Újrakezdés
Látogatók száma: 91
Egy élet nem, de az újrakezdés elfér egy oldalon...
Néztem a kis cetlit. Többször is elolvastam már az üzenetét, melyet egy kis gyűrű kíséretében, nekem szánt türelmem fizetségeképpen. „Boldog Karácsonyt” kívánt, megköszönve a lehetőséget, amivel ő nem akart tovább visszaélni.
A sarokban összepakolt, tisztára mosott ruhái sorakoztak. Táskák, szatyrok, a mindene.
Próbáltam keresni, kutatni a gondolataim között, hogy vajon jót cselekszem-e, ha hagyom menjen a maga útján. Járja végig ismét azt a poklot, amit már annyiszor bejárt. Most már minden segítség nélkül. A lelkiismeretemet azzal próbáltam nyugtatni, bármennyire is gondoltam, egyedül nem lehetek a jótevője.
Viselkedése túlment tűrőképességem határán, amit már nem tudtam tolerálni, elnézni, elviselni. Elfogytak a lehetőségeim a hogyan továbbra. Itt már csak a józanész segíthet. Az érzések nélküli, rideg és kegyetlen felismerés, hogy itt vége van. Ennyit bírtam.
Amikor befogadtam, ígéret volt bőven, rengeteg, ami nem teljesült. Újra meg újra megpróbáltam jobb belátásra téríteni, hogy az életet nem lehet ugyanott folytatni, ahol régen élt, ott, kint az utcán. Azt abba kell hagyni! Hányszor kértem, hogy szakítsa meg a régi barátaival a kapcsolatot, hiába.
Ő, aki kapott, elfogadott, ígért, újra, meg újra csak hazudott, és folytatta a rossz életét. A miértekre a válasz magamtól csak ennyi volt: Újrakezdés, ha létezik ilyen, egyedül nem fog menni!
Nem fogta fel, hogy az utcától mentettem meg, amikor befogadtam az otthonomba, mert már senkije nem volt, senkinek nem kellett, az apja meghalt, a testvére hallani sem akart róla, a barátja elzavarta, a volt barátai becsapták.. Saját magának is hazudott. Nem tudott szakítani a múltjával. Nem gondolta át, józanul, mit is tehet abban a helyzetben, amikor már mindenhonnan kidobták és az ajtók sorra becsukódtak előtte, ígéreteket kapott, de munkát senkitől. Nem volt pénze, csak trükkjei, amit ha szeretett volna is abbahagyni, már képtelen volt.
Mint egy buldózer. Ment, rohant, ügyeket intézett. Akkora energiával dobta bele magát szinte ugyanabba az életvitelbe, aminek csak ez lehetett a vége.
Éreztem, hogy csak ideig-óráig tarthat nála ez az állapot. Az nem lehet, hogy nincs semmi megoldás. Éjszakába nyúlóan próbáltam megértetni vele, hogy változtatnia kell, a vége mindig ugyanaz lett. Egy ígéret, amit aztán nem tudott betartani.
Próbáltam megértetni vele, hogy csak akkor tudok segíteni, ha felhagy eddigi rossz szokásaival, szakít a rossz barátaival, a kocsmázással, abbahagyja az italozást. De ellenállásba ütköztem. Az állandó menési vágyától, ami mindig az utcára vitte, nem tudtam visszatartani.
Nekem is volt magánéletem, amibe hirtelen csöppent be ez az idegen ember, aki tudtam, még több segítségre szorul, mint én. Ezt a segítséget próbáltam a magam módján megadni, megosztva vele mindenemet, amim csak volt, a többi már nem rajtam múlott.
Mit tehettem volna még? Pénzem nekem is kevés volt. Az életünk, a lányommal még azért valahogy működött. Hittem az újrakezdésben, abban, hogy el lehetett volna valamerre indulni.
Türelmem a végsőkig kitartott. Még akkor is, amikor találkoztam azzal a férfival, aki a jövőben a társam lehetett volna. Beszéltem róla az első randink alkalmával, hogy értse meg a helyzetemet, amiben jelenleg vagyok. Elmondtam, hogy igyekszem megoldani, úrrá lenni a helyzeten, mert segíteni szeretnék rajta. Ő erre csak azt felelte: - Nagy szíved van Évi.
…
Amikor a szabadulása után felhívott telefonon, hogy örültem. Igen. Engem keresett meg annyi év után, aki valamikor régen szerettem az apját.
*Fiatal felnőtt nő volt. Felfogta már az élet dolgait. A család körülményeit ismertem. Az anyja egy alkoholos állapotában tette következtében meghalt. Halála után szükségük volt segítségre. Ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba vele és kis testvérével, aki akkor még csak négy éves volt. Amit lehetett, mindent megtettem. Ekkor kerültünk élettársi kapcsolatba az apjával és a kistestvérét magamhoz véve az anya szerepét két évig én töltöttem be. Az apjával való kapcsolata akkor romlott meg végleg, amikor akarata ellenére hozzá ment egy elvált emberhez, akitől egy gyermeke született. Nem volt jó a házasságuk. A gyermekét válásuk után egyedül nevelte. Próbált talpon maradni, érvényesülni, de nem sikerült. Később a gyereke is, tizenhat éves korában otthagyta, az apját választotta. A rossz társaság vitte, sodorta. A rossz élete, aminek a következménye lett, hogy elvesztette még az otthonát is, végleg elszakította a családjától, apjától, testvérétől, a gyerekétől. Az italozó életmódja miatt végül a munkáját is elvesztette. Az elkövetett cselekményekért megfizetett.*
…
Ez a közel egy hónapig tartó együttlét felőrölte valamennyiünk idegeit. És csak egy lehetett a vége. Piroska eltűnt az életünkből örökre, hogy valahol másutt, másokkal megtegye azt, amit velem már nem tudott.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
vagy három éve feltűnt a legnagyobb szerelmem az életemben, belépett, én beengedtem, majd ugyanolyan hirtelen el is tűnt, ráadásul még a felesége is rajtam kereste, mikor én azt hittem, hogy már elvált, legalább is azt mondta.
azóta nem engedek magamhoz közel senkit sem, lehet az gazdag, vagy sármos, akár szeretetre éhes, nem érdekel.
jobb úgy, hogy nem függök senkitől sem
:)
én én vagyok, a többi meg nem érdekel, legalább is a magánéletemben, melybe senkit sem engedek bebocsátást
:)
Elolvastam ismét ezt a régi írásomat.
.... de ugye tudod, hogy itt egy nőről van szó, Piroskáról, nem egy férfiről... ez csak most úgy eszembe jutott, most, hogy végigolvastam szinte egy helyen sem említem a nevét, sem a nemét, csak a végén, az utolsó mondatban. :-)
Puszi,
Éva
Örülök, hogy te legalább hozzászóltál. :-)
Így van kedves Kiki! Ő tényleg eltűnt az életünkből, legalábbis remélem. Hogy egy hónappal ez előtt nem így gondoltam, az is biztos. De már elhiszem, hogy ami nem megy, ne erőltessük. Vannak emberek, akiket képtelenség jobb útra téríteni. Nem vagyok szakmabeli. Azt hittem elég az ember jó szándéka. Kevés. Ha nem akarja meghallani a jó szót, mert már annyi sok rosszat hallott, hiába minden igyekezet. Róla lepergett.
Köszönöm, hogy olvastál. :-)
Puszi,
Éva
azóta nem engedek magamhoz közel senkit sem, lehet az gazdag, vagy sármos, akár szeretetre éhes, nem érdekel.
jobb úgy, hogy nem függök senkitől sem
:)
én én vagyok, a többi meg nem érdekel, legalább is a magánéletemben, melybe senkit sem engedek bebocsátást
:)
az ilyen eltűnések a legjobbak az életben
nemde bár?
:)
Köszönöm, hogy olvastál. :-)
Puszi,
Éva
nemde bár?
:)