Munkát keresek...
Látogatók száma: 68
Állás keresésem alkonyán találkoztam egy érdekes hirdetéssel. Asszisztenseket kerestek valahová, ám se a hely, se a tevékenység lényege nem volt megjelölve. Nosza, gondoltam. Ha már egyszer asszisztens vagyok, nem hagyhatom a kínálkozó lehetőséget elszaladni, feltárcsáztam a megadott telefonszámot.
Nos, elég kalandos volt rátalálni a cégre, mert a telefonban egy tört magyarsággal elhadart cégnevet hallottam, amit képtelenség volt megjegyezni. A cím pedig csupán az utca nevéből állott, a házszám megjelölése kiterjedt az egész utca hosszára. A kérdésre, hogy mit kell végül is csinálni, az volt a tömör válasz, betegeket kell kezelni.
Asszisztenseket keresnek. Ez volt a kulcsszó, ami miatt egyáltalán elindultam.
Már eleve komolytalannak ítéltem az egészet, így vittem a lányomat is, amit azért soha nem teszek meg, ha állásügyben járok. A cím, amit kaptam, csupán egy utcahossz volt, de majdnem egy kilométer egyik saroktól a másikig mind, mind 168 volt. A cég nevét pedig nem értettem, csak a koreai nevét, akivel a munkáról tárgyaltam. Ő Tánya. Te jó ég! Sose találom meg, gondoltam, de azért nem adtam fel, bementem vagy két helyre a megadott utcában, az egyik valami iroda volt.
Biztos elkerekedett a kockafejük, de megkérdeztem tudják-e ki a Tánya és hol lehetnek a koreaiak. Parányi töprengés után kitalálták, hogy biztosan az ágyasok azok. Na, gondoltam, jó helyre jöttem, az ágy mán’ megvan! S tényleg azok voltak. A cég neve fél méteres betűkkel hirdette magát a falon, majd kiverte a szemem, de hát nem tudtam. XXXXXXX. Ezt kellett volna megjegyeznem. Beléptem. S amit ott láttam, az valami elképesztő látvány, és még most se térek magamhoz.
Hatalmas hodályban, legalább ötven ágy volt, s rajtuk szinte mindegyiken feküdt valaki. Sűrűn egymás mellett, férfiak, nők vegyesen. Egy zöld lepellel fedve heverésztek, közben meg tombolt valami elviselhetetlen stílusú lárma, minden harmadik szólamban „xxxxxxx” felkiáltással. Természetesen az ágyak masszírozó ágyak voltak. Darabja 650 ezer forint. De nem ám eladás, a fő profil. Bár a cél ez. Reklám a javából! Minél többen menjenek oda heverészni, annál többen viszik a hírt, és aki lusta odajárni, elébb-utóbb úgyis megveszi az ágyat. A terem másik felében székek vannak, s ha betér egy „vendég”, azonnal anatómiai előadást tart az egyik „nővér”, a test meridián pontjairól, majd kezdetét veszi a torna. Tapsi-tapsi, hadova, hova szaladt a lova?
Ja, aztán mindenki megy, fehér pólót és gatyát ránt magára, s irány az ágy.
Tánya nem került elő, de egy bögyös szőke azonnal jött, közölte, hogy ő az igazgatóhelyettes, és majd ő elmondja, amit tudni szeretnék. Hát, olyan nagyon már nem érdekelt semmi, mikor ezt a látványt az agyam felfogta, elég volt két perc...
De gondoltam, azért még tíz percet rászánok, ha már megtaláltam, hátha megtudok valami érdekeset is, no meg baromira izgatott, hogy ezért ugyan mit fizetnek? Mi a munka? Ez nem hagyott nyugodni.
Kérem szépen, megtudtam.
„Vidámkodni” kell. Meg énekelni.
- Mit kell énekelni?- Kérdeztem, miközben dobtam egy hátast.
- Na, hát, amit mindenki ismer. Mondjuk azt, hogy „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” Meg ilyesmiket - jött a válasz. - Meg beszélgetni kell, és a tornát ( ami hadonászásból és tapsikálásból állt) levezényelni. S nagy nehezen még azt is elárulta, hogy mindezért tisztán fizetnek bruttó nyócvan’ ezret, de próbaidő után felmehet ez az összeg akár nyócvanötre’ is.
Ahogy ott álltunk az ágyak szélén, egy öregasszony sorozatot ropogtatott a zöld lepel alatt.
Lányom, aki a szőnyegen ücsörgött a téma alatt, egyszer csak megszólalt.
- Anya, menjünk már, ez olyan gagyi!
Bögyös szőke hirtelen elviharzott egy vendég mellé, sürgős takargatni valója akadt. Én meg eltöprengtem, hogy micsoda gané egy ember vagyok, mert ha elvállalom, akkor tuti senki nem vesz majd ágyat, mert mindenki engem akar majd hallgatni, amint dalra fakadok.
Így, hát nem vállaltam, szépen elsétáltunk haza, és az óta is töprengek, betartsak-e a cégnek?
Hozzászólások
időrendi sorrend
Azóta már a platina CD-ket nyomatnám! ;) Köszi neked! Pussz.
Érdekes elképzelései vannak néhányaknak, hogyan kell "üzletet" csinálni. Hm... Ez olyan abszurd. De mi van ha ott csináltál volna énekesi karriert? :)
Üdv:Ailet