Meddig lehet bírni

Látogatók száma: 25

Napok óta nem jön, hogy megnézzem a híreket de mindenütt, mindenhol szembefutok vele.

Nagyon nehéz év elé néztünk, tudtuk, hogy keményen megfog kínozni a válság, megszűnt munkahelyek, én is jelenleg munkanélküli vagyok, és kevés a remény, hogy összejön valami. A napokban, a szegénység fokozódására most még jobban rátett a román kormány az új szigorítási törvényekkel, a bérek levonásával, az adók növelésével teljesen elnyelte az emberek utolsó reménycseppjeit. Mindenhol leépítések, kemény intézkedések, a munkanélküliség rohamos növekedése teljesen bezárta a kört az átlagos ember feje körül. És amikor már azt hittük rosszabb már nem jöhet, akkor szakadt reánk a a természet csapása, a hatalmas esőzések. A borzasztó árvizek végleg teljesen romba döntöttek minden reményt. Egész hétvégén, ott vártuk anyósomnál a kiöntött patak visszahúzódását, mentettük amit menteni lehet, és még szerencsésnek mondhatjuk itt Csíkban magunkat, mert máshol felmérhetetlen károkat okozott az áradás, emberek haltak bele, tűntek el, életek munkája ment tönkre másodpercek alatt. Már nincs semmi kedvem bekapcsolni a TV-t, hisz fáj, hogy mindenütt csak a káosz és a víz uralkodik, nem, nem akarom már ezeket a képeket látni, nem akarom látni a fajdalomba fulladt arcokat, a segítségért könyörgő szemeket, mert tudom, milyen gyenge hajszálon függ a remény, és a segítség is belefullad lassan a világválság és a káosz örvényébe. Meddig fogjuk így ezt bírni, még mi jöhet ezután, nem tudom de azt igen, hogy nagyon sok ima kell és kitartás, mert nagyon a szakadék szélén állunk, emberek.

A cikket írta: Palfi Istvan

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

kiki64

meghatott az írásod
:)
sok-sok erőt kérek és küldök Nektek

katkat

Nagyon sokat ki kell bírni az embernek ! Ha az Isten becsuk egy ajtót,kinyit egy másikat. Sok erőt kitartást kívánok!!!!

katalina

Kedves István! Jó, hogy megírtad, talán kicsit könnyít a lelkeden. Tudom mi az, mert én mindig azt mondtam a gyerekeimnek, amikor valamit nem tudtunk elérni: Csak sosem ismerjétek meg, mi a háború, mi a világválság, mert azt a szüleim megélték, sőt, még a második háborút is, és sokat meséltek róla. Most már hozzá kell tennem a két sorscsapáshoz az árvizet is, mert az ugyanúgy rombadönti a családok anyagi helyzetét, és sokszor egy élet kevés rá, hogy pótolni tudják.
De azoknak is igaza van, aki azt mondja, hogy tenni kell valamit, és újra kezdeni, és bízni a jövőben. Mi is elvesztettünk mindent (háború elől menekültünk Erdélyből), s most a válságot "élvezzük", mégis itt vagyunk, s ha nem is könnyen, de kilábalunk belőle.
Jelmondat legyen: Tenni, hinni és bízni!

Laura

Nem bántásként szánom, de az ima helyett sokkal többre mennétek a kétkezi segítségekkel. A természet mindig tudja, mit miért tesz. Az emberre ez nem törvényszerű.

Kitartást! Legyen erőtök embernek maradni az embertelenségben!

Orsolya

Kedves István! Reméljük ez a szélsőséges időjárás lejjebb adja és valahogy elkezdődhet a helyreállítás, nem lesz könnyú, de az emberek ha összefognak sikerülni fog! Igaz egy élet munkája mehet tönkre, de életünk legalább megmarad, mert azt már visszaadni senki nem tudná! Erőt, kitartást, kívánok! üdv Orsolya

Tündér

Nagyon jó cikk:-(
...mert meg tudtad írni..., volt miről írnod, az nagy baj :-((((
Sok erőt nektek!
Pussz,
Tündér