újabb események régebbi események további események
14:49
Yolla új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:04
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez
11:59
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
11:09
zsoltne.eva új cikket töltött fel
08:53
Virág új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:19
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
22:10
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
22:04
Yolla új hozzászólást írt egy cikkhez
21:55
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
21:50
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
21:06
Tündér egy új programot töltött fel
20:47
Új videó került be a "Kedvenc videóink" közé
20:12
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
20:10
Virág új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
20:09
Virág új cikket töltött fel
19:35
Ilona módosította a naplóbejegyzését
19:24
Yolla új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
19:22
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
16:47
Yolla új cikket töltött fel
15:41
Anyu új hozzászólást írt Yolla naplóbejegyzéséhez

Kései délután

2017. november 1. - Látogatók száma: 37

Nekem az a szokásom, hogy amikor végzek a munkáimmal,-nem nagy dolgok ezek, amolyan mindennapi tevékenységek, plusz, ha szebb idő van, a kertben matatás,-akkor pihenésképpen, jóleső érzéssel lekuporodom az ülőgarnitúrára és bekapcsolom a TV-t és a számítógépet. Általában ez már a késő délutáni órákban történik. Valójában soha nem érzem magam egyedül, nagyon szeretem ezeket az órákat, körül vagyok véve a TV által hangfoszlányokkal, ha érdekel valami, oda-oda nézek, meghallgatom. Tegnap is így tettem, gazdagodtam egy tanulsággal és elgondolkodtam rajta.
A történet a következő volt: Egy szegény erdélyi családot ismerhettem meg, akik önellátóak voltak, gazdálkodtak, állatokat tartottak, hogy a mindennapi betevőjük meglegyen, télen-nyáron keményen dolgoztak, erős hittel, akarattal. A ház, amiben éltek, a berendezése olyan volt, mintha száz évet visszamentünk volna az időben.
Történt, hogy a mezőről hazafelé tartva a szekér elé fogott lovak valamitől megbokrosodtak. A férj, aki egy középkorú, nem túl erős fizikumú ember volt, leugrott valahogy a kocsiról, megragadta a gyeplőt és elkapva az egyik ló nyakát, rácsimpszkodva megállította azt a hatalmas állatot.Mint mesélte, úgy érezte, hogy akkor, ott az Isten neki olyan óriási erőt adott, hogy erre képes volt.
Mikor ezt a kis történetet elmondta a riporternek, kint álltak a porta előtt, fagyos, hideg idő volt, az asszonyka
ott állt mellette , pufajkáját huzogatta össze a mellén, hogy minél kevesebb hideg érje a testét.De a szeme csillogott, amint a férjére nézett és hirtelen mosolyogva megszólalt: "ha az ember hisz valamiben, akkor a határ a csillagos ég!"

Ezen a mondaton gondolkodtam el.Naponta ontják a példabeszédeket a politikusoktól kezdve a jó beszélőkkel ellátott személyek különösebb hatás nélkül és ime, egy egyszerű kis asszonyka egyetlen szűk kis mondatával mekkora igazságot mondott. Kinek-kinek érdemes ezen elmerengeni..

Ilona
Kép: net

A cikket írta: Ilona

2 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez még senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: