újabb események régebbi események további események
23:50
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
22:50
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:19
Tündér módosította a naplóbejegyzését
11:17
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Takarítónő ...

2010. augusztus 23. - Látogatók száma: 42

A mai világban nagyon nehéz a szakmának , a tanulmánynak megfelelően elhelyezkedni. Dolgozni kell, minden lehetőséget megragadni azért, hogy pénzhez jussunk, hiszen sorjában jönnek a számlák és a nem fizetés esetén könnyű elveszíteni az otthonunkat ....

Egy dekoratív, csinosnak mondott nő, aki tanult is, de a képzettségének megfelelően nem tudott elhelyezkedni . Mondván ,hogy túlképzett , a képzettségének megfelelően nem tudtak munkát biztosítani neki ...

Nem volt mit tennie, jelentkezett egy takarító állásra. Gondolta, ha otthon szeret takarítani, ezt máshol is megteheti és máshol legalább fizetésért fog dolgozni. Ebben az esetben nem számított az, hogy mit tanult. Dolgozott és el is ismerték, megbecsülték a munkáját. Eleinte nagyon nehéz volt lelkileg neki, de mindig azzal nyugtatta magát ,hogy a boltban amikor fizet, nem kérdezik meg miből van a pénz, de ő tudja, hogy becsületesen szerezte. Keményen megdolgozott érte. Annyira belejött a takarításokba ,hogy sokan megkeresték, munkát ajánlva neki. Több takarítást is elvállalt. Már mondhatni túl terhelte magát a sok munkával. Aki addig nem köszönt neki, mert nem is ismerték most, hogy látták a ház körül söpörni, nagy konténereket húzni egyedül, havat lapátolni telenként, aki arra járt, már messziről köszöntötte őt. A mellette levő házban több egyedülálló, idős néni élt, akik már sajnálták a munkától kimerült nőt. Elmesélték mindenkinek, hogy ők is tudják mi az a sok munka, hiszen egyedülállóként ők is nagyon sokat dolgoztak életükben. Ezért értik meg most ezt a kis nőt és nagyon tisztelik őt azért, amit tesz. Ezek a kedves, segítőkész idős nénik elmúlottak már 70 évesek is. Mégis télen segítettek neki havat lapátolni, pedig csak nagyon lassan meg -megállva tudtak járni a fájdalmaiktól. Ahogy jött haza a munkákból, már az ablakokban várták őt és onnan kiabálták le neki nagy örömmel, hogy behúzták a konténereket, mert szerettek volna ezzel segíteni neki ... Meglepetéssel, örömmel, de aggódva várták haza szinte minden nap. Mintha egy óriási Család alakult volna ki abban a házban.
Egy másik házban is vállalt takarítást, ahol nem mindenki ismerte őt.
Kedvesek voltak hozzá és ott is segítőkészek, mikor megismerték a munkája által. Egy alkalommal megszólította őt az egyik lakó és beszélgetni kezdtek. Szemmel láthatóan nagyon meglepődött, hiszen nem erre számított . ... Nem gondolta volna, hogy egy takarítónő ennyire képben van, hogy mindenről tudnak vele beszélgetni. Hogy minden téma érdekli és mindenhez tud is szólni valamit.
Meglepődve, kissé zavartan mondta és nagyon őszintén a lakó, aki egyébként egy iskola igazgatója, hogy az látszik, hogy mindenkinél különb és mindenki felett van, hogy teljesen más, mint a többi ... de mégis meglepődött a nő okosságán.
A nő mosolyogva , de büszkén megkérdezte tőle, hogy azt hitte, hogy egy takarítónőnek piszkosnak és butának kell lennie azért, mert éppen takarít?
A lakó kissé szégyenkezve azt mondta, hogy ... á ...dehogyis ... Ő nem néz le senkit a munkája miatt és előítéletei sincsenek, de őszintén szólva most elismeri, hogy nagyon meglepődött. Tudta, hogy más mint a többi, de azt nem képzelte, hogy ennyire ....
Majd a nő kecses, de munkától fáradt keze felé nyúlt, megfogta, gyengéden a szájához emelte és megcsókolta azt. A nő kissé zavarba jött, el szerette volna húzni a kezét, de nem sikerült, majd azt mondta zavartan, hogy ne, mert éppen piszkos, mert dolgozott.
A lakó azt mondta, hogy ő nem látja annak és mosolyogva megcsókolta a takarítónő kezét.

