Kedves Mindnyájatok!

Látogatók száma: 107

Kedves Mindnyájatok!

A Tél című írásomhoz hozzászólóaknak, de ajánlom Mindenkinek!

„Időhiányában” – ezúton írom Mindenkinek.
Időhiány – ilyen talán nincs is!
Mi is az, az idő ….

„ … Él egy házban három fiú,
mindegyik más – más formázatú,
de ha meg akarod különböztetni őket,
mindhárom egyformának tetszik előtted.
Az első nincs itt, csak ezután jön haza.
A második nincs itt, már elment valahova.
Csak a harmadik, a legkisebb köztük, van itt,
ha ő nincs , a másik kettő nem létezik.
S úgy van meg a harmadik, akiről szó van,
hogy az első másodikká változik valóban.
Ha meg akarod nézni, úgy nézheted,
mindig csak egy van, s látszik testvéreinek!
Mondd meg: vajon egy ez az a három?
Vagy csak kettő? Vagy egy se – válaszod várom!
Gyermekem, hogyha a nevüket tudod,
ismersz három hatalmas uralkodót.
Közösen nagy birodalmat urallanak –
ők maguk is az! Benne hasonlatosak.

- Az idézet Michael Ende Momo című könyvéből van –

…………………………..

Évának – Soha ne bizonyíts! Az szükségtelen. Érezd ki vagy Te, miért vagy Te, s ha néha elbukva is de tedd a dolgod. Nem kell kérdezni, nincs rá válasz, hallgasd meg saját magad, ha jól figyelsz, az Éva – Te saját magad, megmondja mit tégy, miért … s hogy Te ki vagy
… mindig felbukkan Nálad a valami elől menekülés, … valaminek a keresése, … valaminek a hiánya, …
… már írtam – ami elől menekülsz , az is Te vagy, amit keresel Benned van
Ismételni tudom csak – hallgasd meg igazi önmagad
Értem, miről beszélsz – szenvedély …
Ne visszaigazolást keress. „ Álarcodban a többi álarcot viselő bárkinek néz … „

Orsolyának - Megkésve de szeretettel kívánok Neked Boldog Születésnapot!
Ez a mondat egy szokványos sablon. Ki elfelejtett gratulálni valakinek, mind ezt írja.
Nem felejtettelek el .
Szeretettel Neked!

Biankának – Igen, az elmúlás szomorú.
Miért is … ? Mert nem értjük, nem akarjuk érteni.
Nem az elmúlás a szomorú, hanem az, ha úgy éltünk, hogy bár tudjuk lejárt az időnk, mégis itt maradnánk, mert nem azt tettük amit kellett.
Sírunk mikor Valaki elmegy … fájdalommal gondolunk veszteségünkre
Veszteségünk … ? –
Születés – Halál – Születés – Halál … - ez egy körforgás
Ami közben történik … - adtunk e mosolyt Valakinek … adtunk e örömöt … adtunk e szépet …
Megajándékoztuk e egymást szeretetünkkel …
Tettünk e arról, hogy az „ Ő „ élete jobb legyen tőlünk …., tettünk e arról hogy az életünk teljes legyen „ Vele” …
Csodának – Ajándéknak tekintettük e míg „ élt”
Csoda – Ajándék voltunk e számára …
Veszteség ? – igen, de inkább az Élet nagy ajándéka hogy megajándékoztátok egymást azzal hogy összetartoztatok.
A fizikai jelenlétet a halál megszünteti, de ezeket az érzéseket, fölül semmi sem írhatja, semmi el nem veheti

Ailetnek – „ … és ha átgondolom valójában vicc az egész és mégis komoly … „
Egyszer talán nagyon régen, nem néztek egymás szemébe, s nem mertek felvállalni egy olyan dolgot, ami bár mássá tette volna az életüket, mégis maradtak a megszokott bár unott mindennapokban – mert mit szóltak volna rokonok … a szomszédok … a gyerekek …, féltek igazat mondani önmaguknak is.
Talán azért olyan „ percre pontosan” elfoglaltak, hogy ne kelljen egymás szemébe nézni, és azt mondani, sajnálom hogy ezt tettem Veled – sajnálom, hogy hagytam, hogy ezt tedd velem és magaddal. Nagyon nehéz, de nagyon emberi – akár fiatalon, akár öregként, belenézni valaki szemébe, s megmondani az igazat, hogy az én rossz döntésem – félelmeim, vagy hogy csak hagytam, hogy Te rosszul dönts, nem csak a saját életemet de tiédet is meghatározta …
Lehet, hogy a „ nénikék” és „ bácsikák” érthetetlen időtöltései, ilyen nagy súlyú dolgokból fakadnak …
Az hogy mi milyenek leszünk, vagy vagyunk, az csak saját magunktól függ.
Vannak olyan „ nénikék” és „ bácsikák” akikre ha ránézel, de elég csak a közelükbe menni, hogy érezd, - Ők ketten az Élet

…………………………
Kevesebbet vagyok most veletek – más a dolgom.
Ezért van az, hogy egy cikkben írom amiket gondolok.
Folytatás következik, mert olvasok és érdeklődök, s mondanivalóm is van

Üdvözlettel,

Zita