Mitől döglik a légy?
Látogatók száma: 66
Nem szeretem a meglepetéseket... mindennek meg van a maga ideje... Az éjszaka alvásra való!... A reggel mosogatásra.
Hűvös a hajnal. Ahogy kinyitom az ablakot a szellő meglebbenti szobám függönyét. Rég éreztem ezt a friss illatot. Nagyot szippantok belőle. A konyhából fények szűrődnek be a félhomályba, halk neszezések hangját követem. Óvatosan nyitom az ajtót. Jól ismerem a hajnal nem kívánatos zörejét a konyha felől.
- Hát te mit csinálsz? - kérdezem.
- Levest főzök.
- Már megint tésztát?
- Ha egyszer szeretem.
- Jó, de tudod, hogy ....
- Nem érdekel.
Reménytelen, állandósult küzdelem ez lányom és köztem. Nem szabadna annyi tésztát fogyasztania. Tudja jól, mégis. Felesleges minden szó, hiszen már megint elkéstem. De hát miért nem alszik ilyenkor, hiszen nagyon korán van még? Igaz, én is felébredtem valamiért. Felnőtt. Akkor kel, fekszik, amikor akar. Mégsem parancsolhatom vissza az ágyába? Nekem se mondhatja ezt senki. Hagyom, had fejezze be, amit elkezdett.
- Finom illata van... melyik ez a tészta, a rákos?... (Azt tudom szereti.)
- Nem...., ez a csirkés. - feleli... - Főztem kávét is... teszi hozzá gyorsan. Ezzel lekenyerezett.
- Azt jól tetted... (töltök is magamnak. Rágyújtok és visszavonulót fújok... Még nem igazán ébredtem fel, de bekapcsolom közben a gépet... megcélzom a fürdőt, felfrissülök kissé.)... Még beszólok hozzá...
- Jól van, csak főzz tovább... és mielőtt becsukom a konyhaajtót, egy pillantást vetek a csatatérre, aminek az eltakarítása majd rám vár, tudom, de nem mulasztom el soha figyelmeztetni...
- Pakolj el azért magad után... tudva, úgyis hiába az intelem, mégis megjegyzem, hátha egyszer fordul a kocka... pedig az este már minden a helyén volt..., mint mindig... Valahogy most nem kívánom a hajnali mosogatást.
Ma lomtalanítás - jut az eszembe. De nekem nincs kacatom, kidobni valóm, hacsak nem az egész életem, vagy a lányom számítógépe, ami nem jó már semmire, csak a helyet foglalja. Jól megszivatott az az ismeretlen ismerősöm, aki nagy elánnal nekiállt javítani és megszabadított a tartozékaitól. Azóta se láttam többet a pasit. Micsoda emberek élnek a földön?... (Még mindig nem tanultam meg, hogy ne bízzak annyira az emberekben? Ismét a jóhiszeműségem áldozata lettem. De hát holtig tanulunk.)... Kaptam is érte hideget, meleget. Mégsem tudom rászánni magam, hogy kidobjam.
Leülök a gép elé, miután megnyugodva tapasztalom magam körül a csendet... elkészült a tészta levese is végre, belefáradt úgy látszik a drágám, visszafeküdt, hogy befejezze az éjszakázást... Egy darabig magam lehetek.
Jól ismert arcok tűnnek elém... A szokásos hajnali résztvevőkkel... Semmi változás, hacsak?... Nicsak?... Üzenetem érkezett... "Öntsünk tiszta vizet a pohárba..."... Vissza a kemény vitákba... Már majd elfelejtettem!... Vajon ki az, aki emlékeztet megint rá?... Ricsi... te fenegyerek! Mit keresel erre mifelénk?... Megpancsikoltad az állóvizet?... Olvasva a hsz-ét úgy tűnik vége a békés egymás mellett élésnek. Ez kemény bejegyzés... már tudom nem is fog sokáig ott virítani, de addig is míg mások észreveszik, olvassuk. Mit akarsz, te fiú... hiszen ez már rég lecsengett? Nem szép dolog ismét előhozakodni a múlttal... vagy te még csak most jutottál el idáig?... vagy azóta sem tudsz megnyugodni? Pedig ideje lenne már... Rosszul tetted... nevén nevezni a dolgokat. Azt tilos... Elkéstél. Te mondod meg, hogy mitől döglik a légy?
Tudtam... Felébredt... Mehetek mosogatni!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyon rosszul fogalmaztál! Nem rakni rá? Fát is kéne vágni!
István
Akkor hogyan is tudna fát vágni? :-)
Éva
Kedves Bokorur!
Az utolsó mondatával értek különösen egyet... De hiszen sejtései csak vannak, hogyan jön be a "képbe" ez a Ricsi fiú, ha nem tévedek?...
Tudom, hogy sokat olvas, de ezek szerint nem eleget..., mert akkor tudná, hogy ő csak melegedni szeret a tűznél, de rakni rá azt ritkábban. :-)
Köszönöm, hogy olvasott!
Éva
István
Kedves Bokorur!
Az utolsó mondatával értek különösen egyet... De hiszen sejtései csak vannak, hogyan jön be a "képbe" ez a Ricsi fiú, ha nem tévedek?...
Tudom, hogy sokat olvas, de ezek szerint nem eleget..., mert akkor tudná, hogy ő csak melegedni szeret a tűznél, de rakni rá azt ritkábban. :-)
Köszönöm, hogy olvasott!
Éva
Mindent azért nem olvasok, de sejtéseim vannak.
Bokor
Tisztelt Éva!
Az életkép utáni anafora, visszautalás Ricsi úrra... rendben. Mi fát tett már a tűzre a mi kis roma barátunk kedves Éva? Tudja, én ismerem a Ricsi féléket, mint a rossz pénzt, az én feleségem is cigány volt, talán van rálátásom és jogom róluk nyilatkozni (főleg pozitívan diszkriminálva). Tanulja meg Éva, nem a bőrszín, ami rosszá tesz egy embert, hanem a szándék. A cigány emberek születésüktől igenis becsületesek! Azok akik kihasználják őket (a bőrükbe bújnak), na azok a gazemberek.
Bokor
Az utolsó mondatával értek különösen egyet... De hiszen sejtései csak vannak, hogyan jön be a "képbe" ez a Ricsi fiú, ha nem tévedek?...
Tudom, hogy sokat olvas, de ezek szerint nem eleget..., mert akkor tudná, hogy ő csak melegedni szeret a tűznél, de rakni rá azt ritkábban. :-)
Köszönöm, hogy olvasott!
Éva
Az életkép utáni anafora, visszautalás Ricsi úrra... rendben. Mi fát tett már a tűzre a mi kis roma barátunk kedves Éva? Tudja, én ismerem a Ricsi féléket, mint a rossz pénzt, az én feleségem is cigány volt, talán van rálátásom és jogom róluk nyilatkozni (főleg pozitívan diszkriminálva). Tanulja meg Éva, nem a bőrszín, ami rosszá tesz egy embert, hanem a szándék. A cigány emberek születésüktől igenis becsületesek! Azok akik kihasználják őket (a bőrükbe bújnak), na azok a gazemberek.
Bokor