Kakaspörkölt
Látogatók száma: 86
- Éhes vagy? - Nagyon.
A minap sokadika volt nálam éppen, amikor aprópénzért sorba álltam a takszövbe. Egy pillanatra hátranéztem, amikor a bejárati ajtóban feltűnt egy rég nem látott barátom. Visszafogott a lendületből, ki tudja milyen szándékkal, talán vissza is fordult volna, de már nem volt mit tennie, lépnie kellett. Szemöldökét felhúzta, a meglepetés, hogy meglátott ilyen nagy hatással volt rá. :-)
Én közömbösséget színlelve folytattam a megkezdett rituálét, majd dolgom végeztével vártam, amíg őt is kielégítik, de amint elnéztem nem járt sikerrel.
Tehettem volna, hogy egyszerűen nem veszem észre, de észrevettem, odébb állok, és nem veszek róla tudomást, de tudomást vettem róla, hiszen mi az a tizennyolc év, amit társas, vagy a nélküli kapcsolatban eltöltöttünk egymás mellett, vagy kisebb-nagyobb pihenőkkel egymástól távol? Elmehettem volna mellette, mert legutóbbi, egy évvel az előtti egymás mellett élésünk sem járt sikerrel, de az óta már jól fel tudtam dolgozni a történteket és eddigre nem maradt más utána, csak egy volt, ismerős arc.
Milyen érdekes! Megpusziltuk egymást.
- Na ne a számra, kedves, ott azért már nem tartunk. – mondtam és viszonoztam a puszit.
- Ez csak egy üdvözlés. Megszoktam már – mondja.
- Láttam, nem jártál sikerrel. Hiába jöttél? – kérdeztem, de ismertem annyira, hogy a válasza soha sem lehet az, ami. Ügyesen kimagyarázta most is, hogy miért üres a kassza és ez által a zsebe.
- Nekem kicsit több volt a szerencsém, jut is, marad is. – feleltem.
- Na gyere meghívlak ide a sarokra! – mondom, mert eszembe jutott, hogy legutóbbi (pár éve) ugyanilyen összefutásunk alkalmával ugyanez megtörtént fordítva is.
- Mehetünk. Ha annyi pénzed van? – mondja, de inkább kérdi.
- Annyi azért mindig van, hogy ülve beszélgessek a volt barátommal. – felelem, miközben elértünk a söntésig. (Egy valóban sarki ital kereskedés, ahol ülve, állva egy eléggé füstös kis kocsmának már nem nevezhető, lepusztult „cukrászda”)
Mind a ketten az állóhelyet foglaltuk el, az olyan bensőséges, nem hosszúra tervezett eszmecseréhez találták ki.
Furcsa kissé, hogy megváltozott a világ. Ma már nem jelent gondot, hogy a söntésnél nem a férfi, hanem a nő áll sorba, hogy rendeljen. Elégszer láttam már őt, ha nem is vettem fel azt a pózt, ahogyan ő szokta, egyik lábát keresztbe átbillentve a másikra, lazán, pihentetőleg. Rendeltem, a szokásosat, ami különválásunk óta sem változott egyikünk számára se.
- Két fél szilvapálinkát, és mellé egy deci narancs üdítőitalt. – kértem és felszolgáltam, ahogy illett. Mint ilyenkor szokás volt, tiszta hamutartót hozott nekem, így szokta.
Beszélgettünk. Semleges, hétköznapi dolgokról. Mit csinál/ok, hogy él/ek, a lényeg kivel él/ek. Hm. Ez mindig kérdés volt, a válasz egyszerű – soha nem hazudtunk egymásnak :-) - Egyedül.
De csak hagytam, had mondja, higgye, oly mindegy már mit, hisz, hiszek. A dolgokon már úgysem változtat semmit. Hogy mit mondok, és mi van mögötte, mennyi hiábavaló próbálkozás, jobb is, ha nem tudja. Most mondjam el? Minek. Hogy közben ő talált-e valakit az persze ez alatt a kis idő alatt úgy sem fog kiderülni. Amit soha nem szerettem benne, ügyetlenül tudott mellébeszélni, olyankor jöttek azok a pótszavak, amiket ki nem állhattam, „izé”…”izé”. Megint beszéltünk a semmiről, hogy aztán nyugodt szívvel menjünk tovább a dolgunkra, ő haza, a kis tanyájára, ahol olyan jól érzi magát a semmi közepén, de neki ez a jó, vagy ki tudja. Én pedig hozzám haza, a lányom otthon már vár, ahol nem érzem jól magam, a semmi közepén. De ezt egyikünk sem vallaná be a másiknak a világ minden kincséért sem.
Miután már ott tartottunk a beszélgetésbe melegedve, hogy levág nekem egy kakast, már mosolygok magamban. Lám-lám, nincs kinek vágni? – Hát csak vágj, mondom, mert eszembe jut, már igencsak régen ettem egy jó kis kakaslevest. Most is korog a gyomrom.
Miközben rendelek még egy kört, ugyanabból, van időm továbbgondolkodni.
Tudja ő nagyon is jól, hogy ha valamit szerettem benne, ez az volt. Piszok jól értett ahhoz, hogyan kell elintézni egy szárnyast és szakszerűen konyhakészre bontani. Ha valamit sajnálok abban, hogy ennek a kapcsolatnak vége lett, hát az a kakas.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves lányok! Biztos jó lehet otthon egy kakas, ha nem is azért hogy megegyétek! Nyilván Éva is csak másodsorban gondolt a hasára, így keverte össze-vissza a levest a pörkölttel;-)
Üdv,
Pinokkió
Hinnye ez szép nagy állat bizony! :)
Kedves lányok! Biztos jó lehet otthon egy kakas, ha nem is azért hogy megegyétek! Nyilván Éva is csak másodsorban gondolt a hasára, így keverte össze-vissza a levest a pörkölttel;-)
Üdv,
Pinokkió
Üdv,
Pinokkió
Teljesen hihető a sztori... szereted a kakast, és kész.
Más is van így ezzel :-)
Igaz, nélkülem...
Más is van így ezzel :-)
Ha a kakasáért, akkor azért...
Mindenkiből más érzést váltanak ki az állatok.
Szia!
A címben pörkölt, a cikkben leves? Jut is, marad is. :)
Puszi! V.
A címet utólag adtam. :-)
A címben pörkölt, a cikkben leves? Jut is, marad is. :)
Puszi! V.