Példaképek nyomában (2. rész)
Látogatók száma: 64
Van példaképed? Kire nézel fel? Édesanyádra, édesapádra, testvéredre, egy közeli hozzátartozódra? Szerelmedre, legjobb barátodra? Esetleg egy tanárodra, egy híres emberre, egy gurura, vagy egy hétköznapinak tűnő, ámde bölcs ismerősödre?
A szülők után, amikor cseperedünk felnézünk a hivatástudattal megáldott tanárainkra, akik nemcsak tudásukat adják át, példát mutatnak emberségből, a kiforratlan, képlékeny személyiségeket igyekeznek megfelelő irányba terelgetni.
Respektálhatjuk egy művész, vagy egy munkájában sikeres ember tevékenységét, tehetségét. Számomra lényeges, hogy közvetlen viszonyban álljak az általam nagyra becsült személlyel. Közvetett módon is lehet valakit méltányolni, de az nem biztos, hogy kielégítő, az embert így csak felületesen tudjuk megismerni.
Aki nyitott szemmel jár, élete során számos emberrel találkozik, akiktől tanulni lehet. Fontos viszont, hogy el tudjuk különíteni az "ocsút a tiszta búzától". Talán ezért is keresem az értékeket a hozzám legközelebb állókban.
Mélységesen tisztelem a szüleim munkabírását, és a munka iránti alázatukat. Sohasem leszek fizikailag olyan erős, mint ők. (Sajnos, az én gyerekeim sem lesznek olyan erősek, mint én…) Bár anyukám már hatvanöt éves, olyan „edzett”, hogy néha tréfálkozva mondom neki: - Te még egy hegyet is képes lennél megmozgatni!
Szüleink is azt adják tovább, amit ők kaptak, kiegészítve azzal, amit a saját bőrükön megtapasztaltak. Sokféleképpen tépázta és tanította őket az élet iskolája, de ne felejtsük el, hurcolják azt is, amit a gének adtak.
Talán a felsorolt okok miatt van az, hogy szüleim lelki életével, és számos rossz beidegződésével nem tudok azonosulni.
Folyton figyelem magamat, és a számomra fontos embereket, látom az erényeiket, hibáikat, jó és rossz döntésüket, cselekedeteiket. Ezek tükrében formálom a gondolkodásomat és irányítom a tetteimet, ami nem egyszerű. Rengeteg örökölt tulajdonságunk van, jók és rosszak egyaránt. A negatív jellemvonásoktól rettenetesen nagy munka árán képes az ember megszabadulni, de a fránya gének miatt néha az is nehézségekbe ütközik, hogy átvegyük a jót.
Nem örököltem anyukám nagylelkűségét, figyelmességét és gondoskodó szeretetét. Mindig rácsodálkozom, hogy lehet egy ember ennyire jó… bárcsak belém is „szorult” volna negyedannyi jóság és önzetlenség! Ilyenkor magamba szállok, és megfogadom, hogy mindent megteszek én is, hogy jó legyek. Csodálom a barátnőjét, aki egy „energiabomba”. Lót-fut, jön-megy, mindenkinek a kedvében jár, ad, ad és csak ad önzetlenül… A párommal is szerencsés vagyok, ő is önzetlen, odaadó, naivan emberszerető.
Talán nem véletlen, hogy kivel hoz bennünket össze a sors, és kik a szüleink. Több dolgunk van az életben, köztük az is, hogy megfelelően kezeljük emberi kapcsolatainkat, nyitottak legyünk, és fogadjuk be azt, ami építi a jellemünket. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!
A cikket írta: Lizelotte
Hozzászólások
időrendi sorrend
Akinek van se biztos, h. szülőkről kell h. vegyen, szal nincs hátrányban az, akinek nincs:P
Ohó! Ezek szerint kilógok a társadalomból! Jó ezt megtudni, soha nem késő! :)
P., P.
Kedves Lizi!
Ne aggódj(!), jól gondolod. A jellemünk nem csupán mi alakítjuk, hanem a környezetünk is. Sőt!!! A jellem alakulása egy folyamat. Ugye "a jó pap is holtig tanult" lehet kicsit elvonatkoztatni, és így a mondás kibővítésével feltételezhetjük, hogy nem csak a pap, de ministráns is a holtáig fejlődik, és ha a példát úgy vesszük, hogy egy már cáfolat, akkor kettőt én bizonyításnak venném. De ahogy kedvenc íróm (M.S) mondja, az ember negyven éves koráig él meg új és újabb helyzeteket, tehát Márai Sanyi bá szerint is legalább a negyvenes éveinkig fejlődünk, formálódunk. De ugye vegyük a klasszikus ikerpár két szülő elhelyezést..., ki ne ismerné a végeredményt?! Vagy ugye a börtönbe is azért csukják az embert, hogy egy kis személyiségfejlődésen menjen át...
Tehát, a példaképek kellenek a személyiség fejlődéséhez. Nem feltétlen lesz az a végeredmény, sokszor az "apaminta/anyaminta" pont az ellenpélda szerepét játssza, de az ellenpéldák is példák. És aki a saját szüleiben nem találta meg a példaképet, az tutkó, hogy egy példakép (egy tanár, vagy egy másik felnőtt, egy sportoló stb..), miatt lesz olyan, aki megbecsült tagja a társadalomnak. Társadalmi minták nélkül nem is értem, hogyan lehetne társadalomba illeszkedően élni?! Honnan tudnám merről van a kanál és a villa...?!
Szóval, jó a cikk!
És nekem is a szüleim a példaképeim (másnak meg nem).
Üdv,
P.
Szia Ailet!
Írjak még a szülőkről? A saját szüleimről, vagy úgy általában a véleményemről?
Ja, és én is az vagyok. :)
Puszi,
L.
Ne aggódj(!), jól gondolod. A jellemünk nem csupán mi alakítjuk, hanem a környezetünk is. Sőt!!! A jellem alakulása egy folyamat. Ugye "a jó pap is holtig tanult" lehet kicsit elvonatkoztatni, és így a mondás kibővítésével feltételezhetjük, hogy nem csak a pap, de ministráns is a holtáig fejlődik, és ha a példát úgy vesszük, hogy egy már cáfolat, akkor kettőt én bizonyításnak venném. De ahogy kedvenc íróm (M.S) mondja, az ember negyven éves koráig él meg új és újabb helyzeteket, tehát Márai Sanyi bá szerint is legalább a negyvenes éveinkig fejlődünk, formálódunk. De ugye vegyük a klasszikus ikerpár két szülő elhelyezést..., ki ne ismerné a végeredményt?! Vagy ugye a börtönbe is azért csukják az embert, hogy egy kis személyiségfejlődésen menjen át...
Tehát, a példaképek kellenek a személyiség fejlődéséhez. Nem feltétlen lesz az a végeredmény, sokszor az "apaminta/anyaminta" pont az ellenpélda szerepét játssza, de az ellenpéldák is példák. És aki a saját szüleiben nem találta meg a példaképet, az tutkó, hogy egy példakép (egy tanár, vagy egy másik felnőtt, egy sportoló stb..), miatt lesz olyan, aki megbecsült tagja a társadalomnak. Társadalmi minták nélkül nem is értem, hogyan lehetne társadalomba illeszkedően élni?! Honnan tudnám merről van a kanál és a villa...?!
Szóval, jó a cikk!
És nekem is a szüleim a példaképeim (másnak meg nem).
Üdv,
P.
Szia Virág!
Képzeld el, hogy egy elkényeztetett gyereknek születik gyereke. Nos, milyen lesz?
Pusz,
Lizi
Kösz, hogy olvastál Zsomwin!
Azt írtad, hogy a saját jellemedet edzed olyanná, amilyen szeretnél lenni? De honnan tudod milyen szeretnél lenni? Ahhoz, hogy valamilyenné válj, látnod kell a példát. Lehet, hogy észrevétlenül, de formálja a jellemünket a körülöttünk lévő világ - és a benne élő emberek!
