Kíra 1. rész
Látogatók száma: 76
Ki akart törni. Más akart lenni. Jobb, okosabb, különb.
Hatéves kora óta más akart lenni.
Addig csak azért nem, mert nem tudta, hogy létezik másmilyen világ, mint amiben addig élt. Honnan sejthette volna, hogy ruhát nem csak a Máltai házban lehet venni, és nem kell hetekig hordani, mint odahaza tették, mert ki lehet azt mosni is. Eszébe sem jutott, hogy lehet másképp tisztálkodni, mint lavórból. A közkútról, fáradtságos munkával hordott hideg vízben, hetente egyszer, vagy még ritkábban. Nem tudhatta, hogy létezik vezetékes víz, villanyvilágítás, központi fűtés, hogy a meleg nem jár együtt azzal, hogy az ember könnye csorog a füsttől; hogy máshol köves út kanyarog a ház előtt, nem olyan nyáron poros, télen sáros, mint az övékhez. A szobák falait nem lepi vastagon a penész és a kosz. Miért is gondolt volna arra, hogy már nem teknőben mosnak az asszonyok, apró kis szappandarabokkal, mint az anyja, vagy a nagyanyja, hanem géppel, illatos szerekkel.
Mit bánta ő, hogy létezik rendszeres étkezés! Akkor ettek, ha volt mit enni.
Elkerekedett volna a szeme, ha tudja, hogy vannak helyek, ahol az emberek külön fekhelyen alusznak. Nem kell osztozniuk még három másikkal. Azokon az ágyakon van párna, lepedő és meleg paplan; nem öreg, kopott nagykabátok, meg itt-ott összeszedett rongyok.
Hatévesen iskolába került, és kinyílt a világ. Sokáig nem találta a helyét. Még a nyelvet sem nagyon értette, mert otthon teljesen másképp beszéltek. De nem kellett sok idő és ráébredt, hogy mit nem akar.
Nem akart mindig az utolsó padban ülni, nem akarta, hogy a szép, hosszú hajában rendszeresen tetveket keressenek. Nem akarta, hogy a férfiak majd lekurvázzák. Nem akart kemény kenyeret venni a boltban. De leginkább nem akart negyvenévesen, cserzett bőrű, foghíjas vénasszony lenni, amilyen az anyja lett, és a nagyanyja volt.
Ki akart törni. Más akart lenni. Jobb, okosabb, különb.
De a másságot nehéz levetkőzni. Az beleissza magát az ember bőrébe. Lehet, hogy nem is lehet észrevenni elsőre, mégis ott van. Létezik, mint egy tetoválás. Beköltözik az emberek tudatába. Ha kívül van, belülre kívánkozik, ha meg belül, akkor kifelé igyekszik.
Enyhe morajlás futott végig a padok között, amikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta a portás. Egy megszeppent, mezítlábas, hosszú szoknyás, fekete hajú kislányt terelt maga előtt. A lány arca szutykos volt, haja csimbókokban lógott, félig takarta az arcát. A kezében egy seszínű műanyag táskát szorongatott, de a szemében csodálkozással vegyes kíváncsiság csillogott.
- Kinn találtam az ajtó előtt. Nem lehet szavát venni. Gondoltam behozom ide, magához Magdika. – mondta a portás bácsi.
- Te biztosan Kíra vagy - szólt Magdi néni kedvesen a kislányhoz – na, gyere, gyere csak beljebb – intette magához a még mindig az ajtóban toporgót – Nézzük csak, hova is tudnálak leültetni? Gyerekek! Ki szeretne Kíra mellé ülni?
Izgatott fészkelődés kezdődött a teremben. Minden kisgyerek egy kicsit kijjebb helyezkedett a padban, jelezve, hogy mellette egy morzsányi hely sincs. Vagy éppen közelebb húzódott a szomszédjához, tudatva, mennyire összetartoznak. Csak a hátsó sorban volt szabad hely, így Magdi néni odavezette Kírát. Ahogy haladtak hátra a sorok között, a kislány észrevette a gyerekek arcán az undort, a fintorgást. A tekintetükből kiolvasta, hogy máris megbélyegzett a külseje miatt.
A gyerekek már csak ilyenek. Még el sem indultak az úton, de már nagyon gyakorlottak abban, hogy bizonyos dolgokat jónak, vagy rossznak nyilvánítsanak azonnal, anélkül, hogy igazán ismernék.
Talán, ha Kíra nem akart volna annyira kikerülni a hátsó padból, és megmaradt volna bárgyú együgyűségben, ahogy azt elvárták tőle, ha nem határozta volna el, hogy elfogadtatja magát, és ezért mindenre hajlandó lesz, akkor könnyebb dolga lett volna. De ő más akart lenni, mint a hozzá hasonlók. Ösztönösen a külsejével kezdte.
Esténként beleállt egy lavór vízbe és egy szappandarabbal, meg egy kefével hosszú ideig súrolta a bőrét. Várta, hogy fehéredjen. Nem tudta elfogadni, hogy hiába minden igyekezete. Véresre sikálta magát minden alkalommal. Az öccsei kinevették, az anyja megbüntette, de ő nem hagyta abba, egyre csak súrolta magát. Aztán, amikor ezzel kudarcot vallott, akkor elhatározta, hogy mindent meg fog tanulni, amit csak lehet, hogy Magdi néni észrevegye és szeresse. Ezzel nem is volt baj. Szépen haladt a tanulással. Hamarosan az osztály legjobb tanulói között találta magát, pedig a könyveit, füzeteit nem merte hazavinni. Félt, hogy az öccsei tönkreteszik, vagy koszos, foltos lesz a parányi szobában.
Már csak egy vágya volt, hogy a lányok befogadják. Ám, ez ment a legnehezebben.
- Mit játsszunk? – kérdezte egy szünetben a lányokat Takács Nóri, aki amolyan hangadó volt a többiek között.
- Játsszunk iskolást! – mondta a szőke Farkas Klári.
- Az hülyeség! Mindig a Nóri akar lenni a tanító néni, már nagyon unom! – méltatlankodott Nagy Katica – inkább játsszunk Hófehérkéset!
- Az nagyon jó! Én leszek a Hófehérke, én vagyok a legszebb – csillant fel Galambos Fanni szeme, és már bontotta is ki hosszú, fekete haját.
- Játszhatok én is? – ment közelebb a lányokhoz Kíra.
- Még mit nem? Más sem hiányzik! – biggyesztette le a száját Klári - Menj, játssz a fiúkkal!
- Ugyan már, Klári, hagyd! Hadd játsszon velünk – kacsintott a lányokra Nóri – Játszhatsz – szólt nagy kegyesen Kíra felé – te leszel a gonosz mostoha. Jó lesz?
- Ha más nincs – sóhajtott egy nagyot Kíra, de elfogadta, mert így mégiscsak részese lehetett a játéknak. Észre sem vette, hogy a háta mögött összesúgva, gúnyosan nevettek a lányok.
folyt.köv.
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az utolsótól jöttem ide, nagyon tetszett! A könyveknek is gyakran elolvasom a végét. :)
Puszi! D. J.
Vagy mindez azért volt talán, mert mi is szegények voltunk? Lehet, hogy ezért volt bennem több tolerancia. :-)
Nagyon jó ez a kis történet, mint mindig. Tetszik.
Pussz,
Éva
Szia Nurse! Várom a folytatást igazán érdekes a történet kezdete...! Millió pusz Orsolya
Szia !
Érdekes, és én is várom a folytatást. Üdv Éva.
Érdekes, és én is várom a folytatást. Üdv Éva.