Kóruspróba
Látogatók száma: 53
Postáska énekel. Bizony.
Létezik egy zenekar.
Jéé:)
De akkor is.
Amikor először hallottam őket, egy kocsmában örömködtünk a csajokkal (nem a postásokkal ). És rájöttem: én azt a pasit a dobok mögött, ismerem. Nosza, rögvest szóba is elegyedtem vele a szünetben. Emlékezett rám régről. Mély nyomot hagyhattam benne. Volt vagy tíz éve, hogy utoljára láttuk egymást. Véleményt kért az új csapatról. Nem köntörfalaztam. A zene jó, minden a helyén, de gyenge az énekhang. Igazat adott nekem. Mire észbe-kaptam, már hivatalos voltam egy próba-éneklésre. Ez van.
Csütörtök. Postáska szokás szerint oskolába rohan. Belső képzés. Valami fantasztikus. És mindig elfeledem lenémítani a mobilomat. Ez lett a vesztem ma is. Meg is csörrent a kis vacak, az oktatás közepén. Puff. Kimegyek, felveszem. Szabolcs az: gyere el ma este tízre a .... utcába. Ha befordulsz a sarkon csörögj rám, kimegyek eléd.
Jesszus!
Visszaóvakodtam a terembe. Postáska szeret a középpontban lenni, de nem ennyire. Egy azon pillanatban mind a harminc szempár engem bámult. Megszólal az oktató: aki késik, vagy telefonozik, annak énekelnie kell, vagy viccet mesélni. Melyiket választod?
Hhe-he. Legalább bemelegítem a torkomat.
- Énekelni fogok.- feleltem. - Mit szeretnétek hallani?
És jöttek az ötletek. Máté Pétertől, Cserháti Zsuzsán át a Hooligans-ig.
Beleválasztottam.
A Csík zenekar, Most múlik pontosan című nótáját daloltam. És tetszett nekik :)
Rájöttek, ez nekem nem büntetés. És tényleg.
Megtapsoltak, leültem.
A nap végére nagyon elfáradtunk. És nekem megint a rohanás.
Haza, tusi, hajmosi, mit vegyek fel, indulás. Háromnegyed tízre értem oda, ahonnan telefonálnom kellett. Még elszívtam egy blázt. Ki tudja, hátha valaki antidohányos.
Megcsörgettem Szabolcsot. Már messziről integetett. Kézen fogott, úgy cipelt magával, mintha attól félne, hogy meggondolom magam. De nem.
Próbaterem: garázs. Hangszigetelt. Jó lesz.
És a zenekar:
Dobok: Szaby
Gitár: Dada-san
Basszusgitár: Elmo
Énekes: Alex
Bemutatkoztam. Ők is. Megkérdezték hoztam e nótát.
- Magamat hoztam. - nyögtem, és máris reszketni kezdett a hangom.
- Gyere, igyál valamit. - nyugtatott meg Szabolcs.- nem lesz semmi baj. Jó leszel. Csak ne idegeskedj.
Igaza lett. Röpke fél óra alatt ( és 4 whiskey-cola után. Igazi ír. Így kell írni.) ellazultam. Kezembe kaptam egy mikrofont, és dalra fakadtam. Ők meg vagy követtek, vagy nem. Alex inkább vagy nem.
Belecsaptunk egy komolyabb nótába. Ebben elvileg mindketten énekelünk. De kettőnk közül csak én tettem ezt. A srác totál begerjedt. Le akart ordítani. Sikerült is neki.
Meg kell hagyni, nagyon ügyes. Ebben.
A harmadik ilyen dal után odacsaptam a mikrofont.
- Ez így nem fog menni- fordultam Szabolcshoz.
Nagyokat bólogatott. A többiek arcán is látszott a nemtetszés.
Leültem, rágyújtottam. Nagyokat kortyoltam az italomból. Ők meg elvonultak "tárgyalni". Kb. fél óra alatt megszületett a döntés. Elmagyarázták Alex-nak-nek ( igazából Sanyi, csak az neki túl hétköznapi) , hogy nem akarják kidobni, csak meg akarják erősíteni. Szerintük megértette, mert folytatódott a próba.
Megint ordított. Ilyen nincs.
Közöltem, hogy ez így nekem nem megy. Bár a zene nagyon jó, én így nem tudok énekelni. Hívtam egy taxit. Hazamentem.
Pénteken csörög a mobilom.
Szabi liheg: oda tudsz jönni a .... elé ma este tízre? Alex kidőlt, nincs énekesünk. Kérlek, csak egy este. Fizu is van.
- Észnél vagy, ember? Nem is próbáltunk. Totál káosz lesz. Nem megyek.
- Majd úgy vezetjük fel, mint örömzenélés, vagy dzsembori, vagy bármi. Ne csináld ezt, húzz ki a szarból! Kell a lóvé.
Ezzel győzött meg. Fél éve nincs munkája. A zenélésből élnek. Két kisfia van.
- Ott leszek. Öltöző van?- válaszolom, mielőtt visszatáncolnék.
- Mindent megoldunk. Igent mondtál?
- Igent mondtam. Ott leszek.
Ott voltam.
Nem volt teltház. De akik ott voltak, jól érezték magukat. Minden nóta sorra került, amit csak ismertem. Nekem legalábbis úgy tűnt. Négy váltás ruhával érkeztem. Öltöző nem volt. A lépcsőfordulóban vedlettem át énekessé. Mind a négyszer. Iszonyat meleg volt. A levegő fülledt, és füstös.
Szorított a cipőm. A harmadik számtól mezítláb énekeltem. A színpad szélén ülve lóbáltam a lábam. Kezemben csörgődobbal ütöttem a ritmust, a hajam csapzottan lógott, de piszok- jól éreztem magam.
Szünetben iszogattunk, beszélgettünk. Többen is odajöttek hozzánk, és megkérdezték mióta vagyok a zenekarban.
Ma óta. De nem végleges. Csak beugró vagyok.
- Jó nagyot ugrottál!- mondta egy izomkolosszus.
Nem mertem ellent mondani.
Hajnalig tartott a buli. Kissé sokat találtam "iszogatni", de nem volt semmi baj. Amikor az utolsó vendéget is kituszkolták, lejött a tulaj.
Hozta a fizut. Fejenként tízezer forintot kerestünk. Az enyém fele Szabolcs zsebében landolt. Persze nem akarta elfogadni. De végül mégis én nyertem. Nem tudtam máshogy megköszönni neki a ma estét.
Egy éjszakára belecsöppentem a buliba.
A zenébe.
A rajongásba.
Egy éjszakára énekesnő voltam egy rockzenekarban.
----------
A házunk előtt Szabolcs bedobta a tutit:
- Eljössz máskor is?
Gondolkoztam. És ha már nem lesz olyan jó? Ha már nem ad semmi újat, semmit ami felpörget és kihozza belőlem azt, ami kell?
- Talán.- feleltem rejtélyesen és kinyitottam a kaput.
A zuhany alatt állva is ezen töprengtem. Mire a hajam megszáradt már tudtam a választ:
Igen. El fogok menni.
----------
Tegnap este csörgött a mobilom.
Szabolcs keresett..........
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: maresz058
Tettszik a hozáállásod, ne add fel, tart ameddig tart, mondjuk... amíg jól érzed magad ebben a helyzetben, de addig is jóóóó!
Puszi: P.
Válasz erre: heleenke
Kedves Postáska!
Csodálatos dolog, hogy máshol is kamatoztathatod a tehetségedet, bepillantást nyerhetsz egy másik művészet világába is. Ki tudja mit hoz még a sors...
Az előadó müvészek világa egy különleges élményt tud nyújtani, hiszen ha a közönség élvezi az előadásodat, akkor az neked dupla örömöt ad.
Gratulálok a sikeredhez!
Szeretttel
heleenke
Remélem még lesz alkalmam máskor is elmenni és "nótázni" :)
Postáska
Csodálatos dolog, hogy máshol is kamatoztathatod a tehetségedet, bepillantást nyerhetsz egy másik művészet világába is. Ki tudja mit hoz még a sors...
Az előadó müvészek világa egy különleges élményt tud nyújtani, hiszen ha a közönség élvezi az előadásodat, akkor az neked dupla örömöt ad.
Gratulálok a sikeredhez!
Szeretttel
heleenke
Bia: azért kissé leharcolt állapotban értem haza, meg kell hagyni. De áááááá kegyetlen jó volt. És nagyon szeretném ha néha megismétlődne. Mondjuk a második már megvolt. Hát.... iszogattam. IS.
Mindennap nem lenne jó. Odalenne a varázsa....
Köszi és puszi:
Postáska
Ez annyira klassz:), /h. tudsz, és énekelhetsz is:)/
Válasz erre: Orsolya
Szia Postáskám! Jóóóóóó! Puszik Orsolya