Támfal nélkül
Látogatók száma: 57
A gazdasági kutatóintézet igazgatója, dr. Bodzás Béla, elégedetten átöleli a vézna, madárcsontú kolléganőjét.
- Nem is tudom, mi lenne velünk nélküled! Gratulálok, kedvesem! Pazar volt ez a prezentáció! Valósággal elbűvölted a megrendelőket! Tudod, mit, Tímea! Menj haza és három napig be se dugd ide az orrod!
Az asszony gondolatai még mindig a bemutatott gazdasági modellezés körül járnak.
- Hallottad, mit mondtam?
- Bocs, főnök, elkalandoztam.
- Akkor megismétlem: kérlek, menj haza és három napig be se gyere! Pihenj, készülj a karácsonyra, vásárolgass, csak ne dolgozz! Leszámlázzuk a munkát és ezzel túlteljesítjük a bevételi tervünket!
Tímea a cégnél az egyetlen vezető menedzser, akinek nincs se titkársága, se beosztottja, csak egy tágas szobája, három íróasztallal és ugyannyi számítógéppel. Ha a munka úgy hozza, hogy sok adatgyűjtésre és közbenső számításokra lenne szüksége, más szervezeti egységektől átküldik hozzá a megfelelő szakembert, egy-két napra, maximum egy hétre. Akik dolgoztak már vele, pontosan tudják, hogy briliáns a memóriája, s folyamatosan követi a nemzetközi szakirodalmat is, és bátran használja a legújabb módszereket is.
Megjelenését tekintve szürke kis egér benyomását kelti, főleg a plázacica titkárnők mellett, de ez egyáltalán nem zavarja.
Ha Bélának nincs szüksége rá, akkor hazamegy, és befejezi Tamás anyagát, amelyet férje a január közepén Londonban tartandó konferencián vitaindító előadásnak szán. Tizenöt éve férje minden anyagát ő írta.
Felkapja a szürke különféle árnyalatai felhasználásával szövött, skótkockás gyapjú télikabátját, nyakára csavarja a fekete sálat, felveszi a csizmáját és csak azt követően kapcsolja ki a számítógépeit. Fejére húzza a kötött sapkáját és máris elindul.
A liftben megcsörren a mobilja. A bankja értesíti, hogy háromszázezer forintot átutaltak a számlájára. Mosolyog, hiába, rendes Béla, a vásárláshoz átutalt neki némi készpénzt. Biztos, az igazgatói kerete terhére.
Beveti magát a nagy tömegbe. Az ötödik megállónál van a legközelebbi pláza, ahol bármit megvásárolhat. Ám meggondolja magát, erre lesz ideje a három napban, inkább hazamegy és vesz néhány adag ételt a sarki kiskocsmában. Nem tud főzni és ennek semmi jelentősége sincs, hiszen ketten annyit keresnek, hogy akár minden nap elit étteremben vacsorázhatnának. Rántott húst vesz, sült krumplival, savanyúsággal, az Tamás kedvence, magának meg gulyáslevest választ és mákos gubát, de amikor meglátja, hogy most veszik ki a sütőből a rétest, abból is vesz hat darabot.
Délután kettő körül jár az idő, és rádöbben, hogy mennyire éhes. Az lesz az első, hogy átöltözik, megebédel, utána nekiül Tamás előadásának a folytatásához. Valószínűleg hatnál hamarabb nem ér haza a férje, valamit magyarázott reggel, hogy elfoglaltsága lesz, csak Tímea nem nagyon figyelt reggeli közben, mert a prezentáción járt az esze.
Több közös programot kellene szervezniük, és jó lenne, ha már a gyerek projekten is munkálkodnának, mielőtt kifutnak az időből, elvégre harmincnyolc évesek. Még az egyetemi évek alatt összeházasodtak és csodálkoztak is a csoporttársak, hogyan tudta meghódítani a magas, szőke, jóképű fiút, akinek éppen a válláig ér. Azt hitték, útban van a trónörökös, és nagyot csalódtak, hogy feltételezésük hamisnak bizonyult. Tímeának imponált, hogy tetszett a férje a lányoknak.
A tíz lépcsőházas panel ötödik emeletén laknak. Felnéz az asszony az ablakukra és egy pillanatra megtorpan, mert ég a villany a nappalijukban. Csak nem történt baj Tamással? Szaporázza a lépteit, hogy minél hamarabb hazaérjen.
Lehet, hogy égve hagyták a villanyt?
Nem fordul a kulcs a zárban, mintha belülről bezárták volna.
Most mehet a földszintre, Tomasek bácsihoz, a ház mindeneséhez, aki mindent képes megreparálni. Biztos, ami biztos, azért becsenget.
Meglepetése neszezést hall bentről. Hiányos öltözetű, magas, manöken alkatú szőke csinibaba nyit ajtót:
- Nem is tudtam Tamás, hogy ilyen gyors is tudsz lenni…
Mindketten meglepődnek. Elsőként Tímea eszmél.
- Beengedsz, ha megkérlek? Itt lakom, ha nem tudnád!
Félre áll a szőkeség, és Tímea beviharzik a lakásba. Egyenesen a konyhába megy, leteszi az ételeket, majd visszamegy az előszobába, leveti a kabátját, csizmáját, miközben a szőkeség dadogva mentegetőzik:
- Bocsánat… azt mondta, Tomi… a húgával él…
Belebújik a papucsába és megy vissza a konyhába.
- Örülök, hogy találkoztunk… Horvát Bianka vagyok…- nyújta a kezét.
Tímea kezében éppen a forró gulyásleveses doboz van, melynek leveszi a tetejét, megbillen a kezében és a feléje nyújtott kézre ömlik.
- Bocs, nagyon ügyetlen vagyok! – mentegetőzik a jajveszékelő szőkének, akinek a kezéről a konyhakőre csöpög a forró leves, betöltve illatával az egész helyiséget. – Tedd a hidegvíz alá, az segít!
A háziasszony kényelmesen asztalhoz ül, kibontja a réteseket és nassolni kezd. Közben mobilján telefonál:
- Jó napot, Tomasek bácsi! Károlyiné vagyok az ötödik elemet négyből. Zárat kellene cserélni.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Yolla!
Azt hiszem nagy önuralom birtokában volt a főszereplő, hogy ezt a kérdést így rendezte le a végén..., de szerintem a feketeleves ezután következik, amikor megérkezik a férj.
Többféle verzió közül én maradok a megszokottnál. Tudod, ahány ház, annyi szokás. :-)
Meg a természet... az sem egy utolsó szempont.
Pussz,
Éva
Egyik barátom nevetve megjegyezte, hogy mindig a nők a szenvedő felek, pedig , lám, ő szegény, a nők áldozata.
Majd egyszer megírom, mekkora áldozat.
Puszi: Yolla
Azt hiszem nagy önuralom birtokában volt a főszereplő, hogy ezt a kérdést így rendezte le a végén..., de szerintem a feketeleves ezután következik, amikor megérkezik a férj.
Többféle verzió közül én maradok a megszokottnál. Tudod, ahány ház, annyi szokás. :-)
Meg a természet... az sem egy utolsó szempont.
Pussz,
Éva