Paraziták... 1.
Látogatók száma: 108
Vannak olyanok is, akik nem a vérünket szívják, hanem a pénzünket, vagy az erőnket? Vagy mindkettőt?
Ez a kis történetem, 2001- júniusára, nyúlik vissza, amit most megosztok veletek.
Csodásan indult az a napom! Autó alkatrészekért mentem Osztrákba. Egy régen bejáratott helyre, ahol igen olcsón szereztem be a cuccokat. Szinte majdnem ingyen, mert ez a hely egy zúzda volt. Én anno, szabadúszó voltam, és használt alkatrész beszerzéssel is foglalkoztam. Nagyon jó biznisz volt számomra!
Azon a reggelen 5-kor keltem, és a kávézás után nekiindultam az arra a napra tervezett programomnak.
Azért ez nem mindennapos elfoglaltság volt. 8,30-kor oda értem Fürstenfeldbe, 240 km kocsikázás után a beszerző helyemre. De ezt megelőzően útközben betankoltam Königsdorfban a benzinkútnál fűtőolajjal kannákba, mert a kocsiba közvetlen tilos volt.
Akkoriban a dízelolaj ott volt 11 schilling, a fűtő pedig 7. Nagy difi volt ám ez! Főleg tele tanknál! Mi több, még ment is tőle nagyon jól a verda. Talán még jobban is mint az itteni gázolajtól.
Akkoriban egy 1,9-es turbó dízel Audim volt. Amikor megérkeztem Josef, a tulaj nagy ovációval fogadott. Az első kérdése felém mindjárt az volt, hogy.
- Hoztál nekem valamit Stefán?
- Természetesen Josef, válaszoltam neki.
Akkor előástam neki a csomziból 3 üveg tokajit. Ebben a pillanatban szinte földhöz verte magát az örömtől. Tudni illik, hogy ez az úriember csak a jó magyar bort szerette. Azonnal kérdezte, hogy mi kell Stefán? Mondtam neki nagyon jól tudod Josef a szokásos motyó. Adagolók, szélvédő, váltó, féltengely, csuklók... stb. Nagyon megköszönte a nemes nedűt, és kibaszottul boldog volt. Hozzá tenném, eme kedves úriember nálam két évvel volt idősebb. De még azt is , hogy egy csinibaba volt a felesége, aki nálam négy évvel volt fiatalabb. Ahogy ott beszélgettünk a kocsim mellett, megjelent ez a tüneményes asszonyka. Nem mintha nem találkoztunk volna korábban, de most valami kisugárzást éreztem, ahogy egymásra pillantottunk. Akkor éreztem azt, hogy ez a csaj akar valamit tőlem. A Josef máris rohant be a lakásba, szinte tánclépésekkel, hogy meglékelje a matériát, akarom mondani megműtse a palackot. Ekkor még az asszonykája ott volt velem, és kérdezte, mennyi ideig tart az, amíg összeszedem a cuccot, amiért jöttem, és ettem-e már, mert ha nem, akkor olvadjak közéjük reggelizni.
Mindjárt mondtam, hogy csak kávéztam, és szívesen elfogadom az invitálást.
- Gyere fel. - mondotta. Követtem, és ahogy ment előttem a lépcsőn felfelé, passzentos, vékonyka, kis vászon sort szerű nadrágocska volt rajta, szinte elborult az agyam, és nem tudtam kontrollálni magam. Hát???? Megfogtam a két combját hátulról, és megharaptam a popsiját, de csak úgy finoman, érzékkel. Nem szerettem volna kopogtatás nélkül berontani, elvégre kaptam én jó nevelést?
Ekkor arra számítottam, hogy fejembe húz egy muskátlis cserepet, de éppen ellenkezőleg történt.
- Ne kapkodd el! - Várj, amíg a férjem kész lesz! - Türelem! Ezt nyomatékosan kihangsúlyozta, és megsimogatta a fejem.
Kérdeztem ostobán, hova is készül?
- Aludni mondotta.
- De hát most kelt fel nemrégen - válaszoltam méltatlankodva.
- Az nem számít. - Az a 7 deci tokaji elég lesz suttogta halkan.
Ebben a pillanatban azt sem tudtam merre menjek le, avagy fel? De úgy döntöttem, hogy az illat után.
Folyt.
Hozzászólások
időrendi sorrend
:-)
Jó baráttal ilyet tenni??!! Ejnye!!!:D
Puss: Angyal
Az lehetséges, de neki még hangja is van hozzá. :-)
István
Ütős vagy István, mint bunyós Pityu!
Tyson
Akkor megyek én is a szag után, a folytatásra...
Majd egyszer én is elmesélem a sztorimat a betegágynál...
Üdv,
Pinokkió
Üdv.
István
Majd egyszer én is elmesélem a sztorimat a betegágynál...
Üdv,
Pinokkió
Szia!
Nem semmi kis sztorit kanyarítottál ide nekünk. Nem is tudom, hogy most sírjak-e vagy nevessek. De inkább az utóbbi, ha belegondolok, aki már olvastam a folytatását.
Ha azt mondanám? Mondhatom, hiszen régen történt meg ez veled, nem semmi mozgalmas napot kellett átélned. Így jártál!
Nagy jó! Ez a legkevesebb, amit megérdemelsz!
Most azon gondolkodom ezek után büntesselek, vagy jutalmazzalak? :-)
5 alá
Pussz,
Éva
Sajna nekem ez? Talán még egy szerencse napom is volt. De nem beszélve arról, hogy még 2 hétig jártam a Budapest bankhoz, hogy írják jóvá a 42 ezret amit 2x minuszolt az automata.
Köszi, hogy olvastad.
Puszóka! :-)
Nem semmi kis sztorit kanyarítottál ide nekünk. Nem is tudom, hogy most sírjak-e vagy nevessek. De inkább az utóbbi, ha belegondolok, aki már olvastam a folytatását.
Ha azt mondanám? Mondhatom, hiszen régen történt meg ez veled, nem semmi mozgalmas napot kellett átélned. Így jártál!
Nagy jó! Ez a legkevesebb, amit megérdemelsz!
Most azon gondolkodom ezek után büntesselek, vagy jutalmazzalak? :-)
5 alá
Pussz,
Éva