Pusz,
Liz
Engem mindig lelombozott, ha valaki nagy tudású, vagy gerincesnek vélt emberről derült ki, hogy más vonatkozásban, vagy morálisan egy nagy nulla.
De, hát te tudod, legyen igazad.
Szép cikket írtál. A példaképeid, a szülők és a többi ember tulajdonságából merítkező tisztelet és nagyra tartás...
Jó ilyet olvasni, még akkor is, ha tőlem ezek a dolgok idegenek és el se tudnám képzelni a szüleimet példakép gyanánt.
Meg aztán a legtöbb embernek nem csak kifejezetten jó tulajdonságai vannak és nagyban meghatározza a környezet is, ki mikor, mit és mennyit tud megmutatni magából. Szóval ez nagyon relatív dolog.
Jobb, ha az ember nem választ magának példaképeket, saját jellemét edzi olyanná, amilyen ő maga szeretne lenni. Ebben se csalódni, se eltévedni nem lehet. Szerintem.
Üdv.
Zs.
Azt írtad, hogy a saját jellemedet edzed olyanná, amilyen szeretnél lenni? De honnan tudod milyen szeretnél lenni? Ahhoz, hogy valamilyenné válj, látnod kell a példát. Lehet, hogy észrevétlenül, de formálja a jellemünket a körülöttünk lévő világ - és a benne élő emberek!
Pusz,
Liz
Jó ilyet olvasni, még akkor is, ha tőlem ezek a dolgok idegenek és el se tudnám képzelni a szüleimet példakép gyanánt.
Meg aztán a legtöbb embernek nem csak kifejezetten jó tulajdonságai vannak és nagyban meghatározza a környezet is, ki mikor, mit és mennyit tud megmutatni magából. Szóval ez nagyon relatív dolog.
Jobb, ha az ember nem választ magának példaképeket, saját jellemét edzi olyanná, amilyen ő maga szeretne lenni. Ebben se csalódni, se eltévedni nem lehet. Szerintem.
Üdv.
Zs.
Szia Lizi!
Agytekervényeimben turkálni igazán nem szép... :D Szóval a szülők... a gyökereink. Erről akár bővebben is olvasnék tőled. Hogyan nézzünk a szüleinkre? Épp aktuális nálam a téma.
Puszi:A
Írjak még a szülőkről? A saját szüleimről, vagy úgy általában a véleményemről?
Ja, és én is az vagyok. :)
Puszi,
L.
Tetszett, sokban hasonlóan gondolkodom, cselekszem én is.
Kedves Líz!
Ezt nagyon szépen leírtad! :-)
Puszi,
Éva
L.
"...ők a példaképeim, mert egy bennem is meglévő tulajdonságot megélnek, és ezzel tükröt tartanak elém, mert én is szeretném ezt olyan tisztán kifejezni, amint azt ők teszik."
/Barnabás/
Pussz, Tündér
Puszi,
Lizi
Szia Lizi!
Ez valami negatív evolúció lehet, hogy egyre gyatrábbak vagyunk?
Puszi
Képzeld el, hogy egy elkényeztetett gyereknek születik gyereke. Nos, milyen lesz?
Pusz,
Lizi
Agytekervényeimben turkálni igazán nem szép... :D Szóval a szülők... a gyökereink. Erről akár bővebben is olvasnék tőled. Hogyan nézzünk a szüleinkre? Épp aktuális nálam a téma.
Puszi:A
Heló Liz, akinek nincs anyja meg apja, kiről vegyen példát?
Csaók:Róz
Csaók:Róz
Szia Lizi!
Ez valami negatív evolúció lehet, hogy egyre gyatrábbak vagyunk?
Puszi
Nekem ez a gondolat a kedvencem: egy mai gyereket már "megölne" egy amalgámtömés. Mi, és a szüleink még vígan elvoltunk több adag higannyal a szánkban.:)
Ezt nagyon szépen leírtad! :-)
Puszi,
Éva