újabb események régebbi események további események
16:16
Anyu módosította a cikkét
19:05
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
19:01
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
18:45
D Klári új cikket töltött fel
18:41
D Klári új bejegyzést írt a naplójába
12:27
Anyu új cikket töltött fel
20:34
Yolla új cikket töltött fel
16:13
Anyu új cikket töltött fel
15:04
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:08
L. Alexa módosította a cikkét
23:07
L. Alexa új cikket töltött fel
22:38
Új cikk került fel a weboldalra
22:36
Új cikk került fel a weboldalra
22:03
Ilona módosította a cikkét
21:53
Ilona új cikket töltött fel
21:34
Yolla új cikket töltött fel
19:59
L. Alexa új cikket töltött fel
16:09
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:26
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
10:37
Yolla új cikket töltött fel

Újra itt a nagy nap

2010. június 25. - Látogatók száma: 31

Az iskolai év legutolsó napja az Én szememben.

Sírásra görbült szájjal ébredtek a felhők , ezen a reggelen , szegény Nap, még csak kipillantani sem tudott meleg sugarával a tájon,szerényen húzódott vissza a felhők fogságába, csak néha - néha mosolygott ki egy - egy kisebb felhőcske csücske mögül.
Pedig be szép nap volt a mai a legszentebb nap az iskolások számára :az iskolaév legutolsó napja. Minden irányból özönlöttek a szép ruhába öltöztetett kisiskolások. A nagyobbak már komolyabban szedték lépteiket, azon gondolkodva hová , merre menjenek a hosszú
szünidő alatt. Büszke apukák, boldog anyukák, bicegő nagymamák, nagytaták, mind - mind siettek a kitárt kapukkal váró iskolák felé. Talán ez az egyetlen nap, amikor minden iskolás boldogan siet ez intézmény felé,bezzeg máskor milyen nehezen mennek azok a léptek,mintha ólomból volnának a lábbelik. Én is sietősebre fogtam a lépéseket, mert egy picit késésben vagyok , és még egy jobb helyet is kell kiszúrjak magamnak , mert fényképet kellene csináljak, az Én kis ügyes , másodikos fiacskám is díjat kap és szeretném lekapni ezt a fontos pillanatot. Nekünk azokban az időkben nem volt ilyen lehetőség, legalább neki legyen meg , és mi elleszünk az emlékeinkkel, amit már jó régen elraktároztunk agyunkban. Gyorsan elsurranok a tanárok mellett és találok is egy nem túl zsúfolt részt a sportpálya bal sarkában, ahonnan kattogtathatom majd a gépemet. Már készen áll az egész vakációs társaság, minden osztálynak krétával ki van írva a neve:1, 2, 3-as és így tovább, ott álldogálnak katonás sorrendben,a tancik rendezgetik soraikat, nagyon türelmetlenek, ami érthető is hisz itt van a nagy vakáció. És most hirtelen megszűnik a zsibongás, megszólal a mikrofon, az Igazgató Úr elindította a nagy ceremóniát, az iskolai év búcsúztatását, a jeles és szorgalmas diákok kitüntetését. Egymás után vonulnak ki a tanítónénik, tanítóbácsik , szólítják hangosan a legjobb tanulókat , kik diplomát és ajándékkönyvet kapnak jó eredményeikért.
Boldogság és egy kis félelem csillog a szemükben , ahogy szaporáznak kifelé a megpakolt díszasztalhoz. Én is készenlétbe helyezem a gépem, mert most jön a kisfiam osztálya , a 3-dik B . A tanítónéni már ott van az asztalnál , rendezgeti a díjakat. A harmadik tanuló a kisfiam, boldogan masíroz az asztal felé, ahogy a nevét hallja, a szeme sarkából látom, felfedez és int egyet a fejével. Nagyon boldog vagyok , igen, büszke vagyok reád, kisfiam, ahogyan büszkék voltak rám is az Én szüleim , amikor Én is pontosan így haladtam a díszasztal felé, hogy átvegyem a diplomámat. És hirtelen visszaszalad velem az idő, látom magamat, kis , ügyetlen alacsony kisfiút, és ott vannak mind az osztálytársaim, tanítónénim, tanáraim és lassan végigfut arcomon egy könnycsepp. De jó is volt akkor, Istenem. Bárcsak mindig ilyen vidám és boldog maradhatna az ember , milyen más volna ez az egész kegyetlen világ. Gyorsan térek vissza a jelenbe és lekapom a dicső pillanatot , ahogy a kezébe kapja első diplomáját, az első munkadíját, hisz ezért már meg kellett keményen dolgoznia. És mintha csak a Nap is érezné a nagy napnak a fontosságát, hirtelen kikacsint a fodros felhők mögül és boldogan cirógatja végig meleg sugarával a vidám gyerekarcokat. Éljen a vakáció, éljen a szabadság!!

A cikket írta: Palfi Istvan

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. július 7. 22:55
nincs annál jobb és felemelőbb érzés, mint büszkének lenni gyermekeink miatt!
grat.
szép írás

:)
2010. június 25. 22:40
Kedves István! Tényleg megidéztél valamit..., jó volt olvasni téged.
Várom további írásaidat;-)
2010. június 25. 21:35

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. június 25. 21:12

Gratulálok a Fiadhoz is, meg a cikkhez is. Egy örök emlék amit most itt velünk megosztottál...

Koszonom kedvesGinesz kedves szavaidat.Udv:Istvan.
2010. június 25. 21:34

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. június 25. 17:15

Az én lányom is örült az utolsó napnak! Köszi, hogy olvashattam!

Koszonom,hogy elolvastal,Udv:Istvan
2010. június 25. 21:12
Gratulálok a Fiadhoz is, meg a cikkhez is. Egy örök emlék amit most itt velünk megosztottál...
2010. június 25. 17:15
Az én lányom is örült az utolsó napnak! Köszi, hogy olvashattam!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: