Rövid lett...
Látogatók száma: 216
Ezzel az írással unokatestvéremre szeretnék emlékezni. Fiatal volt, csupán harminckét évet élt. Talán érezte, hogy nem lesz hosszú életű. Habzsolta az életet, mint aki tudja, hogy nincs sok ideje. Gyorsan, és sokat kell élnie.
Már eltelt négy év, mégsem felejtem el azt a napot. Mintha ma lett volna. Emlékeimben élénken él. Talán a fájdalom miatt, amit akkor éreztem.
Egy szeptember végi nap volt. Pontosabban szeptember 29-e. Álltam a butik előtt. Ott dolgoztam. Alig volt vásárló, így ráértem. Az iskolásoknak futóverseny volt. Lányom is részt vett rajta, ezért messziről figyeltem az eseményeket.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom. Egy kétségbe esett női hang volt. Az egyik rokonom.
- Ráérsz? Lacit baleset érte. Most telefonáltak. Nem adnak telefonon felvilágosítást. Be kell menni a kórházba. - mondta szinte sírva.
Laci az unokája volt. Az egyetlen. Szülei már nem éltek. Korán meghalt az apukája is, aki az unokabátyám volt.
Bezártam a butikot, és férjemmel elmentünk a néniért.
Nagyon féltem, hogy valami komoly baj történt. A nagymamának is rossz előérzete volt. Elindultunk. Egy órán belül a kórházban voltunk.
A portán elmondtam, miért jöttünk. Továbbküldtek.
Útközben megláttam négy jó nagydarab kopasz férfit. Sírtak. Csorogtak a könnyeik.
- Szegények! - gondoltam - Biztos közeli ismerőst, vagy barátot veszítettek el.
A recepcióra értünk. Elmondtuk, mi járatban vagyunk. Az orvos behívta egyikünket. Férjem ment be. Könnyes szemmel jött ki. Az orvos utána. Odajött hozzánk. Már láttam, hogy nagy a baj. A doktor felénk fordult, s így szólt:
- Sajnálom asszonyom! Az unokáját baleset érte. Hátulról motorral nekiszaladt egy kőszállító autónak. A bukósisak nem volt bekapcsolva. Az ütközés következtében lerepült a fejéről. Olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy nem tudtuk megmenteni az életét. Kétszer sikerült újraéleszteni. Mindent elkövettünk, de sajnos meghalt.
Hirtelen a néni fel sem fogta az orvos szavait.
- És bemehetünk hozzá? Beszélhetünk vele? - kérdezte sírva.
- Ángyi! Laci meghalt! - mondtam el neki újra.
Ekkor már megértette. Szinte összeroppant.
Az előzőleg látott fiatal férfiak elindultak felénk. Sírtak. Laci barátai voltak. Felnőtt, kőkeménynek látszó férfiak zokogtak, mint a gyerekek. Őket is nagyon megrázta barátjuk elvesztése. Őt mindenki szerette. Kedves, segítőkész volt. Egy igazi jó barát.
Részvétet nyilvánítottak. Együtt sírtunk. Telefonszámot cseréltünk, azután ők elmentek.
Mi még átvettük a ruhákat és tárgyakat, amik leltár szerint Lacinál voltak.
Szívünkben elmondhatatlan fájdalommal mentünk haza.
Útközben rokonom elmesélte, mikor Laci utoljára ment el tőle, mi volt az utolsó, amit mondtak egymásnak.
- Laca! Vigyázz magadra! - kérte imádott unokáját a nagymama.
- Ne félj! Csalánba nem csap a ménkő! - válaszolta nevetve Laci.
Belecsapott!
Az egész temetést nekem kellett intézni.
Sírva készítettem össze a ruhákat, amiben eltemették. Rettenetes érzés volt.
A barátokkal is én tartottam a kapcsolatot. Sokan voltak. Egyet közülük megörököltem tőle. A legjobb barátját, akit szinte testvérének tekintett. Ő a nagymamát is látogatja. Mintha az unokája lenne.
Elvesztettem egy kedves rokonomat, de nyertem helyette egy barátot. Mintha a testvérem lenne.
Sokat beszélünk, és könnyes szemmel emlékezünk Lacira, aki csupán harminckét évet élt.
"Az Ő szíve meghalt, a miénk vérzik.
A halál fájdalmát, csak az élők érzik!"
NYUGODJON BÉKÉBEN!
A cikket írta: KiralyCsilla1965
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szomorú történet:-(
Te mondtad: "-Csak az tudja így megírni, aki át is élte":-(
Sajnálom...
Pinokkió
Csilla!
Szomorú történet:-(
Te mondtad: "-Csak az tudja így megírni, aki át is élte":-(
Sajnálom...
Pinokkió
Ez tényleg így van! :'((
Csilla
Szeretettel ölellek: Orsolya
Köszönöm az együtt érzésedet!
Sokszor meglátogatom a nagymamát! Figyelek rá!
Köszönöm a hozzászólásodat!
Pussz
Csilla
Sokszor látok olyan férfit aki hasonlóan néz ki...DE ez lett a sokadik legjobb :)
Csak így tovább :)
Anyu nekem is hiányzik.
Sokszor látok olyan férfit aki hasonlóan néz ki...DE ez lett a sokadik legjobb :)
Csak így tovább :)
Puszi!
:'((
Részvétem.
Láttam pontoztál is! Azt is köszönöm...
Talán azért mert jó magam is sok rokont, barátot, vesztettem el az utóbbi időben sőt ma temettük fiam barátjának édesanyját is, így még mélyebben átérzem a dolgot. Részvétem, bár ez nem segít tudom, de az élet tesz ilyet velünk sajnos sokszor, pedig már elég lehetne. Az öcsémet vesztettem el, úgy, hogy 42 éves volt, és csak rosszul lett bevitték a kórházba, s mire megállapították mi a baja, már vége volt. Így egyre csonkább a családom. Utolsó két sorod nagyon igaz. Mindig az élőnek a maradó a nehezebb . Azért a barát az megmutatja ki az igazi jó barát, mert az továbbra is látogat és nem felejt el. Üdvözlettel Éva.
Szia Csilla !
Talán azért mert jó magam is sok rokont, barátot, vesztettem el az utóbbi időben sőt ma temettük fiam barátjának édesanyját is, így még mélyebben átérzem a dolgot. Részvétem, bár ez nem segít tudom, de az élet tesz ilyet velünk sajnos sokszor, pedig már elég lehetne. Az öcsémet vesztettem el, úgy, hogy 42 éves volt, és csak rosszul lett bevitték a kórházba, s mire megállapították mi a baja, már vége volt. Így egyre csonkább a családom. Utolsó két sorod nagyon igaz. Mindig az élőnek a maradó a nehezebb . Azért a barát az megmutatja ki az igazi jó barát, mert az továbbra is látogat és nem felejt el. Üdvözlettel Éva.
Igen, kegyetlen az élet!
Köszönöm, hogy elolvastad.
Pussz
Csilla
Borzalmas érzés elveszíteni azt, aki közel áll hozzánk.
Együtt érzek veled.
Borzalmas érzés elveszíteni azt, aki közel áll hozzánk.
Ez így igaz!
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pussz
Csilla
Mint írás szép és jó, mint történet szomorú. Megkönnyeztem ismeretlenül is.
Pussz
Csilla
Tudom, mit éltél át akkor, és azt is, hogy most is mennyire fáj!
Próbálj kicsit megnyugodni, ezen sajnos nem tudsz változtatni.
Puszi
Katica
az idézet milyen igaz :/
Azt hiszem Te is találtál valami hasonló szépet!
Emlékszel rá?
Leírnád?
Igen, igaz!
Azt hiszem Te is találtál valami hasonló szépet!
Emlékszel rá?
Leírnád?
Miért az ment el, aki a legszebben élt?
Válaszolj hát Istenem!!
Miért?
Szia Csilla !
Talán azért mert jó magam is sok rokont, barátot, vesztettem el az utóbbi időben sőt ma temettük fiam barátjának édesanyját is, így még mélyebben átérzem a dolgot. Részvétem, bár ez nem segít tudom, de az élet tesz ilyet velünk sajnos sokszor, pedig már elég lehetne. Az öcsémet vesztettem el, úgy, hogy 42 éves volt, és csak rosszul lett bevitték a kórházba, s mire megállapították mi a baja, már vége volt. Így egyre csonkább a családom. Utolsó két sorod nagyon igaz. Mindig az élőnek a maradó a nehezebb . Azért a barát az megmutatja ki az igazi jó barát, mert az továbbra is látogat és nem felejt el. Üdvözlettel Éva.
Szomorú dolgok ezek! :'((
Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz
Csilla
Ha nem dobog a szív, nem beszél egy száj, könnyeink nincsenek, csak érezzük, hogy fáj.
Miért az ment el, aki a legszebben élt?
Válaszolj hát Istenem!!
Miért?
Már emlékszem! Ez volt az!
Köszönöm!
Puszi