újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tegnap, ma, holnap... és után

Látogatók száma: 45

Összeszedtem magam és kihasználtam a "szép" időt... Elég sok restanciám jött eddigre össze. Mi az a két-három hét nekem?...

Mindaz, amit szerettem volna, menet közben el is végeztem... egy részét, de ez a hosszú kihagyás, kissé összegyűjtötte a teendőimet... Sebaj Tóbiás! Volt ez már máskor is, rosszabb is, ezért nem estem kétségbe, hogy mi is fog fogadni odakint...
A jobbik eset, ha nem történt semmi, nem törtek be. Minden úgy maradt, ahogy utoljára hagytam... Hát erre gondolj, te "pupák"! - mondtam magamnak csak úgy biztatásként.

Ezt ki értheti, aki oda se vetődik, soha nem látja, nem is érzékelheti. Én látom egyedül, hogy hol is hagytam abba utoljára, hol is folytassam?
Ennek nincs vége soha... Ezt tudnod kell! Örülhetek annak, ha nem történt különösebben semmi csoda.

Az egy valamiféle állat, aki a villanyórám fölött nem átallotta kifúrni a pozdorját és egy nagy lyukat hagyva maga után, egyszerűen felszívódott, angolosan távozott. Egyelőre. De vissza fog jönni. Tapasztalat.

Sebaj, a törmeléket összetakarítottam, és láttam, hogy nem ért még belülre. Valahol a kettő között megrekedt. Hál istennek! - gondoltam. Újabb nekifutással talán eljut a végére, de azt nem éri meg, mert teszek róla, hogy megnehezítsem kissé a dolgát.

Ehhez persze tudni kell, hogy fából van a ház! A "kislak" nem a nagy Duna mentén épült. Csak kint a szabolcsi hegyoldalban. Szomszédokkal körülvéve, őket alig-alig látva, akkor is csak érintve. Az összes kapcsolatom velük:

- Szia-szia! Hogy vagy?...
- Áááá, ez nem élet!

Nem ott és nem akkor, hiszen mindenkinek meg van a maga problémája. Tudhatnám!
Nem érnek rá holmi szomszédokkal eszmecserézni, etye-petyéről szó sem lehet, hiszen a falnak is füle van. Meg aztán..., velem együtt megöregedtek.

Szóval rég nem láttam a szomszédaimat, de idegeneket annál többet.
Az egyik szomszédom kutat ásat, keresteti a vizet. Keresik, de nem találják. A másik eladta a telkét. Idegenek. A két kis kutyájukon és a legelésző kecskéiken kívül vajmi keveset látok a tulajdonosokból, annál több kárt okoztak már eddig is a kecskéi. Hogy nem találnak, ez sem az ő nagy gondjuk egyelőre, mert a sok pénz, ami csak úgy elfolyik, semmire sem elég.

Én megelégednék a ciszternámmal. De a csatornám nem bírja a nagy vihart. Leszakad annak rendje és módja szerint. Idő előtt. Az óta is próbálom összerakni, de nem nagy sikerrel. Meghaladja a probléma megoldó képességemet.

Azt mondja a "volt" társam, mert végső kétségbeesésemben felhívtam őt.

- Ne törődj vele! Hadd folyjon amerre lát. (Pontosan az mondja ezt, akinek köszönhetem, hogy egyáltalán a ciszternámban eddig is belefolyt a víz, hát nem sajnálja? Hogy ezután mi fog történni, az már őt cseppet sem érdekli?)

Engem viszont igen. Ha nem ő, akkor majd valaki más jobb belátásra térít, vagy eltérít. De az nem ő lesz! Akkor talán hajlani fogok a jó szóra, ha végképp nem fog menni. Nem törődök vele... De egyelőre még igenis törődök. Mégis csak az én ciszternámról van szó... és a csatornáimról...

Tegnap is az első dolgom volt, hogy eltakarítottam az útból az itt-ott fellelhető "fém" darabokat... Mi ez? Kérdezem én!? De csak átmenetileg mondtam le róluk az összeillesztésnél, valami darab mindig hiányzott... más egyéb, fontosabb dolgok eltérítettek. Hagytam, hogy az idő mellém szegődik egyszer és nem fog esni annyi sok csapadék.

Nem értitek? Ugye nem!? Minden víz cseppjéért kár! Én ezt megtanultam az elmúlt évtizedek alatt.

Ne higgye senki sem, hogy nem vagyok a következményekkel tisztában, ha egyszer a víz elindul... és elfolyik mint annak a rendje, amerre akar. A befogadóképesség korlátozott alatta, a víz pedig nem áll meg ott, ahol csak én gondolom, a föld is kiveti magából. Aláássa még a nem létező elképzeléseimet is, csak az ne a kis ház legyen!
Hát ezek a gondolatok, amik nem hagynak nyugodni, az, amit nem akarok, mert én a víz útját máshová gondolom..., oda ahová való.

Még mindig meg-megállva, gondolok a jövőre, hogy mi lesz így belőle?...

A cikket írta: zsoltne.eva

2 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

Ehhez a cikkhez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: