Iskolaköpenyem egy gombja...
Látogatók száma: 42
Több, mint ötven évvel ezelőtt történt a következő eset, --ma már szinte meseszerű--, amelynek akkor a "főszereplője" voltam.
Gyerekkoromban mindig tanyán éltünk. A szabadság érzésének végtelensége volt erre jellemző, mintha más nem is lett volna fontos.
Ha kimentünk a ház eleje (most előszobának mondanánk) ajtaján, és nem volt a tanya körül még nagyra nőtt kukorica vagy napraforgó, akkor nagyon messzire elláttunk.
Bérelt tanyában laktunk, nagyon szegény és szerény körülmények között. De a legfontosabb mindig megvolt nekünk,......a szeretet. Szüleink rengeteget dolgoztak, mi gyerekek azt se tudtuk, mikor is aludtak, mert mi csak ébren és munka közben láttuk őket.
Hárman voltunk testvérek, --és szerencsére vagyunk is,-- Öcsém, a húgom és Én.
Abban az időben szüleim mindent megtermeltek a tanya körüli földeken, és volt annyi jószágunk is, amit saját fogyasztásra és egy kis piaci eladásra szántak. Így nem kellett a boltba menni, többnyire csak élesztőért......az pedig kellett a kenyérsütéshez. Az élesztő beszerzése mindig az apukám feladata volt, hetente egy alkalommal bekocsikázott (lovaskocsira gondolj ráfkerékkel) a falu egyetlen boltjába. Még kövesút se létezett, csak földút. Nem volt villany, hanem petróleumlámpa..... és az ivóvizet is fél km - ről hordtuk.
Ezek az esztendők úgy istenigazából ínségesek voltak. Anyukám saját kezűleg varrta nekünk a ruhákat, kabátokat. A sapkát és zoknit is Ő kötötte mindannyiunknak. Az ehhez szükséges fonalat pedig gyapjúból fonta rokka segítségével. Ennek a gombolyításában már mi gyerekek is tudtunk segíteni. Ő varrta nekem a legszebb iskolaköpenyeket legombolható, vagyis cserélhető fehér gallérral. Abban az időben ugyanis kötelező volt az általános -és középiskolában is az iskolaköpeny.
Azt az előbb elfelejtettem mondani, hogy természetesen a cérnát is a boltban vették. De hogy azért se kelljen pénzt adni, --meg nem is volt rávaló,-- a gombokat úgy készítette az anyukám, hogy az akkor használatos 5 fillérest vagy 10 fillérest bevonta a köpeny anyagával és azt varrta rá. Ez így nagyon klasszul nézett ki.
Ennek a kis bevezetőnek folytatásaként....... történt egyszer, hogy apukám menni készült a "szokásos heti bevásárlásra", aminek általában egyetlen alanya az élesztő volt.....Csak az volt a bibi, hogy 10 fillér híja volt az élesztő árának. Úgy emlékszem, hogy 1 forint lett volna az élesztő,...és 90 fillért talált anyuka.
Azóta ennek kapcsán sokszor eszembe jut Móricz Zsigmondnak A hét krajcár című novellája. Nos,....ezt éltük mi meg akkor szintén családi alapon, mert mindenki egyetlen darab 10 fillérest keresett. De hiába, nem találtunk. Ekkor jutott eszébe az Én találékony anyukámnak az iskolaköpenyem. Én, ekkor már a félelemtől majdnem elájultam. Arra gondoltam, hogy köpeny nélkül nem mehetek másnap iskolába,...másik pedig nincsen. Tudom, hogy akkor az anyukámat a szükség vitte rá arra,...hogy egyetlen mozdulattal levágja a köpenyem egyik gombját. Arra már nem emlékszem, hogy az melyik gombja volt,...mert egyfolytában arra gondoltam, mennyire fogom másnap szégyellni,...hogy hiányzik egy gombom.
Tudom, ma sokaknak teljesen hihetetlen ilyet olvasni, de mi abban az időben bizony sok hasonlóval birkóztunk meg.
A cikket írta: nárcisz
Hozzászólások
időrendi sorrend
És nagyon szépen fogalmaztál a szeretet !
Hiába szerényen éltetek de meg volt a szeretet ..
A mostani világba már sajnos nem így van .Az emberek és testvérek egymás ellen fordulnak !
Szegények voltatok mégis felnőttetek ...
Szép történet.
Üdvőzölek : Maya
5
Pussz,
Tündér
Nagyon otthonosan éreztem magam nálad olvasás közben. :)
Édesanyám varrónő volt aktív korában. Szegény apám de sokszor mondta neki:
- Egyszer még börtönbe fogsz kerülni! Kivonod a pénzt a forgalomból.
Ő is a saját anyagával vonta be a érmét.
Nekem a csizma volt az első, 14 évesen. Az én lábamon volt először.
Biztosan sok olyan élményünk lenne gyerekkorunkból, ami mindkettőnk életében meghatározó volt. Szeretettel üdvözöllek.
Édesanyám varrónő volt aktív korában. Szegény apám de sokszor mondta neki:
- Egyszer még börtönbe fogsz kerülni! Kivonod a pénzt a forgalomból.
Ő is a saját anyagával vonta be a érmét.
Nekem a csizma volt az első, 14 évesen. Az én lábamon volt először.
Igen, ilyen kis történetek nekem is eszembe jutnak a gyerekkoromról. :( A szegénység... emlékszem a régi kútra. Nem mehettünk a közelébe, mert beleesünk... a veremre ahol a krumpli volt télen.. a nővérem kinőtt ruhái, amelyek még nekem jók voltak. Emlékszem az első saját ruhámra amelyet elsőnek én viselhettem. Mennyire vártam hogy megvegyük! De anyukám két számmal nagyobbat vett, hogy sokáig jó legyen. Istenem de szégyelltem! Hiába volt felhajtva belőle húsz centi látszott hogy jóval nagyobb.:(((