Kályhacsőlakk- Játék a szavakkal pályázatra
Látogatók száma: 75
Lantos Konrád nyugalmazott professzor, egy borongós őszi délután, dolgozószobájában kedvenc hintaszékében ült,- most is, mint mindig, feszes testtartásban, nem engedve még a hintaszék lágy ívének sem- s a családi iratokat rendezgette
Íróasztalán akkurátus rendben sorakoztak, felcímkézett mappákba zárt emlékei. Bele-bele olvasott a régi levelekbe. Akarata ellenére szíve hevesebben dobogott, keményen összezárt szája mégis megremegett.
- Ernestina … - sóhajtotta
- Ernestina! Itt hagytál!- mondta ki hangosan
Hangos kifakadását, még maga előtt is szégyellve, a bal oldalánál elhelyezkedő asztalka felé fordult. Az aranyozott szélű csészében ott gőzölgött az Earl Grey tea – bergamottnarancs illata betöltötte a kis szobát – teája mellett , az enyhén szikkadt zsemle. Pont úgy, mint ahogy Ernestina terített meg neki, harminchárom évvel ezelőtt, s azután az utazásokat kivéve, minden délután, haláláig.
A fényképalbumok precízen- szépen beragasztott fotói közül, egy kép kiesni készült.
Kezébe vette, hogy megnézze.
Nászútjukon készült. Velencében. Ernestina, talán akkor engedett meg magának , életében először és utoljára, felszabadultságot. A képen a gyönyörű nő, kacagott. Kinyújtott kezére szállt egy vadgalamb. A következő fotón, már nyoma sem volt a nevetésnek.
Elegáns, igazi úrhölgy, egyenes derékkal, keskenyre összehúzott ajkakkal, a tökéletességet megtestesítve. Ilyen volt-ilyen maradt, minden éjjel, minden nappal, házasságuk évtizedei alatt is.
Tökéletes volt- mélyedt el gondolataiban Konrád
- Mindenben társ volt. Csendesen, halkan és finoman, de mindig ott volt mellettem. Tökéletes feleségem volt, még akkor is, ha, az elején, hiányoltam belőle a szenvedélyt.
Talán , kétszer fordult elő- úgy emlékszem- hogy a felindulás tűzrózsái nyíltak ki arcán.
Először mikor, 1970-ben egy észak iráni faluban jártunk.
Már az utazás sem volt mindennapi, hisz itt a vasfüggöny mögé zárt világban kaptam meghívást, feleségemmel, világhírű kutató orvosokkal együtt .
Egy kis faluba kellett mennünk, hisz nem csak kutatással foglalkoztunk, de utunk során karitatív munkát is végeztünk.
Belecsöppentünk egy számunkra teljesen ismeretlen világba. A falu lakosságát egy házasságtörés bírósági eljárása kavarta fel.
Itt és ekkor, a saria büntetőjog rendszerét használták tisztán, a legsúlyosabb büntetést szabták ki a bűnösökre. Nő és férfi megkövezésre lett ítélve, hisz tettük miatt több család élete ment tönkre.
A kegyetlen kivégzés látványa csalt könnyeket Ernestina szemébe, s festett égő vörös színt arcára. E brutálisnak tűnő világ érthetetlen mivolta milliónyi kérdést vetett fel bennünk. Később megértettük, mi miért, bár számunkra mindig feldolgozhatatlan maradt az eset, de mélyebbre ásva s megismerve ezt a világot, megláttuk, hogy nem brutális, s nem is szörnyű.
…….
Másodszor, 1977-ben.
Az utolsó, hálókocsival indított Párizs és Bukarest között járó Orient expresszen utaztunk. A WHO egyik kongresszusára voltam hivatalos. Negyvenhárom évesen, Magyarországról, a Vidám Barakk országából. Ernestina is velem jöhetett.
A hálókocsi félhomálya, vagy Párizs fényei voltak hatással feleségemre, vagy csak a képzeletem játszott velem már nem is tudom. Alváshoz készülődtünk, Ernestina diszkréten elfordulva bújt hálóingébe. Szőke hajzuhataga beleakadt a szalagokba . Miközben a kibogozáson fáradozott, a lágy selyem félig lehullott róla. Szavam elakadt, lélegzetem elfúlt, mikor elém tárult a harmincöt éves asszony csodálatos meztelensége. Rám nézett. Kék szemében parázs izzott, arcán lázrózsák keltek életre. Egy pillanat múlva mindebből már nem látszódott semmi. Ernestina ott állt tökéletes hálóöltözékében, s kedvesen jó éjt kívánva bújt mellém. Mint mindig, a mindent takaró hálóingen keresztül öleltem vanília illatú, engedő, de hűvös testét.
- Konrád,emlékgondolatainak ezerszínű folyamát egy ölébe hulló papírdarab zizegése szakította meg.
A gyűrött papírdarabon , minden kétséget kizáróan, felesége hosszúkás dőlt betűs kézírása volt.
Bakancslista – olvasta megrendülve a férfi, s olvasott tovább.
„ Mielőtt még meghalnék, ezeket szeretném megtenni.
Butaságokat elkövetni. Nevetni, szívből igazán. Levetkőzni a fegyelmezettséget. Szeretkezni forrón észveszejtően…”
- Az egyenes hát meggörbült a zokogás terhe alatt.
- Ó, Ernestina! – jajdult fel
Bánatába teljesen belefeledkezve ült, s csak nézett maga elé. Dermedtségéből , meglepő hevességgel ugrott fel, szíve a torkában vert őrjítő tamtamot – az ismerős vanília illatot érezte.
Egy pillanatra Ernestina sziluettjét vélte látni.
Összerezzent a váratlan hangtól. Körbenézett, s amit látott, az már csak árnyék volt a szoba falán, amit hallott – egy halk surranás, a kandallóban egy tűz nyalta fahasáb felszikrázása, s a feledhetetlen kedves hang, Ernestina hangja…
- Konrád, Kedvesem! Tedd meg helyettem te! Tedd meg, kérlek! Értem, magadért!
Tedd meg,tedd meg te!
- Konrádot a reggel, összegyűrve, az íróasztalra borulva találta. Ébredése visszaidézte a hiány kínzó érzését,s a magányosságot. Mégis össze kellett szednie magát, egy konzíliumra várták.
Míg rótta autójával a kilométereket, volt ideje gondolkodni. Első megdöbbenésén már túljutott.
Már három éve, hogy felesége meghalt .
- Még mindig szenvedem hiányát, még fáj hogy nincs velem, de azt tisztán látom, hogy ami a legszebb, és legjobb volt az életemben- az együtt megélt harminc év – mindig velem marad.
Nem változtat semmin, az a papír. Értem Ernestinát. Megértem. Nagyon is, hisz az én „bakancslistámon” is ezek szerepelnének. Szerettük egymást, mélyen s örökre szólóan, mégis vétkeztünk egymás ellen s ugyanakkor magunk ellen is….
….
A magányosság mar, eszi testem- lelkem. Változtatni kellene. Átrendezni a lakást, minden Ernestina keze nyomát őrzi, még a kályhát is ő festette. Nem azért mert már nem kell, hanem azért, hogy másképp legyen. Szólni kell Ernestina barátnőjének Eleonórának, ne tegyen mindent úgy mintha nem történt volna semmi. A kedves Eleonóra, azt hitte, átsegít minden bajon, ha ugyanúgy terít, ugyanúgy főz…
Átrendezni az életem. Hatvanegy éves vagyok. Még nem késő….
- Az autó kerekei szelték az utat, Konrád gondolatai új életet kezdtek szőni.
Konrád, a megszokott teázási időben ért haza, fáradtan de telve jó érzésekkel, a változtatás elhatározásának energiáival.
A lakásba belépve, meghökkentő dolgok várták. Ismeretlen illat, és a megszokott csend helyett egy érzéki női hang énekelt egy dallamot.
- Ó, elnézését kérem kedves Lantos úr. Nem akartam magára ijeszteni. Kolozsi Gabriella vagyok, Eleonóra néni unokahúga. A nénikém kért meg, hogy jöjjek át, mert nem érezte jól magát
- Konrád csak állt, s elfelejtette elengedni a nő bemutatkozásra nyújtott kezét. Nézte, csak nézte a fekete hajú asszonyt. Nem tudott betelni a látvánnyal. A lófarokba kötött haj, itt –ott magától kunkorodott elő, s foglalta keretbe a hófehér arcot. A fekete szemei egyszerre néztek lelke mélyébe s néztek rá lélek mélyéből. Vibrált, forrongva sistergett a levegő kettejük közt
Konrád épp, hogy csak meg tudott szólalni- Gabriella, kérem, mondja már meg, mi ez a nagyon jó illat?
- Remélem szeretni fogja. Az Ön teája kifogyott, így hoztam az enyémből. Kínából hoztam, mikor egy magyar delegáció tolmácsaként ott jártam.
Lapsang souchong tea, s a különleges illatot, az adja, hogy a Lapsang leveleket fenyőfa tűzön füstölik….
…..
Karácsony estéjén csillagszóró szórta szét tűzszikráit, s a hálószobában, Konrád és Gabriella örömétől az ezüst kályhacsőlakk , apró csillagokká pattogott szét, hogy ezüstjével átölelhesse az aranyfényű szikrákat.
A cikket írta: Gaya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Olykor a leplezetlen való törne fel belőlünk, ha hagynák..., de magunk is szégyeljük bevallani, hogy ez az egyetlen igazi és őszinte, amiről csak ritkán beszélünk. :-)
Kedves Yolla!
Ernestina tökéletes feleség volt, igen, ez igaz.
Hozzászólásod második mondata, viszont azt jelenti számomra, nem igazán értetted a történetet.
Üdv,
Zita
Tisztelt Cikkíró!
Stílusos írás. Nékem nagyon tetszett, gratulálok!
Bokor
Köszönöm kritikáját és gratulációját!
Köszönöm, hogy köztünk van, s olvas bennünket!
Szép napot kívánva üdvözli Önt
Zita
Kedves Cikkíró!
Ez az írás, - ez csodálatos! Szépen olvasmányosan írtad, nagyon tatszik! Gratulálok a tehetségedhez! Szép kerek történet, a magányos öregedő férfi ismételt megnyílásáról!
Köszönöm, hogy feltetted, és ezáltal olvashattam!
Üdv: emillio
Köszönöm!
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv,
Zita
Szegény Konrád, milyen hideg felesége volt, mégis hogy szerette. Szép történet, megindító!
Ernestina nem volt hideg. Szerették egymást, de az kettejükön múlt, hogy nem lobbant lángra tűz.
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv,
Zita
Tökéletes feleség volt Ernestina!
Gondoskodott özvegy férje szexuális életéről!
Ernestina tökéletes feleség volt, igen, ez igaz.
Hozzászólásod második mondata, viszont azt jelenti számomra, nem igazán értetted a történetet.
Üdv,
Zita
Stílusos írás. Nékem nagyon tetszett, gratulálok!
Bokor
Ez az írás, - ez csodálatos! Szépen olvasmányosan írtad, nagyon tatszik! Gratulálok a tehetségedhez! Szép kerek történet, a magányos öregedő férfi ismételt megnyílásáról!
Köszönöm, hogy feltetted, és ezáltal olvashattam!
Üdv: emillio
Gondoskodott özvegy férje szexuális életéről!