újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Mindenszentek napja, ahogy én látom

2011. november 1. - Látogatók száma: 47

Más néven, halottak napja. Mindenki másképp látja, másképp éli meg. Elmesélem nekem mit és hogyan jelent.

Tegnap voltam nagyiéknál. A temetőben. Furcsa, de ilyenkor szépnek látom. Este mentünk, égtek a mécsesek, szeretet járta át a lelkeket, némi gyásszal, szomorúsággal, de a melegség dominált. Vittem én is a kis koszorúcskámat, a mécsesekkel együtt. Lekuporodtam nagyiék mellé, és meséltem.
Meséltem az életemről, az érzéseimről, a problémáimról, és minden másról. Fontos és csacska dolgokról. Mintha csak a nagyszobában ülnénk. Meg kellett velük osztanom mindent, mint mindig. Ugyan nem szólnak, nem beszélnek, nem tanácsolnak, de érzem, hogy velem vannak, és fogják a kezem, simogatják a fejem.
Megkérdeztem tőlük sok mindent. Választ nem kaptam, nem is fogok soha.
Sajnos nagypapámat csak fényképről, és Anyukám meséiből ismerem, nagymamámról pedig csak halvány emlékeim vannak. Az amikor a fotelban ül, és az ölébe kucorodok, közben simogatja a homlokom. Bárcsak most is megtehetném.
Miután este hazaértünk, lefeküdtem és velük álmodtam. Érdekes módon helikoptert vezettem, s a fellegek közt jártunk. Amikor leszálltunk, már nem voltak mellettem. Kerestem, de nem találtam őket. Nagyon fájt és sírtam. Majd kisütött a Nap. A melegség körül ölelt. Éreztem, hogy mégis velem vannak.
Gondolatban közéjük ültem és csak mosolyogtam. Ez már biztos a mennyország. Vagy ha nem, akkor egy sokkal jobb hely, aminek új nevet adhatunk.
De fel kellett ébrednem, ez az élet, nem egy csoda, ők pedig halottak. Mégis míg élek, velem együtt ők is tovább élnek. S ez így megy majd generációkon át, mert a testünk csupán egy porhüvely, mi mind tovább élünk. Csupán létezésünk formája kérdéses.

Köszönöm. (Annak is, aki ezt megihlette bennem)

A cikket írta: Zsizsik

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2011. november 1. 13:04
Kedves Zsizsik!

Köszönjük, hogy megosztottad velünk!

Én is meséltem az elhunyt Szeretteimnek... biztosan hallják, amiket mondunk Nekik! Itt vannak velünk!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: