Paraziták... 3.
Látogatók száma: 93
Változnak az idők.
Egy év elteltével az utam ismét abba az irányba vitt, a Josefék városa felé. Ezt megelőzőleg mit ad a jó Isten? A Hofferben, ami nálunk az Aldi, vásároltam. No lám ki is jön velem szemben? A Josef kedves kis felesége. Abban a pillanatban minden az eszembe jutott.
A kis Irmgart még rá is frissített. Többek között elmondta azt , kinek is köszönhettem, a zsaru vendégszeretetét, és a kemény melót. Josef mindent látott a konyhaablakból. Hirtelen minden átvillant azon a borsónyi kis agyamon. Stefán, te elvarratlan szálakat hagytál!......... - Na, itt az ideje annak, hogy törlessz mindkettőjük felé! A kis aranyos nem mulasztotta el közölni velem, hogy a kedves ura már hetek óta a kórházban van, és kívánta, maradjon is ott! Már teljesen odavolt az alkoholtól. Közben tel.számot cseréltünk, és elköszöntünk egymástól.
Ezek után két hét múlva.
Volt egy sajnálatos karambolom itthon, amiben nem én voltam a hunyó, és jelentősebb összeg ütötte a markom a biztosítótól, de attól a kocsim még totálkárossá vált. Akkoriban egy turbó dízel golf II-esem volt. Az Audim azért adtam el, mert már igen jól ismerték az osztrák zsaruk.
De a fűtőolajról azok után sem mondtam le, csak itthon, illetve magyar területen öntöttem a tankba. Nehogy már szó érje a ház elejét, mármint Ausztriában.
Felhívtam ezt a kis aranyost, hogy hétfőn mennék a cuccokért, és tud-e nekem segíteni? A válasza, - Természetesen Stefán. Ezután a barátom Toyotájával kieveztem. Ott volt a Josef testvérbátyja Ruppert, aki készségesen állt a rendelkezésemre, és urasan kiszolgált.
Az egész motyóért mindössze száz eurót fizettem. Majd elröppentem a boldogságtól, mert amit akkor vettem az több százezret ért, alkatrész árban.
Ahogy a Ruppert elköszönt, és én még pakoltam a futóra, megjelent ez a gyönyörűség.
Most sem volt kevésbé kívánatos, sőt! Annak ellenére, hogy ősz volt, eléggé lenge öltözékben volt. Látom ám, hogy a cickói igencsak hegyesednek. Kérdeztem is tőle, - Fázol netán? A válasz nem váratott sokáig, - Épp ellenkezőleg.
Mondottam is neki, hogy hova tehetném a kocsit, és az utánfutót? Abban a pillanatban vágta, hogy mit is szeretnék. Megbeszéltük, hogy az egyik áruház parkolóban leteszem a kocsit, és visszamegyek, illetve oda jön értem.
Úgy is történt. Csak,egy keveset vártam, hogy besötétedjen, tehát nem kellett annyira óvatoskodnunk. Szabad volt a pálya.
Amikor mentünk a lépcsőn felfelé eszembe jutott, hogy hol is hagytuk abba, de most nem volt semmi akadálya. Kevésbé sem kisebb ingerenciával nyomultam, és csaptam a lecsóba. Nem is gondoltam volna, hogy ez az osztrák csajszi mennyire bővérű. Erre én válaszul megmutattam, hogy milyen is a magyar virtus. Valahogy ez sokkal jobban kedvemre való volt, mint anno a zsaru füvét nyírni. Ne haragudjatok, de a műhelytitkot azt azért megtartom.
Azt hiszem ezzel mindenki felé törlesztettem, az után tisztába tettem a lelkiismeretem, és azóta is a biblia a kocsimban van.
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jóóó! :)
Üdv,
L.
Szia Stefán!
Jópofa, akkor megtudtuk, hogy buktál meg a múltkor... Gondolom itt nincs vége a történetnek. Lehet még visszavágó2 is?! És a zsaru felesége?!
Üdv,
Pinokkió
Egy pillanatra kísértést éreztem, hogy megválaszolom helyetted Pinokkió kérdését
- addig is, amíg úton vagy -, de jól felfogott érdekemben meggondoltam magam.
Ha jól emlékszem nekem is ez motoszkált először a fejemben. De én már tudom a választ. :-)
A sztoridat olvasva úgy látszik hozzá kell szoknom, hogy kalandos utazásaid voltak, és talán még lesznek is? Jó lesz rád odafigyelni! Vagy inkább más szemmel nézni? Még nem tudom eldönteni, lehet hogy még tartogatsz némi meglepetést.
Élet "szagú" a beszámolód, ezért megy a valóságpont is.
Pussz,
Éva
Jópofa, akkor megtudtuk, hogy buktál meg a múltkor... Gondolom itt nincs vége a történetnek. Lehet még visszavágó2 is?! És a zsaru felesége?!
Üdv,
Pinokkió