Én erre mondanám azt ,hogy néha a látszat csal ,de még mekkorát tud csalni ,ha csupán a látszatra adunk . Ebben az írásomban bebizonyítottam azt ,hogy nem az számít mit végez el egy ember a megélhetéséért ,hiszen attól megmarad a valóságos énje . Becsületesen dolgozik ,él , és még fizetése is lesz amiből a havi rezsiket ki tudja fizetni , a megélhetését tudja biztosítani . Nem szabad konokul ragaszkodni ahhoz ,amit éppen tanultunk ,ha abban úgy sem tudunk elhelyezkedni . A mai helyzetben ez nem megengedett ... Nem mindenkinek az ....
Egy takarítónő is lehet értékes ember , kaphat tiszteletet , megbecsülést , ezt én így gondolom .

A cikket írta:

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

 
2010. szeptember 28. 15:40
Köszönöm szépen a hozzászólásotokat. :-)
Én takarítok is és higyjétek el ,nagyon büszkén teszem. :-)
Becsületesen élek,még ha nehezen is. :-)
Legyen nagyon szép napotok.
Puszilok mindenkit.
2010. augusztus 24. 17:55
Ez nagyon jó Léna!
Gratula!
Irány a szőkékhez és ott is írj valami ilyen kisöprősen csúcsot!
Pusszancs, Cecill
2010. augusztus 24. 13:09
Léna! Én is takarítok egy suliban, sok éve és bizony sokan lenéztek már, de mindig azt tartottam, hogy a munka nem szégyen és manapság válogatni sem lehet. Pénz pedig kell az embernek, mert a létfenntartásunk, rezsi, hitelek, élelmiszer nem két forintba kerül, mostanság meg a csillagos égig érnek, csak éppen nincs akkora létra, hogy megnézzük.

Buta ember az, aki a másik munkáját lenézi, hiszen egy társadalomban, minden munka fontos, mert egymásra épülnek. Örülök, hogy megírtad ezt a cikket, főleg azért is, mert remélhetőleg sok ember átgondolja egyes munkakörökben dolgozó emberekről a véleményét. Köszönöm Orsolya
2010. augusztus 24. 12:57
Szép cikk. 5 . és valósságpont is jár:)
2010. augusztus 24. 08:55
Kedves Léna! Ismét tetszik. Neked olyan nagy szíved van, hogy az minden írásodon átjön.
2010. augusztus 24. 08:10
Szia Léna!
Ezért hoztuk létre ezt az oldalt, hogy ilyen cikkek is szülessenek! Nem irodalmi remekek, hanem az életről szólóak! És belegondolok, most már szégyenlem, hogy csak 4-est adtam neked, jó, meg egy valóságpontot, mert nagyon jó amit írsz és ahogy! Folytasd nekünk!!!
Pussz,
Tündér
2010. augusztus 23. 22:59
Az élet kényszere, megélhetési gondok, engem is rákényszeritettek egyszer,a takarítói munkára. Egy nagy áruházban, állandó éjszakai műszakban, nem volt egy leányálom. Láttam az emberek arcán (tisztelet a kivételnek) ,hogy mennyire semmibe veszik a takarítókat. Nagyon nehéz lessz ezt a berögződött hozzáállást, megváltoztatni.
2010. augusztus 23. 22:49
A kutya nem emlékezik rá rajtam kívül, de olyan sokszor eszembe jut mégis. 15 évesen takarítónőként kezdtem. Csak egy szezont, nem is egy egész évet. Minden reggel undorral mentem be, mert azt hittem mind a nyolcszáz ember rajtam nevet. Már akkor éreztem, tanulnom kell, ezt nem nekem találták ki.
Aztán ma meg már úgy látom, ha holnaptól abból tudnék megélni, hogy az utcát seprem, hát azt tenném.
(Mondtam már, hogy nem kedvelem a túlképzett kifejezést? Amikor nem születnek gyerekek, és ő akkor is óvónőnek tanul, erre mit lehet mondani? Felelőtlen. Nem?)
2010. augusztus 23. 21:52
Igen. Én főiskolát végeztem és mégis másodállásban takarítottam, hogy eltartsam a két gyerekemet. Mikor megkérdezték miért? Azt válaszoltam a szégyen nem a munka, hanem a lopás és strihelés az szégyen, de a tisztességes munkáért járó bér az megélhetés!
Azt tanultam a munka emelte ki az embert az állatvilágból. Akkor az nem szégyen. A megítélés pedig mindig ilyen volt és soha nem azt nézték mit tudsz, hanem azt, hogy milyen munkát végzel. Aztán jön a meglepetés, ha kiderül értelmes és inteligens vagy, akkor meglepődnek, hogy miért csinálod. Mert meg kell élni és eltartani felelősen másik embert, amit a társadalom egy fizetésből nem tesz lehetővé, főleg ha nő vagy, mert a női munkaerő mindig olcsóbb mint a férfi. Pedig ugyan azt tanulod, és ugyan úgy osztályoznak a tudásodért, de mégis ugyanazért a munkáért kevesebb bért kapsz, mert nő vagy.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: