Nyúlvadászat

Látogatók száma: 102

Hideg, havas téli nap volt. Két vadász indult útjára a hólepte vadászmezőn. Az egyik Tibor, a másik Tóni. Gondolták, hátha valamit sikerül puskavégre kapniuk. Csendes volt a mező, csendes volt az erdő. Csak a hó ropogott a talpuk alatt.
- Te Tóni bátyám! Úgy látom a mai vadászat nem lesz sikeres. Éhen maradunk. - mondta Tibor.
- Ugyan már, ne légy ilyen borúlátó! Még alig kezdtük el a vadászatot. Nem fog az ölünkbe hullani a zsákmány. - felelte Tóni.
Tovább sétálgattak néma csendben. Egyszer csak neszt hallottak. Mindketten meredten álltak meg. Mozdulatlanul figyeltek.
- Á! Semmi! Csak egy veréb ugrándozott a nádasban. - szólt Tóni.
- Tudod mit Tóni bátyám! Közelebb megyek, megnézem vannak-e fiókái. Hátha fejősveréb. Legalább madártejet ehetnénk. - vette humorosra a dolgot Tibor.
Ez a Tibor nagyon vicces ember hírében állt. Volt humora, ennek ellenére szigorú volt. Fiatalabb korában rendőrként dolgozott. Tisztelték, egyben utálták az emberek, mint a rendőröket általában. Az egyik szolgálat alkalmával nagyobbik lányát magával vitte. Sokat voltak együtt, szerették egymást. Igazi apa-lánya kapcsolat volt, amely nem tartott örökké. Sajnos! De nem is ez a lényeg.
Tibor az elhagyatott földutakat rótta rendőrautójával. Arra jártak az ittas, vagy a jogosítvány nélküli sofőrök. Egy ilyen túra alkalmával meglátott egy érdekes útpályán közlekedő motorost. Hol az út jobb szélén, hol pedig a bal szélén közlekedett.
Megállította a férfit.
- Jó napot kívánok! Személyi igazolványt, vezető engedélyt kérnék szépen! - szólt illedelmesen a rendőr a férfihez, aki alig állt a lábán.
Az előkotorta zsebéből az iratait! Elég viseletes volt szerencsétlen személyi igazolvány. Átadta Tibornak, aki így szólt:
- Maga köteles vigyázni a papírjaira! Nem lehet, hogy így nézzen ki az igazolványa!
- Igen, Köteles Jánosnak hívnak, és megittam egy felest, és két üveg sört! - válaszolta a férfi zavartan.
- Nem az kérdeztem, hogy hívják! Azt mondtam, köteles az irataira vigyázni! - szólalt meg Tibor.
- Jajj! Én meg már azt hittem, látszódik rajtam, hogy ittam! Úgy megijedtem! - hebegte a kissé illuminált állapotban lévő férfi.
Erre a mi rendőrünk elmosolyodott, elkérte az indító kulcsot. Azt mondta a férfinek, hogy most szépen tolja haza a motort, és nála, józan állapotban átveheti a kulcsot a rendőrkapitányságon. Mondanom sem kell, nagyon örült az úriember, hogy ennyivel megúszta a dolgot.
Térjünk vissza a vadászathoz.
A hó sima, érintetlen volt, sehol egy állatnyom. Még a madarak szárnycsapása sem látszódott a levegőben.
Egyszer csak Tóni hirtelen megállt, mint akinek földbe gyökerezett a lába! Érdekes dologra lettek figyelmesek.
A mező közepén volt egy ottfelejtett széna bála. Mit láttak? Körülötte nagyon sok nyúl falatozott. Mintha körbe ülték volna a terített asztalt.
- Vajon hogy kellene csinálni, hogy egyszerre az összes nyulat le tudjuk lőni? Jó vicc lenne! - szólalt meg Tóni, miközben gondolkodóba esett.
Tibor kitalálta, mert hát mindenre volt valami jó ötlete. Egy kis árok mellett ácsorogtak éppen. Arra gondolt, hogy ha beletenné a puskát az árokba, és rálépne a csövére, az félkör alakban hajlana meg. Ezután biztos lenne a találat. A sörétek a lövés alkalmával körbe járnák a bálát, így minden nyulat sikerülne sorban elejteni.
Ezen az ötleten akkorát nevettek, hogy az összes nyúl elszaladt.
Ennek köszönhetően vidáman, de zsákmány nélkül tértek haza.