Mindenszentek napja, ahogy én látom
Látogatók száma: 47
Más néven, halottak napja. Mindenki másképp látja, másképp éli meg. Elmesélem nekem mit és hogyan jelent.
Tegnap voltam nagyiéknál. A temetőben. Furcsa, de ilyenkor szépnek látom. Este mentünk, égtek a mécsesek, szeretet járta át a lelkeket, némi gyásszal, szomorúsággal, de a melegség dominált. Vittem én is a kis koszorúcskámat, a mécsesekkel együtt. Lekuporodtam nagyiék mellé, és meséltem.
Meséltem az életemről, az érzéseimről, a problémáimról, és minden másról. Fontos és csacska dolgokról. Mintha csak a nagyszobában ülnénk. Meg kellett velük osztanom mindent, mint mindig. Ugyan nem szólnak, nem beszélnek, nem tanácsolnak, de érzem, hogy velem vannak, és fogják a kezem, simogatják a fejem.
Megkérdeztem tőlük sok mindent. Választ nem kaptam, nem is fogok soha.
Sajnos nagypapámat csak fényképről, és Anyukám meséiből ismerem, nagymamámról pedig csak halvány emlékeim vannak. Az amikor a fotelban ül, és az ölébe kucorodok, közben simogatja a homlokom. Bárcsak most is megtehetném.
Miután este hazaértünk, lefeküdtem és velük álmodtam. Érdekes módon helikoptert vezettem, s a fellegek közt jártunk. Amikor leszálltunk, már nem voltak mellettem. Kerestem, de nem találtam őket. Nagyon fájt és sírtam. Majd kisütött a Nap. A melegség körül ölelt. Éreztem, hogy mégis velem vannak.
Gondolatban közéjük ültem és csak mosolyogtam. Ez már biztos a mennyország. Vagy ha nem, akkor egy sokkal jobb hely, aminek új nevet adhatunk.
De fel kellett ébrednem, ez az élet, nem egy csoda, ők pedig halottak. Mégis míg élek, velem együtt ők is tovább élnek. S ez így megy majd generációkon át, mert a testünk csupán egy porhüvely, mi mind tovább élünk. Csupán létezésünk formája kérdéses.
Köszönöm. (Annak is, aki ezt megihlette bennem)
A cikket írta: Zsizsik
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönjük, hogy megosztottad velünk!
Én is meséltem az elhunyt Szeretteimnek... biztosan hallják, amiket mondunk Nekik! Itt vannak velünk!