újabb események régebbi események további események
18:27
Stanmorecxl regisztrált a weboldalra
05:45
Broncohia regisztrált a weboldalra
02:08
Drywalljtn regisztrált a weboldalra
18:59
Blenderqpg regisztrált a weboldalra
17:17
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
23:48
Plasticpxz regisztrált a weboldalra
10:59
Amazonnnlff regisztrált a weboldalra
01:34
BillyDiurn regisztrált a weboldalra
21:28
Broncojjz regisztrált a weboldalra
21:23
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:20
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:16
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:14
Horoszkóp új hozzászólást írt egy cikkhez
21:11
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
21:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:37
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
20:09
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
09:32
Portablexnu regisztrált a weboldalra
06:25
Ilpaki új cikket töltött fel

Mobil az órán

2010. július 30. - Látogatók száma: 26

Tanítás során, igen sok aranyos szituációval találkoztam már.

Csengettek.
Minden diák elfoglalta a helyét a tanteremben. Hanyagul ültek padjaikban. Végül is hetedikesek.
Jelentés. Ja, az elmaradt. Unottan néztek ki önmagukból. Rám.
Nyeltem. Nagyot nyeltem. Ránéztem a tanári asztalomra. Köhintettem. Majd körbenéztem, miközben minden diákomat szemügyre vettem.
Már-már azt hittem, hogy elmarad a hatás. Épp köhintettem volna újból, mikor megszólalt Réka:
- Jól van, no! De ne csak Én! Mindenki rakja ki!
A mobilok kikerültek a tanári asztalomra. Lassan megtöltötték annak bal sarkát.
- Mi van? Ma nem takarja be Őket?! - csattant fel Réka hangja.
Megtettem. Szó nélkül. Fogtam egy régebbi röpdolgozatot, mit gazdája elfelejtett hazavinni, s akkurátusan betakartam "Őket".
Elkezdtem az órát. Lassan, de kezdtek "ráállni" a történelemre.
- Ha berreg a telefonom, nyugodtan vegye fel, tanárnő! Nem volt időm kivenni a vibrátort. A Gyula fog csörögni - jelentette be Réka.
- Rendben - hangzott rövid válaszom.
Folytattam az órát. Még figyeltek is! Meg is lepődtem.
"Mi történt velük?" - tűnődtem el egy pillanatra.
Azonban a felismert csoda nem tartott sokáig. Az ominózus telefon berregett-vibrált.
Nevetés, kuncogás vonult végig az osztályon. Valaki álmosan nézett körül, mintha most ébredt volna fel.
- Mondtam! - szólt ismét Réka.
- Felveszem! - hangzott rövid figyelmeztetésem.
- Csak nyugodtan!
- Munkanélküli? - kérdeztem.
- Ki? A Gyula? Dehogy! Suliban van Ő is - válaszolta hanyagul a telefon tulajdonosa.
Meglepődtem ki is ült az arcomra. Észrevették.
- Csak unatkozik - legyintett Réka.
- Mint Te? - kacérkodtam a kérdéssel.
Vállrángatás lett a válasza. Azután hozzá tette:
- Mondhatjuk.
- Köszönöm - zártam le ezt a kis kitérőt.
Az óra haladt tovább. Lassan. Komótosan.
Lassan. Komótosan berregett-vibrált a telefon is.
Összenéztünk Rékával.
A telefon csak berregett, ugrált az asztalomon.
Tovább vizsgáltuk a másik arcát. Közben adtam le az új tananyagot.
Majdnem lemászott-leugrott az asztalról. Mármint a telefon.
Hirtelen rácsaptam. Felvettem.
- Igen?! - szóltam bele határozottan.
Válasz nélkül maradtam.
- Igen?! - ismételtem meg magam.
- Réka! Réka! Te vagy?
- Nem. Réka órán van - válaszoltam.
Csend támadt. Határozott, mély csend. Olyan tanácstalan.
Éreztem a másik határozatlanságát, hogyan tovább.
- Milyen órája van? - kérdezte a hang hirtelen.
- Rolex vagy Mopeda - válaszoltam gyorsan.
- Mi van?
- Felejtsd el! Töri órája van.
- Már azt hittem, hogy német! - hallatszott nagyfokú megkönnyebbülése.
- Mert mi bajod a némettel? - érdeklődtem.
- Tudod, az a Tante valaki...
- Lisa?
- Mi? Mi van?
- Hát, Tante Lisa, a némettanár - emlékeztettem Őt kedvesen.
- Ismered? - érdeklődött az ismeretlen hang.
- Látásból. Mit tudsz róla? - faggattam tovább, csak ne tettem volna.
- Regélhetnék!
- Csak tedd! Ráérünk -biztattam.
- A hangja iszonyatos. Sőt kiabálni is szokott.
- Nem mondod! - hitetlenkedtem.
- Hallottad már? - kérdezett vissza a hang.
- Egy párszor volt hozzá szerencsém.
- Akkor tudod, miről beszélek - győzködött Gyula.
- Talán kiről! - javítottam ki.
- Mi van? - kérdezett vissza megint.
- Felejtsd el!
- Réka nem nagyon bírja a buráját!
- Mert?
- Mit mert? Hát tanár! - vágta rá gyorsan.
- Ja, s akkor már halált érdemel?
- Juj, de durva! Nem ezt mondtam! - javított ki.
- Na jól van.
- Csak egy kötelet - vágta rá még a hang.
- De rendes vagy!
- Tudom, ezért is bírja Réka az Én burámat! - hangzott öndicsérete.
- Most órán vagy? - kérdeztem tovább.
- Naná! Valahol lennem kell!
- Ingyen meleg, nemde?
- Mi van?
- Semmi. Felejtsd el!
- Tudod adni Rékát? - kérdezte.
- Várj, megnézem.
- Na? - sürgetett Gyula.
- Épp a második töri feladatát oldja meg éppen. Szerintem, most nagyon el van foglalva - hangzott a válaszom.
- Te mit csinálsz? - kérdezte.
- Megvárom, míg mindenki elkészül, azután ellenőrzöm a feladatokat.
- Mert?
Csend támadt.
- Mert ki vagy?
- Réka töri tanára - hangzott rövid válaszom.
Mély csend támadt.
- A... a német és a töri..... tanára?
- Pontosan.
Újból csend támadt.
Majd kattanást hallottam.
bontották a vonalat.
- Nos, mi a válaszotok az első kérdésre?...

A cikket írta: kiki64

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 26. 04:59
én sem értem, akkor nálunk miért nem megy ez, legalább is csak egy-két tanárnál, s ilyenkor mi leszünk, vagyunk a mumusok
no meg következetesség kérdése az egész, kedves Anubis
nemde?

:)
2010. augusztus 25. 22:04
Az én fiam iskolájában már az évnyitón megmondják a szülőknek, hogy ha bekapcsolva marad a telefon 8 óra után, akkor elveszik a gyerektől és csak a szülőnek adják vissza. Ha nap közben bármi történik a csemetével, úgyis a tanár hívja a szülőt. Órák után vissza lehet kapcsolni, hogy anyuka, apuka el tudja érni a gyereket. Szerintem ez jó módszer, bár egyszer én is mentem a fiam telefonjáért..:)))
2010. július 31. 08:11
köszönöm, hogy olvastátok az írásomat, aranyosak vagytok

:)
2010. július 31. 07:59
jó fej a tanár néni, díjazom, hogy ilyen belevaló
2010. július 31. 07:33
Nagyon tettszett! Aranyos történet,és jó hogy megírtad!!!! Puszi: Monic!!!!!
2010. július 31. 05:59
kedves Éva, jómagam sem vagyok mindig ilyen türelmes, de sokszor az olyen lépések jobban ráébresztik őket arra, hogy inkább megtegyék a megfelelő lépéseket, azaz kapcsolják ki

egyszer megesett az is, hogy még a mobilját használó gyerek volt felháborodva, hogy mindig hívják, zörgetik a telefonját, mert állandóan sms-t kap, ráadásul nagyon trágár

erre már csak azt volt a válaszom, hogy megérdemli és csak gratulálni tudtam az illetőnek, mennyi ideje volt a feladatok megoldása mellett - avagy helyett???

:)
2010. július 31. 05:54
nagyon jól látod, kedves Laura, fel kell még nőnünk nekünk, felnőtteknek is
persze, sokan vagyunk, akik már megtették, de a többit is rá kell vezetnünk
:)
2010. július 30. 22:14
A régi szép idők mikor kis papír galacsinokkal leveleztünk! Akkor nem volt mobil. Nekem is van, de valahogy érdekes belém belém nevelődött, hogy ha orvoshoz, vagy hivatalos helyre megyek automatikusan kikapcsolom és úgy lépek az épületbe. Mikor legutóbb anno menni kellett szülői értekezletre akkor is, mint szülő kikapcsoltam. Engem is zavarna, ha felkészülök és megtisztelek valakit a figyelmemmel, az mindenhova figyelne csak rám nem.
A türelmed határtalan, de szerintem ez hozzáállás és tolerancia kérdése is, mert bele gondolsz valahol az Ő lelkükbe is. Csak gratulálni tudok hozzád!!!!
2010. július 30. 21:41
Hát! Nem is tudom Kiki, hogyan tudod te ilyen türelemmel kezelni? Bizonyára bennem van a hiba, de én képes lennék mindenkitől elkobozni a mobilt, aki nem megfelelően használja. Persze értem én, jó a szülőnek, ha elérhető a csemetéje, vagy viszont. Nem alakult ki a készülék mellé a használati kultúra, ebben látom a gondot.

Ennél neccesebb már csak az, amikor a színházban bemondják az előadás előtt:
- Legyenek szívesek a mobiltelefonokat kikapcsolni az előadás idejére!
Mint a Reichstag , úgy égek. Felnőtt emberek nem tudják, akkor mit vársz a gyerektől?
Hatalmas baj van itt sok ember fejében...
2010. július 30. 20:24
valahogy így, de mindig falakba ütközünk, mert azok a fránya jogok!!!!
a villámdolgozattal is az a baj, hogy emiatt is feljelenthetik a tanárt
persze még engem sosem jelentettek fel, opsz, csak el ne kiabáljam
:)
azonban ez a diákom volt az egyik legjobb németesem
valahogy a szívembe tudtam zárni, persze nem megengedve neki mindent
2010. július 30. 13:03
ám a jogok csak is őket védik, mert hiába a házirend
azonban én ha elveszem, csak is a szülőnek adom vissza! persze ez sokkal rosszabbul esik, mintha beírnék
:)
2010. július 30. 12:51
Nálunk is a suliba diákok fülére van ragadva a mobil állandóan, egyszer aztán tényleg ott is marad. Inkább tanulnának, ahelyett, hogy a telefonnal szórakoznának.....
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: