újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Savanyú-szerelem

2010. december 2. - Látogatók száma: 89

..........

Leesett a bugyi ára, asszonyok! Gömbölyű, középkorú asszonyság kuporog egy virágos batyun, onnan szólongat csendesen. Mellette maszatos arcú kisfiú áll, bambán néz mélybarna szemeivel. Az arcán olyasmit látok, ami megállásra késztet. Belenézek azokba a szomorú szemekbe, lehajolok hozzá, úgy kérdezem: Fáj valamid? Nem vagy éhes?
Mosoly terül el szutykos manó-arcán. Úgy bólogat, hogy fodros szélű sapkája lerepül a fejéről. Bánatnak nyoma sincsen. Kezet nyújt és suttogja: Matyi vagyok. Én is bemutatkozom, idegenekkel ugyebár nem megyünk enni.
Erősen fogja a kezemet, mintha attól félne elszököm mellőle. Mit ennél? - kérdezem. Felsorolom a piac teljes választékát. Érdeklődés jeleit kutatom amikor a lángost említem, esetleg hamburgert. Nemet int kócos buksijával, mindenre. Na mutasd meg.- sóhajtok. Vonszol maga után, keresztül a csarnokon, kis hegyes könyökével túr utat a tömegben, hogy hamarabb odaérjünk. Lihegve állunk a zöldséges stand előtt. Van itt minden. És milyen szép. Én is rögtön tudnék választani bármit. Hatalmas halmokban a narancs, fürtökben a banán. Persze, hiszen biztosan nem telik nekik gyümölcsre, azt enne szegénykém. Mit szeretnél? -teszem fel ismét a kérdést. Nem szól, mintha nyelvecskéje eltűnt volna a szájából. Koszos kis kezével mutogat. Találgatok. Banánt? Nem. Narancsot? Nem. Ananászt? Almát? Körtét, szilvát, szőlőt, mit akarsz te gyerek?? Ha csak egy szót szólt volna. De nem. Csak ácsingózott. Vágyódva figyelte a sok gyümölcsöt. Menj oda, mutasd meg! - biztatom. Az árus arcán csekélyke megdöbbenés. Megnyugtatom, amit a gyerek megfog, azt megveszem. Édes koszos, szurtos Matyikám! Mit akarsz te a citrommal? -Guggolok le hozzá, mikor boldogan magához öleli a sárga labdacsot. - Megeszem. -sutyorog. - Nem finom ez Matyi, savanyú nagyon, gyere vegyünk narancsot.- kérlelem, hasztalan. Szorítja a citromot, mintha hozzánőtt volna. Zacskóba szedek még öt-hat darabot, teszek mellé mindenből egyet. Legyen mit ennie, ha rájön: rosszul választott. Lemérik, fizetek, mehetünk. Boldogan mutatja anyjának, aki két kurjantás között épp ráér csemetéjére figyelni. Odabújik az asszony oldalához, a virágos selyem-batyuban turkál. Vadul kutat, már benne van nyakig. Tettét siker koronázza, valami szerkezetet szorongat. - Mi ez, te Matyi?- kérdezem.
- Jó gép. Finomat csinál. -mondja, s szája sarkából kicseppen a nyál. Hagyom, hagy ügyködjön, látszólag tudja mit csinál. Anyjától elkunyerált késével félbehasítja a citromot, és a fél gyümölcsöt ide-oda forgatja a rozsdás vaskúpon. - Matyi nem lesz az úgy jó, csupa kosz az a valami, gyere egyél almát.- Szavaim süket fülekre találnak, ismét. Végre rájöttem! A kis szerkezet alján volt egy fémdoboz, abba csurgott a citrom leve. Mikor vizslató szemével meggyőződött róla, hogy az utolsó csepp is belekerült a dobozba, lekapta a kupakot, és már itta is a sárga, savanyú gyümölcslevet. Nézni is rossz volt. Amikor kiszürcsölte a dobozkát, csillogó szemekkel közölte: kérek még. Neki is látott nyomban. Nem vártam meg, amíg az összes citromot megeszegeti. Letettem mellé a gyümölcsökkel megrakott szatyrot, megsimogattam borzas fejét, és hazafelé indultam.
Otthon forró teával vártak. A teás-kancsó mellett méz, kiskanál.
-Citrom?- kérdezem. És mire választ kapok már tudom: otthagytam Matyinak, a csarnok csücskében, hogy a sárga gömböcök savanyú levével édesítsem meg a napját.

A cikket írta: Postáska

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. december 4. 18:06

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2010. december 3. 11:59

Nagyon tetszik a cikked Postáska, az érdeklődést végig fenntartod. Magával ragadó a fogalmazásod is. Kíváncsian olvastam, vajon mi lesz a vége és el nem tudtam képzelni, mit fog kérni tőled a kisfiú. Jólelkűséged és figyelmességed dicséretes, példa értékű.
Az a bizonyos dolog is érdekel, hogy mi lesz majd a citrom szerepe?
Puszi neked.

:) Majd elárulom:) hamarosan...hacsak...
;-)
Pussz
2010. december 4. 17:49
Szeretem, amikor csalánnal csapkodsz. Hogy miért? Mert olyan átkozottul jó, amikor abbahagyod.
2010. december 4. 17:21

megtekintés Válasz erre: - 2010. december 4. 01:48

Szia Postáska
Én tudom a titkot,miért készült ez az írás.
Egy percig sem kételkedek abban, hogy jól írsz. Te meg cserében ne kételkedj abban, hogy észreveszem ha trehánykodsz. Az írás persze jó, és mást csak dicsérnék érte, de téged nem. Ne hidd, hogy azért mert van íráskészséged neked nem kell megküzdeni a jóért. Oda ahová ezt írod jó lesz. Nekik. Akár első is lehetnél. Hacsak...
Tamás

Köszönöm.
 
2010. december 4. 01:48
Szia Postáska
Én tudom a titkot,miért készült ez az írás.
Egy percig sem kételkedek abban, hogy jól írsz. Te meg cserében ne kételkedj abban, hogy észreveszem ha trehánykodsz. Az írás persze jó, és mást csak dicsérnék érte, de téged nem. Ne hidd, hogy azért mert van íráskészséged neked nem kell megküzdeni a jóért. Oda ahová ezt írod jó lesz. Nekik. Akár első is lehetnél. Hacsak...
Tamás
2010. december 3. 11:59
Nagyon tetszik a cikked Postáska, az érdeklődést végig fenntartod. Magával ragadó a fogalmazásod is. Kíváncsian olvastam, vajon mi lesz a vége és el nem tudtam képzelni, mit fog kérni tőled a kisfiú. Jólelkűséged és figyelmességed dicséretes, példa értékű.
Az a bizonyos dolog is érdekel, hogy mi lesz majd a citrom szerepe?
Puszi neked.
2010. december 3. 10:04
:)
A kisfiú és az anyukája ott vannak a csarnokban, lassan három éve történt. Matyit tényleg elvittem enni, de kolbászt és kenyeret kért, meg almát és csokit:) A citrom csupán egy bizonyos dolog miatt került bele az irományba, ami még szigorúan titkos ;-)
Ha úgy alakul, majd megosztom veletek, ígérem.
Köszönöm, hogy olvastok, Évámnak külön köszönet az elismerésért!
Puszi: P.
2010. december 3. 07:28
Hát jó az már bizti!!!!!!!!!! Pusszancs Postáskám
2010. december 3. 07:17
Ezt a felhasználót letiltotta a cikkíró.
 
2010. december 2. 23:56
Nagyon kedves történet, színvonalas írás, mondhatom, hogy hozod a formád, már amiket eddig olvastam tőled...
Megtörtént?
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: