Periférián

Látogatók száma: 45

5. rész: Meghitt családi étkezés

Szombat reggel ötkor Jázmin beül a kocsijába, hogy mielőbb hazaérjen a szüleihez. Szeretné kikapcsolni a gondolatait, hogy a családi összejövetelre tudjon koncentrálni, de ez képtelenség.

Kénytelen beismeri, hogy elég volt neki három napot, két éjszakát Palermóban töltenie ahhoz, hogy alapjaiban megváltozzon az élete, egyrészt megtudja, hogy szorgos, és egyszer, s mint tisztességes munkájával kis hazája egyik legnagyobb adócsalóját gazdagítja, hiszen ez a legenyhébb bűncselekmény, ami elmondható Karajos Dánielről, másrészt felfedezze magában a kemény, ámde racionális üzletasszony álcája mögött megbújó szeretetre, kényeztetésre vágyó érzékeny, védtelen nőt, akinek szívében Signor Ignazio Chiaramante széptevésének köszönhetően lángra lobbant a szerelem, amely néhány óra múlva - a vízsugárral kioltott tábortűzhöz hasonlóan – rögvest elhamvadt. Esetében a vízsugár szerepét a kíméletlen üzletember Signor Georgo Chiaramante játszotta, akinek jelenlétében Ignazióból eltűnt a kedvesség, helyébe az üzleti partnernek kijáró kimért udvariasság lépett, anélkül, hogy azon egy cinkos mosoly vagy tekintet enyhített volna. Meglehet, hogy ő maga sem a korábbi formáját mutatta, mert decens sötétkék kétrészes ruhájában, piros tűsarkúban és az azzal azonos árnyalatú táskájával a határozott üzletasszonyt formálta. A kétórás, meglehetősen szikrázó vitákkal spékelt tárgyalás után úgy fogtak kezet egymással, hogy a két fivér összenézett, egy ilyen törékeny nő esetében nem számítottak arra a kemény üzleti tárgyalásra, amely bár eredményesen zárult, ám nyereségességét tekintve az elvárttól jelentős mértékben elmaradt. Sejtette Jázmin, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt a Chiaramante testvérek elképzelték, de nem törődött vele, a tökéletesen végzett munka miatti örömében búcsúzáskor megvillantotta bájos mosolyát. Délután sorra járta a város nevezetességeit, s amikor kellőképpen elfáradt, az üzletsorok felé vette az irányt, hogy ajándékokat vásároljon. Hét óra után tíz perccel ért vissza a szállodába, kezét lehúzták a csomagok, beledagadt a körömcipőbe a lába és úgy érezte, menten éhen és szomjan hal, s legfeljebb addig tudja tartani magát, míg a szobájába ér, ledobja a csomagjait, lerúgja a cipőjét és azonnal hívja a szobaszervizt, hozzanak neki vacsorát.
- Édes, drága Signorina Kállay! Ha tudná, mennyire szíven ütött, amikor megtudtam, hogy nincs itt a szállodában! Édesapám soha sem bocsátaná meg nekem, ha nem önnel jelennék meg a családi vacsorán.
- Bocsásson meg, Signor Chiaramante, elfelejtettem a meghívást.
- Mamma Mía, csak nem a délelőtti tárgyalásunk miatt? Kérem, szólítson Ignaziónak, ha kérhetem.
- Rendben van, amennyiben ön is a keresztnevemen szólít.
- Drága Jázmin, nyugodtan menjen fel a szobájába, itt fogom várni magácskát, mert elárulom, nyolc órára várnak bennünket. Kérem, ne értse félre, de felküldettem a szobájába egy kis ajándékot, szeretném ha azt viselné a vacsorán.

A kora reggeli órában kicsi a forgalom, gyorsan elhagyja a fővárost és kényelmesen százhússzal poroszkál. Miért is siessen, nem késik le semmiről, délig akár gyalog is leérne. No, jó, mondjuk futva. Nem, inkább stoppal. Félre a viccel, legyen őszinte magával, igenis, azért indult el korán, mert kidobta magából az ágy, képtelen tovább aludni, mert valahányszor lehunyja a szemét, Ignazio Chiaramante arcát látja, s érezni véli a karja szorítását, nehogy a tengerbe essen.

Nem, nem és nem! Muszáj elfelejtenie a férfit, soha többé nem találkoznak! Jobban teszi, ha megáll a következő benzinkútnál és megreggelizik, kávét iszik, egyáltalán, lefoglalja magát. Hála az okos telefonnak, nem okoz gondot elolvasni a híreket. Megint felment a benzin ára, a három olimpiai arany- és egy ezüstéremmel hazatérő úszónővel nem fogott kezet az államtitkár asszony, ismét elöntötte a szemét a kereskedelmi televíziót, mert újra kezdődött a Való Világ, Karajos Dániel milliárdos üzletember sikeresen megnyerte az EU-s pályázati pénzből épülő új egyetemi szárnyépület és kollégium kivitelezését. Elmegy az étvágya, lenyeli az utolsó korty kávét és tovább indul.

Kellemes napsütésben könnyű a vezetés, szinte magától megy az autó, amennyiben annak vezetője agyban a helyén van. Csakhogy Jázmin nem tartozik ezen emberek közé. Még mindig heves szívdobogást érez, ha csak rágondol arra az almazöld habkönnyű estélyi ruhára, amely Ignazio ajándékaként a szállodai szobájában várta, a hozzáillő topánkával együtt. Személyes sértésnek vette és megfordult a fejében, hogy a saját ruháját veszi fel, de nem tudott ellenállni a ruhakölteménynek, amely tökéleten illett az alakjára.
Idősebb Signor Chiaramante, mint a nemesi család legidősebb tagja, palotájában hercegi rangjához méltó pazar vacsorát adott, melyen szinte Szicília valamennyi magas rangú családja képviseltette magát. Jázmin ilyen fogadást csak filmeken látott. Újdonsült barátja szülei személyesen üdvözölték vendégeiket, s amikor Ignazio bemutatta őt, a legnagyobb természetességgel fogadták, mintha fiuk legújabb barátnője lenne. A negyvenfős vacsorát megelőző koktélozás közben Ignazio jóvoltából megismerkedett a magas, vörös hajú, ragyogó zöld szemű úriemberrel, Karajos Dániellel, aki az este folyamán alkalmat talált ahhoz, hogy kettesben beszélgethessenek.
- Gratulálok, Kállay kisasszony! Kitűnően vizsgázott! Mondhatom, hogy magasan fölülmúlta a legvérmesebb reményeimet is! Jó üzletet kötött és nem akarok hálátlannak bizonyulni!
Kényelmetlenül érezte magát, és szerette volna megtudni, hogy miért éppen őt bízta meg Karajos úr ezen üzletkötéssel, ám nem adódott alkalma a kérdezősködésre, mert jött Ignazio és valósággal elrabolta, hogy édesanyjához vezesse, aki érdeklődéssel kérdezgette Jázmint a családjáról, a munkájáról, a tanulmányairól és amint kiderült, hogy mindketten beszélnek spanyolul, a hercegné nyelvet váltott, mondván, ritkán van alkalma gyakorolni a spanyol nyelvet.

Figyelj, Jázmin, mindjárt itt a lehajtó, ahol le kell térned az autópályáról!- figyelmezteti magát, mielőtt túlmenne a lehajtón, akkor bizony jó nagyot kellene kerülnie. Innen egy bő félóra az út, hét óra körül hazaér.

Tizenkét órája idehaza van és még nem kereste Ignazio. Bármennyire is fáj, el kell fogadni, hogy az udvarlása nem neki szólt, ahogyan a repülőtéri búcsúcsók sem, hanem a betöltött pozíciójának, az üzletasszonynak, akit lenyűgözött a temperamentumos szicíliai fiatalember.
Összességében jól érezte magát Palermóban. Signor Ignazio Chiaramante pedig számára többé nem létezik!