újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Szamarkand falai

2010. július 13. - Látogatók száma: 30

Egy medresze simogatásának története

Október végén indultunk el Moszkvából Szamarkandba. A négyórás repülőút nyolcnak tűnt, hisz két időzónát szeltünk át.

Már beesteledett, mikor landolt a gépünk. A helyi idegenvezetőnk ismertette velünk a legfontosabb tudnivalókat, s kiemelte azt, hogy a hőingadozás megviselhet bennünket. Éjfélre már a nulla fok környékén táncolhat a hőmérő higanyszála. Hitetleneknek tűntünk, de az ért elraktároztuk.

A szállásra vezető út igen gyéren volt kivilágítva, azonban lelkemet meghatotta az a tudat, hogy egy középkori városba kerültem, egy úgynevezett "Ezeregy éjszak" világába. A helyi főiskola kollégiumában nyertünk elhelyezést. Az ágyneműk vételezése után megkerestük a szobáinkat.
Fáradt voltam, leültem az ágyamra. Azonban egy igen érdekes érzés kerített a hatalmába, mintha tengeri beteg lennék. Izgett-mozgott velem a Föld, hullámzott velem a világ. S, csak arra eszméltem, hogy ismét landoltam, most azonban a padlóra. Összedőlt az ágy alattam, persze mindenki nagy örömére. Valahogy én nem tudtam értékelni, de nem volt mit tenni. Megágyaztam a föld közelben. Mielőtt álomra hajtottam volna a fejem, kimentem az erkélyre, beleszippantottam Szamarkand levegőjébe. Igen csípős volt. Nagyon sokat csökkent a hőmérséklet. Mégis csak igaza volt az idegenvezetőnknek.

A reggel hamar láttatta magát. Napsütéssel és nulla közeli fokkal. Mivel meleg víz csak novemberben lesz, elmaradt a nagy zuhanyozás, helyette a cicamosdást választottam.

A reggelit maga a főiskola rektora szolgálta fel. Savanyúleves volt, egy helyi specialitás, megmagyarázva, hogy aki megeszi, sokkal jobban fogja elviselni a hőséget, mely délben elérheti a harmincegy fokot is.
Szerintem jól nézett ki, tele zöldséggel, és makaróniszerű tésztával. Mivel nagyon éhes voltam, hamar elfogyasztottam. Ekkor vettem észre, hogy asztaltársaim csak kevergetik, csurgatják. Mikor látták, hogy élvezettel elfogyasztottam, felajánlották porciójukat, melyből csak egyet fogadtam el.

Délelőtti programunk városlátogatás. Múzeumokba be, s onnan ki, óváros megtekintés, sőt még egy sikátoron is átmentünk, ami miatt még a mai napig is megborzongok. furcsa volt személyesen látni, ahogy éltek, a komfort nélküli sárral tapasztott falú zárt házakat.

S, végre elhangzott az a szó, hogy estig szabad program. Visszamentünk a városközpontba. S ott is az egyik legnagyobb épületéhez, az egyik medreszéhez, papi neveldéhez. Mindig is elkápráztatott engem a Kelet ornamentikája, építészete, irodalma és a zenéje. Még mindig azt éreztem, hogy álmodom, hiába csipkedtem magam. Késztetést éreztem arra, hogy megsimogassam a falát, érezzem a mozaikokat. Így is tettem. Szinte becézgettem. Arra eszméltem, hogy egy nagy árnyék vetődött rám. Felnéztem. Egy rendőr volt az. Csípőre tett kézzel kérdezte, hogy ki vagyok, mit csinálok. S ekkor csak úgy áradtak belőlem a szavak, csillogó szemekkel mondtam el neki, hogy mennyire boldog vagyok, hogy itt lehetek magyar létemre. Fel is ajánlottam neki, hogy simogassa meg ő is ezt a remekművet! Azonban erre ezt mondta.
"Duraki. Inosztranci!" / Bolondok. Külföldiek!/
A csoporttársaim visszajöttek, akik bevallották, hogy szinte menekültek, mikor meglátták a rend őrét. Nem is gondolták volna, hogy "kidumálom" magam.

Én meg ezt nem értettem, hisz semmi rosszat nem tettem. Csak átadtam magam a Kelet áhítatának.

A mai napig érzem még mindig Szamarkand épületeit, falait, az ott élők kedvességét, szívességét. Boldog vagyok, hogy részese lehettem ennek, hogy közelebbről megismerhettem az ott élő népet, annak kultúráját, szokásait.

A cikket írta: kiki64

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 14. 06:10
így van, az éremnek is két oldala van, kedves Babenko!
:)
2010. július 13. 23:09
Ami neked a csoda volt, az neki a mindennapok. Ne csodálkozz, ha nem azt érezte, amit te! :))))
2010. július 13. 11:40
fiatalon még nem nagyon vettem észre, ha időzónákt repültem, legfeljebb kipihentem magam.
örültem, hogy itt jártál és olvastál
üdv.
:)
2010. július 13. 10:09
Kedves Kiki! Élményekkel teli lehetett! Az időváltozás biztos megviseli az ember szervezetét! 5-t kaptál puszika Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: