Mesedélután szövegkönyv nélkül
Látogatók száma: 20
Minden előkészítve, azonban mégis csak volt egy bibi...
Már nem is tudom, hogy hanyadik "Mesedélután"-on voltam, voltunk túl, sőt azt hittem, hogy rutinos lettem, lettünk azok megszervezésében, gyakorlásában, előadásában, hiába az alapos előkészítés, mégis csak volt egy bibi.
Épp a buszra vártunk, mikor az egyik diákom csendesen bejelentette, hogy otthon hagyta a meséjét, azért eljött, nem akart bennünket cserben hagyni.
Nem tagadom, de rám jött egy kis pánikhangulat. Még szerencse, hogy a lányom - mivel nem volt aznap tanítás az iskolájukban - kinyomtattam a meséket, melyeket az úgymond "rendelők" meg is kaptak. Így tettek szert egy-egy személyre szabott mesére.
Rá egy évvel később megint megismétlődött ez a szituáció. Mindenki megvolt, felkészültünk, s egy másik diákom jelentette be, hogy az iskolában, a padjában hagyta a meséjét. Most már rutinosabb voltam, hisz az öregek otthona számára külön egy példányban kinyomtattam és összefűztem a meséket. Ez is megoldódott.
Utólag mindkét diákom bevallotta azt, hogy nem akartak lemaradni a jutalom diplomata pudingról, mellyel mindig megkínáltam a kis mesemondóimat.
S, észre sem vették, hogy mennyi időt töltöttek a "Betűk Birodalmában". Egyszer majd azt is leírom, hogyan kezdődött meseírói pályafutásom.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
üdv.
:)
azért még folytatom ennek a történetét
:)
üdv.