Szegedi anziksz

Látogatók száma: 67

Szegedre vendég érkezett. Bejárta a tereket, az utcákon lépkedett … minden házba benézett … s amit látott kedvére lehetett.
Szegedre rég látott vendég jött, a városba December beköltözött .Dér palástját lebbentette ,lépte nyomán az utakat hó lepte. Már kora reggel sem volt cseppet sem álmos a város .Az emberek munkába sietve, nem morogtak egymásra s mindenre …
… hogy ezt mi tehette … ? – December megérkezése, még novemberbe … a hó tiszta fehér színe, vagy vén December eljövetelével, a lelkeket már megérintette Karácsony Szelleme …
A fehér szakállú jó öreg, - meglestem – nem volt egyedül, Asszonya s lányai szegődtek mellé kíséretül.
Reggelente utam, a hídon át vezet, s a Tiszát nézve megidézek költőket – verseket … A kanyargó folyó ,van hogy Öreganyó, van hogy lusta – lomha ledér leány … van hogy szőke hullámhajával igéző kurtizán … de Petőfi verse is eszembe jut – „ … zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot …”
Most még sem ezt akartam elmesélni, ma mást csodát is láttam … ködfátylával , csillámló zúzmarával díszített ruhájában December Asszonya , Tisza vizével lányait mosdatta,cserfes télleányokat jóra oktatta , írni tanította … - először nem hittem szememnek, de a múzeum egyik ablakában , jégvirágok között ott volt a fordított S …
Már rám esteledett … kabátom zsebében forró sült gesztenye melegítette kezemet … forralt bor felszálló illata a város szívébe a fények felé vezetett …
Hol most szép Karácsonyfa áll,állok én megilletődve. Téli szél íze az ünnep melege , a fény üzenete járja át a várost.

A cikket írta: Gaya

előző cikk következő cikk

2 szavazat