Osztozkodók

Látogatók száma: 46

Marót ma reggel is korán kezdi a műszakot. Megrakja tüzelővel a kazánt, még fűteni kell az üvegházakat, mert hidegek a reggelek és nappalok. Jól jövedelmez a vállalkozása, melyet a szülei telkén végez, mert ott adottak a körülmények. Négyen vannak testvérek és a szüleik úgy gondolták, hogy majd egymás mellett laknak mindannyian, így megvették apródonként a mellettük lévő három telket, ahová építhetnek a gyerekek, a legkisebb meg majd az ő házukban lakhat. Csakhogy az élet felülírta elképzelést, mert hárman kirepültek, másutt élnek a családjukkal, mindössze Jázmin maradt velük, aki nem ment férjhez. Emese a harminc kilométernyire lévő településen lakik három gyerekével és a férjével, Geréb pedig a fővárosban lakik jól kereső feleségével és gimnazista lányaival. Marót is a városban lakik, ott dolgozik a felesége, lányai pedig kezdő diplomásként a fővárosban maradtak. Marótnak csak a vállalkozása van itt, a szülői ingatlanon, melynek használata fejében felújította a szülői házat és évtizedek óta fizeti annak rezsijét, sőt, a mindennapi megélhetés költségeit is fedezi, ennek köszönhetően a szülők nyugdíjukat kedvteléseikre fordíthatják. Utazgatnak, fürdőbe járnak és a népes család valamennyi születés- és névnapját együtt ünneplik hatalmas családi vacsora vagy ebéd keretében. Soha senki nem kérdezi, honnan van a traktára a pénz, hiszen hallgatólagosan tisztában vannak azzal, hogy Marót a vállalkozásából fedezi az enni- és innivalókat.

Kisüt a nap, ettől már jobb a kedve. Ma kell leszedni a paprikát és a paradicsomot, délután kettőkor jön érte a kamion. Nyolcra jönnek az alkalmi munkások, hárman is, mert kapkodni kell magukat ahhoz, hogy a két üvegháznyi termés időre a rekeszekbe kerüljenek. Maga is velük dolgozik, nehogy hibás áru is kerüljön a szállítandók közé. A sárgarépa és fehérrépa, meg a retek egy hét múlva lesz leszedhető állapotban és akkor a helyére kell tenni a következő állományt.

Egy állandó alkalmazottat foglalkoztat, mert egyedül nem bírna a kertészettel. Papa sokat segített neki, míg jól bírta magát, ám egy éve betegeskedik, folyamatosan gyengül, és az orvosok szerint gyógyíthatatlan a betegsége, ezért a családnak számítania kell Papa egészségügyi állapotának folyamatos romlásával. Időnként felturbózzák a kórházban, majd hazaengedik, ám a két kórházi kezelés közötti időszak egyre rövidebb. Mama külön főz neki, ápolja, lesi minden kívánságát, ennek ellenére Papa egyre nyűgösebb, hol jobban érzi magát, hol meg rosszabbul, csak az a biztos, hogy elillant a régi jó kedélye, és szinte semmivel sem sikerül visszavarázsolni a régi énjét.

Mielőtt megérkeznek az alkalmi munkásai, ellátja a jószágokat. Megeteti a tyúkokat, kacsákat, a süldőket és a két anyadisznót, kialmoz alóluk, összegyűjti a tojásokat, amelyeket anyja jó pénzért elad a piacon.

Érdekes, egy hét múlva itt a húsvét, és felesége ismét a piacon veszi a tojásokat, mint az elmúlt huszonhat évben. Bezzeg anyósáék mindent felpakoltak, amikor meglátogatták őket az ország túl felén. Anyagilag is segítették őket, amikor ifjú házasokként letelepedtek a városban, még a lakásbérleti díját is évekig fizették.

Megszokott mozdulatokkal végzi a munkáját, a kutyák még körbe futják néhányszor a telket, mert pontosan tudják, hogy fél óra múlva kapják a reggelit.
- Gyere, kisfiam, kész a reggeli! – kiált utána az anyja, máris megy vissza a konyhába, mert a Papát nem lehet egyedül hagyni.

Éhes, és muszáj reggeliznie, mert kemény nap elé néz, de mégsem akaródzik bemenni a nagy konyhába, ahol az asztalon már várja a reggeli. Jázmin, Papa és Anya csak bámulnak maguk elé. Halkan szól a rádió, valahonnan informálódni kell, bár ezen a reggelen senki sem figyel a hírekre.
Marót elfoglalja helyét az asztalnál, erre Papa elmondja az asztali áldást, utána hozzákezdhetnek a reggelihez.
Vajjal megken magának egy nagy szelet kenyeret, tesz rá néhány karika kolbászt és zöldpaprikát, majd belekortyol a csészéjébe készített teába. Közben Jázmint figyeli, aki nagy lelki nyugalommal eszegeti a két tojásból készült rántottáját és a tányérja mellett ott a két nagy szendvics, az lesz az ebédje, mert így az olcsóbb, majd este itthon eszik meleg ételt.

Általában álmos macskához hasonló a húga, itthon kevés szalmaszálat tesz keresztbe, mondván, hogy két állása van, egy hatórás meg egy négyórás, és azok mellett neki másra már nincs ideje és energiája sem. Még sohasem merte megkérdezni tőle, hogy miért nem ad egy fillért sem a közösbe, miért nem tankolja meg soha a kocsit, amit viszont szeret használni, s egyáltalán, mennyi pénze van, és mire gyűjtögeti, ha nincs se kutyája, se macskája. Nővérének és bátyjának legalább ott a családja, előbbinek három fia, utóbbinak két lánya van, és a gyerekek még otthon laknak, érthetően kell nekik a pénz, mert minden fillért kétszer is elkölthetnének, akkor is kevés lenne.

Megszólal a bejárati kapu csengője, Marót leteszi kezéből a félig elfogyasztott kenyerét, megköszöni a reggelit és megy kaput nyitni.
A három kisegítő asszony egyszerre ért ide Bajnokkal, az alkalmazottjával, és máris vidáman viccelődnek a kapu előtt. Vezeti is őket a kertbe, az üvegházakhoz, és beindítja a munkát. Maga is beleáll a munkába, hogy gyorsabban haladjanak. Gyorsan jár a keze, messze megelőzi a többieket. Gondolatai egyre a két nappal korábbi eseményeken járnak.

Vasárnap reggel beállított Pestről a bátyja, és olyan gondterheltnek látszott Geréb, hogy azt hitte, valami nagy baj történt vele. Hiába kérdezgette, csak mismásolt, végül kibökte, hogy várják meg a nővérüket, Emesét is, mert itt az ideje, hogy leüljenek beszélgetni. Jázmin is izgatott volt, nyilván vele már többet tudatott a bátyjuk, de Marótnak dolga volt a kertészetben, a jószágokat is meg kellett etetnie, ezért éppen csak a mise előtt fél órával került elő, amikor az egész család kiöltözve készen állat arra, hogy elinduljanak a misére. Papa nagyon gyengének érezte magát, s végül otthon maradt.
Délben megebédeltek és éppen a kávéjukat itták, amikor beállított Emese, nagy hangon ecsetelte kamaszkorú Suzukiján észlelt bajokat, majd szüleit rávette, hogy pihenjenek le, majd ő elmosogat. Sok mosogatásra nem volt szükség, csak a mosogatógépbe kellett bepakolni az edényeket, de mindegy.
- No, ez megvan! Melyik kocsival menjünk? Gerébé a legnagyobb, abban legalább kényelmesen ülhetünk!
- Hát, jól van – egyezett bele fanyalogva bátyjuk, de mert kifogással élni Emese javaslata iránt.
- Egyáltalán, hová megyünk? És miért? – kérdezte Marót, mire csak legyintett a nővére, hogy majd megtudja, de most igyekezzenek, míg az öregek pihennek.

A húsz kilométernyire lévő fogadóba mentek, annak is a külön termébe, melyet ingyen bocsájtott rendelkezésükre a tulajdonos, miután felesége Emese kolléganője, és egyben barátnője. Tette azt abban a hiszemben, hogy jó célt szolgál e nemes tettével.

Üdítőket kértek és végül Geréb vezette fel a szokatlan összejövetel célját:
- Nézzétek, mindannyian tudjuk, hogy nagyon beteg Papa, legfeljebb fél éve lehet hátra. Az is nyílt titok, hogy Marót a szüleink ingatlanára telepítette vállalkozását, anélkül, hogy bennünket megkérdezett volna.
- Miért kellett volna tőletek engedélyt kérnem? Elég tisztességesen megfizetem a használati díjat, de ezt ti is tudjátok! – háborodott fel Marót.
- Nyugi, öcskös, tudjuk! – vágott közbe Emese. – Hallgassuk meg, mit akar Geréb.
Jázmin úgy viselkedett, mintha őt egyáltalán nem érintené a dolog.
- Szóval, arra a következtetésre jutottunk Emesével – folytatja Geréb-, hogy osztozzunk meg előre a Papa vagyonán, hogy később ne legyen vele se gond, se vita. Tudjuk, hogy Marót felújította a házat, komfortosította, de ez főleg azért kellett, mert a kertészetet is fűteni kell. Az sem kérdés, hogy Jázminnak sincs hová menni, elvégre nem ment férjhez, és negyvennyolc évesen is a mama kedvence kislány maradt. Javasoljuk, hogy fizessétek ki a kettőnk részét, és úgy osztoztok a házon, ahogyan csak akartok.
- Nekem nincs pénzem! – szólalt meg Jázmin. – Egyébként is, miért adnék nektek egy fillért is, amikor az ingatlan negyede az enyém lesz!

Marótban még most is forr az indulat, ahogyan visszaidézi a két nappal korábbi történéseket, olyannyira, hogy a kezében lévő, paprikával teli rekeszt a lábára ejti.
- Jaj, Főnök, hagyd csak, menj a dolgodra, majd szólok, ha mindent leszedtünk és át kell mennünk paradicsomot szedni.
- Rendben van, Bajnok, fél óra múlva itt leszek!

Átmegy a legtávolabbi üvegházba, beindítja a permetező locsolást, kinyitja a szellőző ablakokat és leül a palántanevelő ládák egyikének szélére. Sajog a lába, még jó, ha nem tört el. Egyik baj jön a másik után.

Igaz, hogy amikor húsz évvel ezelőtt megállapodott a Papával abban, hogy vállalkozni kezd a szülei ingatlanán, szóba került az is, hogy majdan megváltja testvéreitől az ingatlant, és ideköltözteti a családját, azért is laknak albérletben a mai napig, de az eszébe sem jutott volna, hogy még Papa életében egyezkedjen a testvéreivel.
Akkor, ott, a panzióban, rádöbbent, hogy harapófogóba került, mert a közel ötvenmilliós beruházását nem lehet a telekről csak úgy elvinni, az ahhoz felvett bankhitele is éppen csak lejárt. Most kapna végre egy kis lélegzetet, erre letámadja a bátyja és a nővére, követelve a jussukat, mintha neki glédában állna a pénze.
Emese a járásban szinte valamennyi potentátot ismer, ezért már azt is megtudakolta, mennyit érhet az ingatlan. Három órán át szabályosan veszekedtek az ingatlan forgalmi értékén, és Marót nagy nehezen tudta meggyőzni őket arról, hogy a hagyatéki érték nem annyi, mint az üresen álló ingatlané, hiszen Mama is ott lakik és Jázmin is.
- Nekem az is jó, ha bérleti díjat fizetsz a használatért, mondjuk havi ötszázezret! – jött ki a farbával Emese. – Fele az enyém, fele meg Gerébé lesz. Nézd, nekem három fiam van, sokba kerülnek.
- Lehet, nővérkém, nem vitatom! – replikázott Marót. – Nekem is ott vannak a lányaim, már végeztek az egyetemen, de albérletben laknak, egy vagyonért, és mindketten hamarosan doktorálni akarnak, azaz még tanulnak néhány évig. Mit gondolsz, mennyi kerülnek?
- Ha már itt tartunk, nagyon jól tudjátok, hogy az én két lányom még csak középiskolás, nekem nincs állandó munkám, abból élünk, amit a feleségem keres.
- Nem hiszem, Geréb, hogy hídmérnök létedre nem találnál munkát, ha keresnél! – mordult a bátyjára, aki a megjegyzését egyszerűen elengedte a füle mellett.

Jázmin továbbra is egykedvűen hallgatta testvérei veszekedését, és eszébe sem jutott, hogy segítsen Marótnak, pedig neki köszönhette, hogy egyetlen fillért sem fizet a háztartásba, ingyen eszik, iszik, lakik, gyakorlatilag alig költ valamit, ezért szépen gyarapodik a bankszámlája.

Végül megállapodtak abban, hogy Marót fizet a bátyjának és a nővérének tíz-tíz millió forintot, egy hónapon belül. Ennek fejében lemondanak örökségükről Marót javára és Jázmin egynegyed részben az ingatlan tulajdonosa és használója marad.
- Azért jó lenne, ha ezt ügyvédi megállapodásba rögzítenének! – szólalt meg Jázmin, mert ez már neki is érdeke lenne. – Majd keresek egy jó ügyvédet!

Ma délután ötre kell menni a megyeszékhelyre, ahhoz a híres ügyvédhez, aki a legkényesebb ügyeket is felvállalja. Megfogadták, hogy a megállapodásukról senkinek sem beszélnek, még a családtagjaiknak sem.

- Főnök, - lép be az üvegházba Bajnok – leszedtük a paprikát, mennénk a paradicsomot szedni. Nézd meg, kérlek, sokkal kevesebb az érett benne, mint amire számítottunk. Hanem a retekből köthetnénk ötösével vagy kétszáz köteget, legalább a ritkítástól a többi jobban növekedne. Belefér a napszámba, majd bedobom magam és meghajtom az asszonyokat!
- Készen lesztek vele három órára? Akkorra jön a teherautó.
- Persze, készen leszünk.
Azt szereti Bajnokban, hogy a harmincas évei közepén járó fiatalember örökké vidám, pedig két gyereket nevel maga is és a felesége óvodai dadusként minimálbért keres. Marót is hivatalosan annyira jelentette be Bajnokot, de százötvenet fizet neki, mert amint elkezdődnek a földeken a munkák, azokban is nagy hasznát veszi.
Maróttal ellentétben, Bajnok kiválóan kommunikál az alkalmi munkásokkal, állandóan viccelődik, mégis megy a munka.
Jobb, ha elkészíti a számlát, és korán megeteti a jószágokat, mert a megyeszékhelyről már nem jön vissza, egyenesen megy haza. Kifizeti a napszámosokat, háromezer forintot ad nekik fejenként, és vihetnek maguknak paprikát és paradicsomot is.
Megizzadnak Bajnokkal, mire felpakolják a teherautóra a teli rekeszeket. A sofőr átveszi a szállítólevelet és a számlát, és negyed ötkor kihajt a telekről.

Marót tusol, átöltözik, és amikor anyja kérdi, hová megy, azt válaszolja, hogy dolga van a bankban. Ez egyébként igaz, még annak is utána kell néznie, hogy mennyi hitelt tud felvenni, mert a nélkül nem tudja kifizetni a testvéreit.

Az ügyvédnél már ott várják a testvérei, mert tíz percet késik. Ennyi idő elég ahhoz, hogy ismertessék Majláth ügyvéd úrral jövetelük mibenlétét, aki eleinte nem szól semmit, csak hümmög, majd lekéreti a titkárnővel a szülői ház tulajdoni lapját, és a mellette lévő három telekét is.
- Örülök, uram, hogy jelenlétével, ha késve is, de megtisztel bennünket! – szúr oda Marótnak. – Hölgyeim és uraim! Sajnálattal kell tájékoztatnom önöket arról, hogy számos ok miatt, nem áll módomban a kért okirat elkészítése. Felhívnám szíves figyelmüket arra a tényre, hogy a házas ingatlan még mindig édesapjuk szüleinek a nevén van, továbbá élő ember jövendőbeli hagyatékáról a reménybeli örökösök nem rendelkezhetnek. A három építési telek valóban szüleik tulajdona, fele–fele arányban. Annak nem látom akadályát, hogy édesapjuk adjon nekem megbízást a nagyszülői ház tulajdonjogának rendezésére, valamint végrendeletének elkészítésére. Tessék a névjegyem, bármikor kérhetnek időpontot. Most pedig elkészítem a számlát. Megkezdett óránként ötvenezer forint a tiszteletdíjam. Kinek a nevére írjam a számlát?

Fél hatkor a négy testvér már a parkolóban tárgyalja meg az eseményeket.
- Akkor sem hagyom a jussom! – dohog Geréb. – Emese, beszélj a Papával, elvégre te vagy a kedvence! Nekem pénzre van szükségem!
- Akkor menj dolgozni, bátyus! – vágja rá Jázmin.
- Miért nekem kellene Papával beszélnem? Elvégre Marót érdeke, hogy az övé legyen az ingatlan! – méltatlankodik Emese.
- Ejnye, gyerekek, méltatlan hozzánk ez a veszekedés.
- Jó, majd én beszélek papával. – zárja le a vitát Jázmin. – Emese, hazaviszel?
- Persze, gondolom, Marót innen egyenesen hazamegy.

Téved a két nővér, mert Marót valóban hazafelé veszi az utat, ám útközben megáll az egyik ügyvéd ismerősénél, hogy a három telekre adásvételi szerződést írattasson vele. Már másnap aláíratja a szüleivel, hogy legalább arra ne legyen később gondja. A szülői házat pedig esze ágában sincs megváltani, majd szolgalmi jogot jegyeztet be rá, a telkekhez vezető közművezetékekre vonatkozóan.

Ügyvéd barátja megígéri, hogy másnap reggelre elkészíti és átküldi neki e-mailben az adásvételi szerződéseket. Nyomtassa ki azokat hat-hat példányban és írassa alá a szüleivel. Másnap már hozhatja is vissza, és ha igyekszik, még aznap ellenjegyezve beadhatja a földhivatalba is.

Jázmin kiszáll a Suzukiból, elköszön Emesétől, aki igyekszik haza, mert mérges lesz az ura, ha késik a vacsorával. Mindhárom fia otthon lakik, az ingyenes mamapanzióban, ezért nagy mennyiségű és tápláló ételt kell főznie.

Meglepődik Jázmin, vendég van a háznál, Géza bácsi, a Papa öt fivére közül a legfiatalabb. A konyhában beszélgetnek. Mama jó háziasszony módjára borral és pogácsával kínálja a vendéget, aki úgy tűnik, fogyasztja is azokat. Papa arca piros, mint a pipacs, keze enyhén remeg.
- Csókolom, Géza bácsi!
- Szervusz, kislányom! Már azt hittem, hogy nem jössz haza időben és elkerüljük egymást! Szóval, éppen arról beszélgetünk az öcsémmel, hogy rendezni kellene a ház dolgát. Tudod, ő maradt a szüleinkkel, mint legkisebb gyerek, aztán itt is maradt. Mi meg nem adtuk be hagyatékra az ingatlant, de itt lenne az ideje, hogy tisztázzuk az ingatlan tulajdonjogi helyzetét.

Fordul egyet Jázminnal a világ, kiszalad az udvarra. Farkcsóválva rohannak hozzá a kutyák, örvendezve körbeveszik, mert ilyenkor mindig kapnak tőle néhány finom falatot.
Nincs finom falat, a simogatás is elmarad.
Elsírja magát és könnyein megcsillan a sápadt hold fénye.

A cikket írta: Yolla

támogatóink