Vagontakarítás, avagy a csótányok háborúja!
Látogatók száma: 15
Nem kedvenc állatka, az biztos!
Egyik nagyon jó ismerősöm évekkel ezelőtt vagonokat takarított egy pályaudvaron, ami még nem is lenne baj. A baj és röhögés, csak utána jött.
Az öltözőjüket, - ahol nap, mint nap öltöztek és reggelenként vagy műszak végén beszélgettek - ellepték a csótányok és így, mindennap munkásruhában jöttek és mentek.
Azután nagy csótányirtás történt, örültek, hogy rendben van és újra betudják akasztani a munkásruhákat, tudnak fürdeni és utcaiban jönni és menni.
Egy nap, mikor fel akarták venni a műszakot, az Én ismerősömnek mániája volt és ma is az, hogy mielőtt felvesz valamit, kirázza az adott ruhákat. Na jó, Ő fel is öltözött, de egyik kollégája csak úgy elővette a ruhát és Ő is felvette.
Mentek a vonaton egyszer csak kolléganője elkezd ugrálni: - " Jaj, de csíp és mászik jajaj"!
Még a hideg is megborzongat, az ismerősöm nem tudta hirtelen sírjon vagy röhögjön
egy jót, mindegy a kantárosból ki kellett bújni, ha tetszett, ha nem, mert egyre jobban csípett.
Amikor lekapta és kirázták egy megragadt csótány volt, ami belül ott maradt és ahogy Ő mozgott ez is ment volna, de mivel nem tudott, így csípett!
Szegény jó ideig viszketett utána, de megtanulta a ruhákat kirázni és megnézni, mielőtt felveszi!
Én nem is tudom, mit csináltam volna hirtelen, de tanulság, hogy az ilyen ocsmány kis bogarakkal, - bár az élet részei - vigyázni kell, mert akár fertőzést is kaphat az, aki esetleg allergiás!
A cikket írta: Orsolya
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér:-)