Kapaszkodunk
Látogatók száma: 78
Száraz, forró a levegő, a buszon zötykölődöm. Befúrom magam az ablak mellé a négyes ülések egyikébe, mellettem, velem szemben is foglaltak a székek.
Felállok, a táskám az oldalamhoz szorítom, vállamra felkapom a szatyrom, a térdemen pihenő mappáról elfelejtkezem. A földön landol, segítőkész kezek nyújtják felém.
Hálásan mosolygok, átveszem a sápadt, vékony kamaszlánytól, hónom alá fogom, mert kapaszkodni kell, kapaszkodni erősen, kanyarodik a busz.
Az önkormányzatba megyek, segélyt igényelni. Hivatalos nevén: BPJ-t, azaz bérpótló juttatást. Egy háztartáson belül élők közül csak egy személy kaphat segélyt, ezért ha többen is meg szeretnék igényelni, árulta el egy roma fiú várakozás közben, bejelentkeznek más lakcímre. Emlékszem, régebben mikor én is szociális segélyen voltam, később RÁT-on, (ugyanaz, csak megváltoztatták a nevét), én azt írtam a megjegyzés rovatba, hogy bár a szüleimmel élek, de, - és ez volt a kulcsmondat: külön háztartást vezetek, tehát már nem vagyunk egy háztartáson belül. Így nem kérték be a szüleim jövedelemigazolását. (És nem kellett más lakcímre bejelentkeznem.)
A sorszámhúzás, és a kötelező várakozás után az első (később az olvasó látja, mért a számozás) ügyintéző hölgy, akihez kerültem kérdezés nélkül, magától, kedvesen adta meg a szükséges infókat: én mindenképpen egyedülálló vagyok, és felejtsem el a külön háztartás - féle maszlagot.
Felvázoltam neki a valódi helyzetem, hol élek, kivel, stb., de nem tudtam rákérdezni arra, ami igazából foglalkoztatott, miszerint beírhatom tartózkodási helynek az avasi címem, ha a lakcímkártyámon más lakóhely szerepel? Töltsem ki, kérjek sorszámot, jöjjek vissza, ma fél 6-ig van ügyfélfogadás, van még bőven idő - tessékelt ki kedvesen a folyosóra.
A 4 oldalas ívet valóban ki tudtam tölteni néhány perc alatt, mivel a négyből három oldalon a velem egy háztartásban élő(k) jövedelméről, vagyonáról kellett volna nyilatkoznom. Az állandó lakcímem megadtam, tartózkodásinak beírtam azt, ahol a valóságban tartózkodom, és ide (postázási cím) kértem a segély folyósítását is. Újabb sorszámot kértem, és bementem a második ügyintézőhöz.
Mint kiderült, tartózkodási címet nem lehet csak úgy beírni, mert én miért tartózkodom épp ott, és kivel, és milyen jogcímen, és egyáltalán?
Megmondtam az igazat: a barátommal élek. Ott.
Előkerült egy zöld filctoll, és vastagon rávéste az aktámra, a „barátjával él”. Hohó, gondoltam, ez így nem biztos, hogy jó! A barát, élettársnak minősül, és újabb 3 oldal kitöltendő anyagnak, miszerint milyen jövedelemmel, juttatással stb. rendelkezik?
S utána, aki elbírálja, azt nem fogja érdekelni, hogy mennyi a lakáshitel törlesztés, és a közüzemi számlák összege, csak azt fogja látni, ha a barátom jövedelmét és az én jövedelemnélküliségem elosztja kettővel, lényegesen több jut egy főre, mint az öregségi nyugdíj legkisebb összege, tehát nix segély.
Ezen aggályomat megosztottam a kedves középkorú hölggyel, aki azt mondta, biz' az könnyen lehetséges. Ez esetben új lapot kérek – mondottam. Kaptam.
A folyosón elfoglaltam a már jól ismert pult mellett a helyem, és újra kitöltöttem.
Lakcím: a lakcímkártyámon lévő.
Tartózkodási cím: ugyanaz.
Ahová a pénzt postázzák: Avas.
Újabb sorszámhúzás, várakozás, majd beléptem a harmadik ügyintéző hölgyhöz.
Szemöldökét felhúzva, félszemmel a személyazonosító okmányaimat (kártyáimat) böngészve kipipált mindent, amit írtam. Nem csalok én, kérem szépen.
Név stimmel, anyja neve egyezik, a lakcím szintén, elfelejtettem beikszelni, hogy fogyatékos vagyok-e, avagy sem. Nem. Oké, mehetünk tovább.
Tartózkodási hely, ugyanaz. Hohó! Mért más a postai cím?
Mert így megfelelőbb.
Mért?
Mert apám iszik.
Érti. Most már sajnál.
Apám meg tényleg iszik.
Egyébként, ha felvenné a segélyemet, tényleg megdézsmálná, anyám meg idegbajt kapna.
Szóval, jó ez így. Csak a nő ne lenne ilyen rendes. Most azon aggódik, hogy a postás nem fogja a pénzem odaadni az avasi címre, mert más a lakcímkártyámon lévő adat. Nem mondom el neki, hogy az előző 2 hónapban is (amíg munkanélküli segélyen voltam) odaadta.
Ha szaladok, még épp elérem az érkező villamost. Két megálló múlva át kell szállnom, mert (a 2 éve tartó villamospálya fejlesztés miatt) véget érnek a sínek. Az MVK Zrt. a legrozzantabb, legkisebb férőhellyel ellátott buszokat fogta be villamospótlóknak. A busz végébe megyek, néhány méterre tőlem óvodáskorú kisfiú jegyet próbál a lyukasztóba illeszteni nagy figyelemmel. A busz még áll, felszállókra várva. Egy barátnőmmel folytatott beszélgetés jut eszembe, mennyit kell küzdeni, ügyeskedni azért, hogy az ember megkapjon bármilyen szociális támogatást. Sokszor csak néhány ezer forintról van szó, és elcsúszhatsz néhány forinton is.
Más milliókat sikkaszt.
A kisfiú még mindig a lyukasztó előtt áll, hiába mutogat neki az anyja, nem érti, hogy dugja be a jegyet. Az anyja feláll a székről, megindul felé.
A busz nagyot rándul, az asszony megtántorodik, és a kicsi két kézzel kap a korlátba.
Kapaszkodunk.
Mindannyian kapaszkodunk.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Bianka!
Kedvenc mondásom: a gyengéknek kapaszkodók kellenek, az erősek meg keresik azokat. De ki is itt a gyenge, meg az erős?
Most nem elemeztem, csak pontoztam.
Szeretem a realista-nem-irodalmi stílusodat;-) IS
Üdv,
Pinokkió
Vár Bridget Jones, és vmi kaja:) Jó éjt!:)
Kedvenc mondásom: a gyengéknek kapaszkodók kellenek, az erősek meg keresik azokat. De ki is itt a gyenge, meg az erős?
Most nem elemeztem, csak pontoztam.
Szeretem a realista-nem-irodalmi stílusodat;-) IS
Üdv,
Pinokkió
Való igaz, hogy szörnyű állapotok vannak ma Magyarországon. Nap, mint látom az éhes kisdiákjaimat. Ezt nem lehet soha megbocsátani senkinek.
Szia Bianka!
Mindig valamibe kapaszkodunk. Olyan még nem volt, hogy minden ok. Ha érzelmileg stabil is lenne a kapcsolat, akkor még az étvágyunk is megnő és akkor több kell. :-)
Hát itt van a baj. Akkor melyik a fontosabb?
Annyi mindent szeretnénk elérni és a végén mindig ugyanott lyukadunk ki, mindenhez pénz kell!
De jó, hogy említetted, már majdnem megfeledkeztem erről a lehetőségről. Ami van, ha kevés is, de ki kell használni. Én nem, de a lányom kaphat segélyt, egy évben 3x maximum. Egy alkalommal 5 ezer forintot. :-)
Jó a cikked, húsba vágó! :-)
Puszi,
Éva
Ui. Csak halkan súgom, senki ne hallja, jól be kéne csiccsenteni, akkor még az étvágyam is elmenne, de csak max. egy napra. Valamit biztos rosszul csinálunk, de mit?
Én rossz háttérrel indultam.
(amiből nagyon nehéz kivergődni)
Rossz (szülői, családi)mintát kaptam.
(amit nagyon nehéz levetkőzni)
Tudatosan kell építeni magunkat:).
Informálódni kell minden lehetőségről.
Megpróbálni elérni, megkapni, azzal nem veszítesz semmit. (max. egy kis időt)
Egyébként, kapaszkodik mindenki. Mindenkinek kell vmi drog:).
Drog: ami függőséget okoz.
U.i.: Ha én becsiccsentek többet eszem, mint bármikor:)
És még a sör is hizlal:).
Köszönöm, hogy olvastál!:)
Mindig valamibe kapaszkodunk. Olyan még nem volt, hogy minden ok. Ha érzelmileg stabil is lenne a kapcsolat, akkor még az étvágyunk is megnő és akkor több kell. :-)
Hát itt van a baj. Akkor melyik a fontosabb?
Annyi mindent szeretnénk elérni és a végén mindig ugyanott lyukadunk ki, mindenhez pénz kell!
De jó, hogy említetted, már majdnem megfeledkeztem erről a lehetőségről. Ami van, ha kevés is, de ki kell használni. Én nem, de a lányom kaphat segélyt, egy évben 3x maximum. Egy alkalommal 5 ezer forintot. :-)
Jó a cikked, húsba vágó! :-)
Puszi,
Éva
Ui. Csak halkan súgom, senki ne hallja, jól be kéne csiccsenteni, akkor még az étvágyam is elmenne, de csak max. egy napra. Valamit biztos rosszul csinálunk, de mit?