nem kevés idő telt el azóta. Az illető már régóta nincs jelen, én mégsem felejtettem el...
Puszi,
Éva
Ajánlásod alapján a két cikket elolvastam. Mily furcsa: az érzéseimre hagyatkozva először a "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress!" c. cikket.
Igen magunkat sem ismerjük, ezt ugye mindannyian tudjuk. A hosszú cikkek, sajnálom, ki tudja miért, egyszerűen úgy érzem, képtelen vagyok végig olvasni, de nem ebben az esetben. A hozzászólások igen "megfogtak".
Másodszorra olvastam, a Te cikkedet, mert az előző kíváncsivá tett!
"Írok, hogy olvass, írok hogy szeress"... címmel. Mi van benne, amit én magam is nem mondok, írok.
A hozzászólások, azok amik igazán érdekessé tették számomra, melyek, nos nem nevesítem, de messze menően az én véleményem.
Évikém! A hozzászólásodat így kezded ;" Hétköznapi történet..." Egyetlen egy mondat. Nekem elég volt, azt gondoltam elfogadtad az írást. Ami kibukik belőlem, azt hitelesen át tudom adni, akkor az jó.
Vissza az én írásomra ... Írok-olvasok.
Ki tudja hányadszor olvasom újból, bár sosem szoktam tenni. Nem értettem, mi az, ami bántó lehet. De, mint tudjuk aki tollat ragad, óhatatlan megbánthat valakit. Én sosem tenném tudatosan - Neked mondjam? Te ismersz legjobban, azt hiszem. (Maradjunk ennyiben; mosoly).
E hosszúra nyúlt mondandóm lényege, a cikk csak rólam szól!
Még valami, ha írok, benne vagyok, még ha nem is mondom ... :), mindenki más stílussal rendelkezik, és ez a jó.
Nagy valószínűséggel, ezután is rövidek lesznek a hozzászólásaim, ki tudja miért, talán egy szakember meg tudja mondani. Fontosabb a pontozás: szerintem.
puszi:Klári (Engedje a rendszer, napok óta kidob).
Válasz erre: zsoltne.eva
Hétköznapi történet... Nekem is van fenn egy cikkem az "Írok, hogy olvass, írok hogy szeress"... címmel.
Egy korábbi, más által feltett cikk váltotta ki bennem, hogy közel azonos címmel leírjam a saját gondolataimat... Ma sem értem mi váltotta ki az illetőből, hogy nekem címzetten feltette... a "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress!" c. cikkét.
Egyszer, ha időd engedi javaslom mindkettőt elolvasásra...
Tanulság? Mindenki vonja le a magáét belőle!... Nem kevés idő telt el azóta. Az illető már régóta nincs jelen, én mégsem felejtettem el...
Puszi,
Éva
Cikked elfogom olvasni ...
puszi
Egy korábbi, más által feltett cikk váltotta ki bennem, hogy közel azonos címmel leírjam a saját gondolataimat... Ma sem értem mi váltotta ki az illetőből, hogy nekem címzetten feltette... a "(S)írok, hogy olvass, (S)írok, hogy szeress!" c. cikkét.
Egyszer, ha időd engedi javaslom mindkettőt elolvasásra...
Tanulság? Mindenki vonja le a magáét belőle!... Nem kevés idő telt el azóta. Az illető már régóta nincs jelen, én mégsem felejtettem el...
Puszi,
Éva
Válasz erre: Anyu
Megkaptam.Nincs harag.Fátylat rá!Egy félreértés nem állhat közénk.Legyen szép estéd
Puszi
puszi
Válasz erre: D Klári
Kedves Anyu!
Nem tudom, miből gondolod, hogy bárkit is "megszólítottam" .
Természetesen soha senkit nincs szándékomba bántani, konfliktus kerülő vagyok. Még szóban sem ...
Az írás elsősorban rólam szól: mindenkit úgy fogadok el, ahogy önmagát adja...
Ha mégis azt érzed, hogy megbántottalak, szíves elnézésedet kérem.
puszi
(Írtam Neked, de a rendszer ismét kidobott).
Puszi
Válasz erre: Anyu
Klárikám ez mind igaz,csak kicsit szúrósnak éreztem amit írtál,hogy nekem módom van órákat a gép előtt ülni.Nincs.Teszem a dolgom éppúgy mint te vagy más,csak be van kapcsolva a gép,hogy elérhető legyek,ennyi.Gondolom,nem volt bántó szándék,csak így jött ki.Tudod hogy mindig szeretettel,tisztelettel írok.
Puszi
Nem tudom, miből gondolod, hogy bárkit is "megszólítottam" .
Természetesen soha senkit nincs szándékomba bántani, konfliktus kerülő vagyok. Még szóban sem ...
Az írás elsősorban rólam szól: mindenkit úgy fogadok el, ahogy önmagát adja...
Ha mégis azt érzed, hogy megbántottalak, szíves elnézésedet kérem.
puszi
(Írtam Neked, de a rendszer ismét kidobott).
Válasz erre: D Klári
Anyu, sokunknak csak azért van bekapcsolva, hogy elérjünk valakiket, és várunk, hogy elérjenek... :)
Sosem gondolkodom azon ki mit, miért tesz. Hiszem, sokan ugyanígy gondolkodnak.
A szeretet kincs ... :)
puszi
Puszi
Válasz erre: Sanda
Régen a rádiót kapcsoltuk be,hogy legyen valami élet a házban,ma a számitógépet.
A számítógép más: kiteljesedik a világ ...
Válasz erre: Anyu
Köszönöm!Az elfogadást,így ahogy vagyok.
Sokszor csak azért van a gépem bekapcsolva,hogy a kinti gyermekem elérjen.Közben éppúgy lótok-futok a házban,ahogy te is,végzem a dolgom.A gép nem tesz külömbséget,hogy valóban ott ülök-e,vagy csak be van kapcsolva.Ne félj,nem bántódok meg ,főleg hogy nem feltételezek ilyen szándékot.Te így látod,igaz vagy sem,nem tudhatod.Ennek ellenére elfogadsz és ezt köszönöm!
Puszi
Sosem gondolkodom azon ki mit, miért tesz. Hiszem, sokan ugyanígy gondolkodnak.
A szeretet kincs ... :)
puszi
Válasz erre: D Klári
Igazad van, jó megoldás ... :)
Sokszor csak azért van a gépem bekapcsolva,hogy a kinti gyermekem elérjen.Közben éppúgy lótok-futok a házban,ahogy te is,végzem a dolgom.A gép nem tesz külömbséget,hogy valóban ott ülök-e,vagy csak be van kapcsolva.Ne félj,nem bántódok meg ,főleg hogy nem feltételezek ilyen szándékot.Te így látod,igaz vagy sem,nem tudhatod.Ennek ellenére elfogadsz és ezt köszönöm!
Puszi
Válasz erre: Sanda
Megteszek minden tőlem telhetőt,és hagyom,hogy a dolgok a legjobban alakuljanak!
Bocsánat, nem válaszként ment, elfelejtettem, a kapkodás része ez is.
Ha dühösséget vélsz benne felfedezni, akkor az azt jelenti nem jól fogalmaztam. Az egy dolog, hogy magad uram ... , tényleg sok dolgom van, de néha csak arra gondolok meg kellene csinálni, és nem a punnyadás miatt nem megy.
Természetesen, ha a gép elé ülök - , ha laptop lenne fekhetnék is :) - akkor iparkodok minden felé szétnézni, olvasni, levelekre válaszolni, kapcsolatot tartani, meg ami eszembe jut leírni.
Köszönöm a véleményed.
puszi:Klári
Mintha kicsit dühös lennél...Ami az írást illeti, valóban a "magad Uram, ha más nincs" emberek-köztük jómagam is-képtelen itt trónolni mindig a gép előtt. Nekem pl. kifejezetten pihentető, ha itt lehetek, mert az azt jelenti, hogy a munkáimat elvégeztem, hiszen természetes, hogy fontossági sorrendben az előbbrevaló. Az már külön öröm, ha közben fáradt agyamban kibontakozik valami írásra való..Mármint nekem öröm :-)
Az utolsó mondatoddal is teljesen egyetértek!
Puszi, Ilona