Miért nincs állatom ?!
Látogatók száma: 54
Állatbarát vagyok, de bérházban lakom, sőt panelban, így nem tartok állatot.
Sok ismerősöm csodálkozik, hogy ha szeretem az állatokat, akkor miért nincs. Nehéz ám elmagyarázni, hogy a betegségem mellé, és a beteg édesanyám mellé már nem hiányzik még egy állat, akinek úgy szintén a gondját kellene viselni. Azt pedig, hogy szenvedjen én nem szeretném.
Ezért nem tartok, de van a családban a lányoméknak kutya. Van a szomszédságban is kis kutya, és ha kell szívesen vigyázok rá, de tartani nem tartok.
A saját kínom, és az édesanyám betegsége pont elég gondot okoz magamnak, és a családnak, sem hogy még egy állatot is kínozzak a bezártsággal. Nem bírok korán kelni, sőt sokáig fent lenni sem már, és gyakran vagyok kórházban is, így valószínű szegény pára belepusztulna a sok várakozásba.
Egy állat bármilyen is gondoskodást, törődést követel, mint jómagam, és édesanyám is. A családomnak viszont a kettőnk problémája és körülöttünk az intézni és tenni valók pont elegek.
Senki sorsát nem óhajtom tönkre tenni, vagy megkeseríteni a szükségesnél jobban. Számomra a családom fontos, de fontos lenne az állatka is, a kettő együtt pedig sok.
Így választani kellett, maradt a család. A panelban egyébként is szűk a hely még az embernek is, nem hogy egy jószágnak.
Mindenkinek meg kell adni ami jár, a teret, a lehetőséget a kényelmes életre.
Számomra fontos a sok pihenés, és az akadály mentes mozgás terület, hogy ne törjem össze magam. Rossz látással és hallással az ember ne vigéckedjen, mert ráfázik.
Nem régen hatalmasat estem az ott felejtett cipőben, mivel nem láttam hol van pontosan.
Amikor megtanul az ember óvatosnak lenni, akkor igyekszik a felség területére fokozatosan vigyázni, nehogy baj legyen. Ezzel magam is így vagyok.
Ugyan nem pisilem körbe, de vigyázok, hogy ne kerüljön be semmi ami a kevéske
kényelmemet megzavarhatná, vagy közlekedésemet kétessé, bizonytalanná tehetné.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Évi !
Örülök, hogy újra hallok rólad! Valamint, hogy olvasol. Igen nehéz a betegség és az állattartása nem egyeztethető össze. Bármilyen állatot gondozni kell, s nekem is néha még magam is nyűg vagyok, nem hogy ellássak egy tehetetlen védtelen állatot. Édesanyám is sokat elesik, akkor pedig szegény állat félhetne, vagy agyonnyomja szegénykém. Így a biztonságos, hogy kis ideig szívesen vigyázom a másét, elmegyünk a gyerekekkel a telekre, és ott kutyázok. Itthon pedig olvasok amíg lehet !
Puszi üdv Éva.
Köszönöm... Bár gyakrabban tapasztalhatnám felőled, de megértelek...
Bármit írhatnék, de csak magamat ismételhetném, hiszen ha valaki átérzi azon emberek sorsát, köztük a tiédet, akik az amúgy is nehezen elviselhető életük mellett még másra, másokra is gondolni tudnak, azok az én szememben jelentik a mindent.
Szeretjük őket, de nem tehetünk értük... Ezért a természetre bízzuk valamennyit, hogy túlélik a mi, emberi gyarlóságunkat. A szeretet is egy ilyen! Mert magunknak akarjuk, szeretnénk őket, de a korlátaink nem engedik).
Majd egyszer, egy "más" világban erre lehetőségünk lesz...
Pussz,
Éva :-)
Kedves Évike!
Megértem a gondjaidat. Az állatszeretetedet is. Sokan kénytelenek lemondani kis állat tartásáról is, mint írod ezek nyomós okai. A bezártság elviselhetetlen embernek, állatnak egyaránt. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor marad a tér, alkalmanként egy-egy simogatás. Másét is lehet szeretni, magunkhoz édesgetni egy-egy séta alkalmával. Én például imádom a házban azt a kis apró jószágot, olyan falatka, hogy a gazdája lent felejtette a lift előtt... majd kétségbeesve fordult vissza érte. Mindeközben én megszeretgettem addig is a kiskutyát.
Puszi,
Éva :-)
Örülök, hogy újra hallok rólad! Valamint, hogy olvasol. Igen nehéz a betegség és az állattartása nem egyeztethető össze. Bármilyen állatot gondozni kell, s nekem is néha még magam is nyűg vagyok, nem hogy ellássak egy tehetetlen védtelen állatot. Édesanyám is sokat elesik, akkor pedig szegény állat félhetne, vagy agyonnyomja szegénykém. Így a biztonságos, hogy kis ideig szívesen vigyázom a másét, elmegyünk a gyerekekkel a telekre, és ott kutyázok. Itthon pedig olvasok amíg lehet !
Puszi üdv Éva.
Megértem a gondjaidat. Az állatszeretetedet is. Sokan kénytelenek lemondani kis állat tartásáról is, mint írod ezek nyomós okai. A bezártság elviselhetetlen embernek, állatnak egyaránt. Ha ezt nem tudjuk biztosítani, akkor marad a tér, alkalmanként egy-egy simogatás. Másét is lehet szeretni, magunkhoz édesgetni egy-egy séta alkalmával. Én például imádom a házban azt a kis apró jószágot, olyan falatka, hogy a gazdája lent felejtette a lift előtt... majd kétségbeesve fordult vissza érte. Mindeközben én megszeretgettem addig is a kiskutyát.
Puszi,
Éva :-)