újabb események régebbi események további események
17:53
Stanmorefel regisztrált a weboldalra
07:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
07:12
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:46
Ascentdmx regisztrált a weboldalra
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

"Leányvásár" Szamarkandban

2010. július 16. - Látogatók száma: 22

Három főiskolás társam dugába dőlt "leányvására".

Még akkor történt, mikor a második nap mentünk ki a szamarkandi piacra. Engem magával ragadott nyüzsgése, az árukínálata, az emberek kedvessége, maga a látvány.

Azon a napon is csak a szememet "legeltettem", mikor átnéztünk a dinnyékhez. Ilyen sok fajta dinnyét, akkor láttam először. Kérés nélkül nemhogy meglékelték, hanem jöttünkre fel is szeletelték. Ezt a kulináris emléket őrzöm azóta is.

Ahogy ott sétálgattam a csoporttársaimmal - három fiúval -, tűnt fel, hogy egy éveiben igen elöljáró bácsika, bottal a kezében szóba elegyedett velük. Olybá tűnt, mintha tárgyalnának, így le is hagytam Őket.

Kis idő múlva azt vettem észre, hogy ugyanez a bácsika már mellettem sétál, peckesen ki is húzta magát, még a botját is derékon fogta. Először rá mosolyogtam, méltattam a piac kínálatát. Azonban egyre közelebb húzódott hozzám. Kínos volt számomra, mert akkor még nem értettem tettének okát. Azt hittem, hogy esetleg rosszul van, de majdnem, hogy felháborodottan visszautasította a kérdésemet. Ám csak nem hagyott "nyugton" követett, ott koslatott mellettem. Észrevettem, hogy tekintete is megváltozott, kaján lett, néha még a szemöldökét is fel-felrántotta, szája sarkában huncut mosolyt gyújt meg.

Ekkor hirtelen megálltam, mert éreztem, nincs ez így jól. Megkérdeztem, miért követ. Mire a bácsi határozottan elém állt és elmondta, hogy a három bátyámmal megegyezett, s eladtak engem neki. Első hallásra fel sem fogtam, ezért visszakérdeztem, hogy milyen három báty? S, Ő határozottan rámutatott a csoporttársaimra, akik egy kicsit távolabbról figyelték az ügy kimenetelét.
Mivel nem akartam a bácsit megbántani, feltártam neki a teljes igazságot. Nem akarta elhinni. Azt hitte, hogy - mint nő - ugratom, csak viccelődök vele. Ráadásul Ők már megegyeztek, s ezt Isten előtt is megerősítették, tehát mától Én az asszonya vagyok. Ám női hiúságom valahogy életre kelt. Megkérdeztem, mennyiért adtak el - hisz tudtam, hogy Üzbegisztánban még 1985 - ben is természetes volt a nők adása-vétele. Ekkor megvakarta a tarkóját, s komoly tekintettel rám nézett, s ezt mondta:
- Te nagyon szép vagy, különleges, ezért sem értettem, hogy csak három liter vodkát kértek érted. Pedig Te három kecskét is megérsz!
Az állam teljesen leesett. Nem is az értékemen, hanem azon, milyen lelkesedéssel mesélte el nekem "üzletkötését".
Ezután elmondtam, hogy ki vagyok, kik Ők, s azt is, hogy mekkora nagy vodkaivó hírnévnek örvendenek a csoporttársaim. Kijelentettem, hogy Ők nem a bátyáim, csak kérdezze meg még egyszer, s finoman közöltem, hogy átverték a bácsit.
Ahogy ezt meghallotta, görcsösen megragadta botját, s elindult a fiúk felé. Valahogy megérezték, baj van. S, úgy gondolták, felveszik a nyúlcipőt. Teljesen a piac kijáratáig üldözte Őket. S, Én meg csak álltam a dinnyerakások között, mikor minden szem rám szegeződött. Nem tagadom, de féltem, hisz egyedül maradtam ott.
Kis idő múlva mindenki folytatta piaci tevékenységét, hangosan dicsérték áruikat. Elindultam a kijárat felé. Mikor már a főtéren voltam, csak akkor nyugodtam meg. Visszatértem a kollégiumba.

A szálláson azonban egyből előkaptam nagyszerű csoporttársaimat, akik csendben ültek a szobájukban. Számon is kértem Őket, hogyan gondolták ezt? Mire igen egyszerű válasszal szolgáltak.
Egyre fogyott a pénzük, s úgy gondolták, jó üzletet kötnek. Ám, sehogy sem tudták az öreget meggyőzni arról, hogy nekik nem kell egy kecske sem, csak a három liter vodka.
- Mit kezdtünk volna két liter vodkával és egy kecskével? - tették fel hitetlenkedve a kérdést.

Tényleg, mit?

Így ért véget a szamarkandi "leányvásárom".

A cikket írta: kiki64

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 24. 05:50
s ráadásul még igaz is, kedves Orsi!
üdv
:)
2010. szeptember 23. 21:33
Kiki! Jó hogy a végén föl nem csaptak téged egy teve hátára, és már elis vittek! Nagyon jó történet! Szép estét Orsolya
2010. július 16. 13:32
megvolt, azaz meg lettek pofozva, s mikor az egyikük majdnem berosált a repüléstől, csak ennyit mondtam, nem ver az Isten, csak egy kis gyávasággal!
:)
olyan esendő volt, egyben szánalmas is
2010. július 16. 13:31
szerintem is, kedves Tündér!
:)
2010. július 16. 11:22
Na, akkor most képzeld el a dolgot, hogy az öregúr a hóna alá kap és hazahurcol, mert megvett! :))) Én azért egy kicsit megrugdaltam volna a csoporttársakat. :))
2010. július 16. 10:23
Tyűha, nem semmi! :-) Még jó, hogy ennyivel megúsztad. ;-)

Pussz,
Tündér:-)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: