újabb események régebbi események további események
20:50
Pinokkió új cikket töltött fel
20:36
Pinokkió módosította a cikkét
20:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:41
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
10:39
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
00:22
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
02:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:56
Pinokkió módosította a cikkét
21:06
Pinokkió új cikket töltött fel
09:11
SExolagonna regisztrált a weboldalra
20:43
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
20:42
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:45
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
17:54
Simon módosította a cikkét
17:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:47
Pinokkió módosította a cikkét
11:39
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:39
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Orvosnál várakozva ...

2010. szeptember 24. - Látogatók száma: 70

Vannak ,akik a betegségüket tragikusan élik meg ,pedig igazából nem is annyira betegek ,mint esetleg Rákos társaink.Mégis nekik panaszkodnak a legtöbbet ,őket meg nem hallgatva zúdítják rájuk problémáikat.Őket,nem kérdezik betegségükről ,elkerülik őket.

Telefonon lebeszélt időpontban, a délelőtti órákban megjelentem az orvosnál.Ahogy beléptem ,nagyon meglepődtem.Sok volt a várakozó.Minden ülőhely foglalt volt.Nagy nehezen oda álltam az ajtó elé és vártam,közben körülnéztem.Nagyon sok idős ember várakozott.

Az orvos ajtaja előtt várakoztam.Egy rövid ideig álltam ,majd megszólítottam idős embereket . Megkérdeztem tőlük, ki után következem?Nem szeretnék senki előtt bemenni,mondtam nekik mosolyogva.Ők azt válaszolták ,hogy máshova várakoznak ,nem oda ,ahova én.Egyedül álltam az ajtóban tovább.Eltelt már sok idő ,mire ránéztem az ajtóra és olvasni kezdtem az oda kiírt szöveget.Rendelés ezen a napon délután.Elnevettem magam és az idősek felé fordulva azt mondtam ,hogy feleslegesen álltam itt eddig ,mert ma csak délután rendel, nekem mégis azt mondták jöjjek délelőtt.Biztosan ők is megfeledkeztek arról ,hogy ma nincs rendelés.Nevettem tovább.Az egyik idős néni mondta ,hogy ne menjek el. Valaki bement ,mert mégis szólították.Gondoltam bekopogok.Megkérdezem van -e rendelés?Ahogy bekopogtam ,a sor legvégéről mosolygós arccal odafutott hozzám egy kis nő. Nevetve ,kedvesen azt mondta ,hogy nem érti ő sem ezt az egészet ,hiszen őt is most hívták.Ekkor már ketten álltunk az ajtó előtt.Olyan hihetetlen volt .Szinte egyszerre kezdtünk egymás fele nyitni ,ismerkedni.Ő is mosolygott ,én is.Mondta mennyi idős .Én is éppen annyi idős vagyok ,mint ő .Feleltem neki.Beszélt a Családjáról ,én is.Megkérdezte mi a problémám ,mivel jöttem ? Ő is a kérdésemre elmesélte az ő baját .Aki látta ,nem hitte volna el azt ,hogy ő nagyon beteg.Betegsége ellenére mégis tudott mosolyogni ,kedves lenni mindenkihez .Velem meg abban a pillanatban nagyon összebarátkozott arra a kis időre ,míg várakoztunk.Ahogy elkezdtünk beszélgetni,nem is vettük észre ,hogy már nagyon sokan vannak körülöttünk .Két teljesen egyforma természetű ember találkozott akkor ott össze.Persze ,hogy ki volt zárva körülöttünk a külvilág.Minden a nevetésről szólt , beszélgetésről szólt.
Mesélte nevetve,hogy ő már,járt úgy,hogy az orvosok nem hitték el azt ,hogy beteg ,mert nevetett.Nem akarták megvizsgálni.Meséltem neki nevetve ,hogy én is jártam már így ,nem is egyszer,de úgy is ,hogy a Családtagjaim sem hitték el,hogy rosszul vagyok. Így mindig magamnak kellett hívni az orvost , vagy Mentőt.Az első akkor volt ,meséltem neki tovább,mikor megszültem a második fiamat és trombózis gyanús voltam.Hívtam az orvost ,hogy rosszul vagyok.Aki jött is gyorsan amikor elmondtam neki a tüneteket ,majd belépett a szobába ,megkérdezte ,hol a beteg.Én ott feküdtem az ágyon és integettem neki ,közben nevettem . Mondtam neki , itt vagyok doktor úr.
Erre ő nagyon ideges lett ,majd azt mondta , még egyszer ne merjek vele szórakozni. Elindult ki a szobából .Rémülten szóltam utána ,hogy nehogy itt hagyjon doktor úr. Én tényleg rosszul vagyok.Idegesen visszafordult ,megvizsgált,gyorsan hívta a Mentőket.Erre a kis nő is kezdett volna mesélni tovább ,hogy ő még akkor is nevet ... Erre én már mivel tudtam ,hogy ő is hasonló ember,mint én is vagyok ,már folytattam is tovább amit ő elkezdett...Tudom .Válaszoltam nevetve azt is ... Akkor is nevet ,ha már kínjában,fájdalmában nevet ,de mindenki azt hiszi ilyenkor,nincs semmi baja.Mondja ő ,hogy így van és már megint ketten nevettünk tovább.
A nevetést én szakítottam meg beszélgetéssel . Elmeséltem neki ,amikor voltam egy komolyabb vizsgálaton valamikor régebben.Mielőtt a műszerek alá feküdtem volna ,azt mondtam nagyon határozottan az orvosnak,hogy úgy vizsgáljon meg ,hogy nekem nem lehet semmi bajom!
Az orvos ledöbbenve megkérdezte ,hogy magának nem lehet?
Én nagyon határozottan azt feleltem akkor neki ,hogy nem bizony !Nekem van 3 gyermekem,ebből 2 beteg ,1 meg még pici.Nekik még szükségük van rám.Ezek után feküdtem csak fel az asztalra.A vizsgálat után odaszóltam az orvosnak és azt mondtam,hogy na ugye ,hogy nincs semmi bajom!Tudtam én!
Az orvos elnevette magát ,majd azt válaszolta ,hogy nincs bizony.
Nem is volt ,meséltem tovább nevetve a kis nőnek,csak nem tudtam a lábamon megállni...Jókat nevettünk mind a ketten ezen is.Erre ő is elmesélt egy történetét .Megműtötték , majd kiderült ,hogy rákos.A kezelésekkor mindenkinek elment a haja,csak az övé nem.Mindenki irigyelte ezért és mondták neki,hogy milyen jó neki ,mert neki megvan a haja és látszik ,hogy semmi baja nincsen.Ő azt válaszolta ,hogy örüljenek neki ,mert nekik kinő ,amit eltüntettek a kezeléssel,de amit neki eltüntettek ,az soha nem fog már neki kinőni,ha haja az van is.Ekkor elmesélte nekik ,hogy ő bélrákos és az mivel járt a műtét.Ők erre már azt válaszolták ,hogy akkor inkább legyenek kopaszok mert ami a bélműtéttel jár ,ők azzal nem tudnának együtt élni.Elmesélte ,hogy őt nem zavarja,megszokta.Már nem tartja betegnek magát még akkor sem ,ha fél évente jár vizsgálatokra,vérvételre.A műtét maga 8 éve volt.Kívülről nem is látszik semmi,nem is érezhető.Fájdalmai szoktak lenni ,de nem mindig .Azt is megszokta .Furcsa lenne és hiányozna neki ,ha nem fájna valamilyen.Felelte ő.Megfelelően kezeli és betart mindent amit elmondtak neki ,hogy ne érjék kellemetlenségek ,ha megy valahova,vagy ha van nála valaki vendég.Mesélte ,hogy mindenki megállítja ,megkérdezik hogy van ,de soha nem hallgatják meg ,hanem mindenki rögtön a saját problémáját kezdi mesélni neki ,hogy ők mennyire betegek,de őt mivel soha nem hagyja el magát ,senki nem tartja annak.A Család sem veszi észre,mert nem hagyja el magát.Amikor meg beteg...kezdte ő ...majd folytattam tovább én nevetve...Bebújunk a takaró alá és szenvedünk ,mint a kutya .Olyankor senkinek nem vagyunk otthon,mert nem szeretjük ,ha más látja a fájdalmunkat és ha szenvedünk.Nevetett ő is nagyokat és helyeselt mindent amit én elmondtam .Tovább mesélte nevetve azt ,hogy ő mindenkinek segít,ha segítséget kérnek tőle .Elnevettem magam ,majd mondtam,hogy én is ilyen vagyok.Az egyedüllétről elmeséltem a tapasztalatomat,hogy mind nagyon erősek és szívósak,akik sokáig voltak egyedül és csak magukra számíthattak,senki másra.Mondta ,hogy így van ,mert ő is sokat volt egyedül ,majd megtalált valakit,aki a társa lett ,közben meg jött a betegsége . Nem lett semmi baj,változás az életében .A kapcsolata sem ment tönkre.Elfogadta,megszokta mindenki a betegségével együtt .A párja is.Mesélte ,hogy a Családjában más is van aki bélrákos,mint ő ,csak neki sokkal könnyebb volt elfogadni ,mint akkoriban neki ,mert látja azt ,hogy neki "nem lett semmi baja".Neki meg magának kellett ezt is leküzdenie,elfogadnia.
Ahogy így beszélgettünk ,nagyokat nevetgéltünk közben,nyílt az ajtó és engem behívtak .Még soha nem sajnáltam ennyire ezt ,hogy sorra kerültem, mint akkor.Nagyon jól éreztem magam egy hasonló mosolygós ,életvidám emberkével ,mint én magam is vagyok.A sors akarta azt ,hogy most összetalálkozzak vele és nem véletlenül sodorta a kedves nőt felém.Erőt adtunk most egymásnak a tovább folytatásra.Végre ő is beszélgethetett valakivel ,aki őt is meghallgatta ,nem csak ő hallgatott meg másokat.Nagyon jól éreztem magam az ő társaságában.

Ahogy beszélgettünk ,mindenki hallhatta beszélgetésünket.Akik betegek ,biztosan őt hallva megnyugodtak ,elgondolkodtak .Talán már nem is érzik magukat annyira betegnek ....

A cikket írta:

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 24. 10:40
Léna sajnos a betegség nem válogat, és amíg nics benne a "nyakunk", másképp látjuk, sajnos az emberek olyanok, hogy sokszor az aki tényleg beteg nem panaszkodik annyit, mint, akinek kevésbé van nagy baja nem? Jó írás, szép napot! Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: